A Trodat mindig első a termékfejlesztésben, és ennek persze költségei vannak, ami a bélyegzők árában is megmutatkozik. Most viszont egy olyan eredeti Trodat bélyegzőcsaládot mutatok Önnek, amely kifejezetten jó áron elérhető, és ez nem jelent minőségi kompromisszumot.

Ez a Trodat Imprint sorozat.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2018/09/26 14:08

Szólt a kocsiban a Jazzy, és gépiesen vezettem hazafelé a jól megszokott úton, amikor véletlenül megláttam azt a csavarboltot, ami valószínűleg már évek óta mindig ugyanott volt, csak nekem épp most kellett onnan valami. Elég különleges alkatrészre volt szükségem, ezért kifejezetten megörültem a szaküzletnek. Nem is kellett csalódnom, minden keresgélés nélkül a kezembe nyomták. Elkápráztatott az üzlet. Nem csupán a gyorsasággal, meg azzal, hogy még ez a fura kis izé is rögtön kéznél volt, hanem azzal, hogy itt tényleg mindent lehetett kapni. Szerintem még negyvenöt fokos derékszöget is.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2018/09/25 13:41

bitcoinÚgy vagyunk a globális felmelegedéssel, mint az az ember, aki kíváncsiságból leugrott egy toronyház századik emeletéről, és a hetvenötödik környékén zuhanva fülig érő szájjal azt mondja: "idáig tetszik". Magyarországon eddig még csak a kissé enyhébb tél, a melegebb tavasz, a hosszabb balatoni szezon élményét hozta a global warming.

A 2018. február végi - március eleji mínuszok már nem annyira tetszetősek, meg erre szoktuk azt mondani, hogy na, hol itt a globális felmelegedés. Pedig ez is az: a nagy áramlatok úgy keveregnek, hogy az Északi-sarkról érkező hideg levegő van itt, meg a mínusz 20, ott meg néha plusz 6 fok. Fogalmunk sincs, mivel játszunk.

Ráadásul egyre inkább látszik, hogy az emberi mohóság miatt rohanunk a klímaváltozás ismeretlenébe. Arra azonban álmunkban se gondoltunk volna, hogy már a pénzrajzolás is a bolygó felmelegedését gyorsítaná.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2018/03/02 15:17

belyegzo-karbantartas

A bélyegző nem túl bonyolult szerkezet, minimális karbantartást igényel, majdnem semennyit. Azt a keveset viszont érdemes betartani.

Hogyan kell vigyázni rá, hogy mindig finoman járjon?

Mint minden tárgy, egy bélyegző is tönkretehető. Ez nem nagy csoda, hiszen semmi sem elpusztíthatatlan, egy páncélozott harci járművet is ki lehet lőni.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2017/11/03 12:53

Többször írtam már, hogy a cégtáblát nem vesszük elég komolyan. Mármint mi, a Bélyegző Expressz, akik készítünk ilyet, nagyon is komolyan vesszük, de a hazai vállalkozók hajlamosak elbagatellizálni a jelentőségét. Pedig elég csúnya következményei lehetnek.

Ha csak bírságot kell fizetni miatta, az még egész jó. Van rosszabb is.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2017/08/24 13:21

repulogep-1

Elég sokat fintorogtam már azon, hogy a fapados légitársaságok tönkretették a repülés élményét. Amikor én voltam 20 éves, repülni még igen elegáns dolog volt, amihez, mint a színházba, étterembe, rendesen fel is öltöztünk, és lelkileg is felkészültünk. Mára ez megváltozott: a fapadosok a sárga busz szintjére hozták a légiközlekedést.

Ez ebből a szemszögből nézve rossz, ugyanakkor ezeknek a cégeknek elvitathatatlan érdeme, hogy az utazás élményét egyre több és több ember számára tették elérhetővé. A Booking.com és az AirBNB pedig kiváló hátteret ad egy-egy jól szervezett külföldi úthoz. Mi magunk is többször jártunk már remek helyeken külföldön egy vonatos vidéki nyaralás árából.  Szóval valamit valamiért. Eltűnt a nyakkendős fíling a repülés egy bizonyos szegmenséből, és a ferihegyi SkyCourt váróban is a KFC meg a Burger King uralja a terepet, de a világ elérhetőbbé, megismerhetőbbé vált, és ez vállalható kompromisszum. Ráadásul a fapados cégek is egyre pontosabbak, és mivel már nem a hagyományos légitársaságokkal versenyeznek, hanem egymással, egyre javul a szolgáltatás színvonala is.

Már eltelt néhány nyár anélkül, hogy megosztottam volna azokat a jópofa ötleteket, amelyek a vakáció alatt szembejöttek velem. Átlapoztam a jegyzeteimet, előástam a fényképeket. Eljött az idő, hogy megírjam ezeket itt a blogon.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2017/07/20 14:57

ex-librisAz évek során szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy az emberek könyv ügyben teljesen megbízhatatlanok.

Nagyobbik gyermekünk érettségizik. Soha meg nem szerzett diplomámat a magyar szakon vesztegettem el, amikor négy és fél év után megszöktem a végső vizsgák elől. Viszont az irodalom szeretetét nem vetettem le magamról, és maradt annyi a fejemben, hogy tudjak segíteni a felkészülésben. Így az elmúlt pár nap az érettségi tételek átbeszélésével telt.

Rengeteg verset tudok kívülről. De tényleg. Nagyon sokat. Ha megszerettem egy szöveget, a legtöbbször megtanultam, mert így mindig velem lehetett. Bárhol tudok magamnak szavalni, utazás, sportolás, bármi közben. Meg persze lehet menőzni, amikor egy nyári kocsmázás közben az ember már annyit ivott, hogy már sokat beszél, de még hibátlanul artikulál, és eszébe jut egy odavágó idézet.

Na, erre a sok megtanult szövegre szükség is volt, mert pár kötet eltűnt a könyvespolcról. Egyszer valaki kölcsönkérte őket két hétre, aztán ennyiben maradtunk. Megfeledkeztünk róla mindketten. Vagy én még emlékszem, de ő már nem, és milyen kínos volna felemlegetni. A Radnóti kötet például - legalább is az a kiadás - pótolhatatlan. Mázli, hogy az eclogák mennek fejből. Rég tűnt el, de még mindig fáj a szívem érte. (Ha esetleg olvassa ezt az írást, aki kölcsönvette, ne szégyellje visszaadni.) 

Amikor a könyvek elkezdtek ijesztő mennyiségben másoknál maradni, ki kellett találnom valamit. Ajánlom minden könyvbarát figyelmébe. Három megoldás is van ugyanis.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2017/06/21 14:50

Egyszer találkoztam egy kiadvánnyal, amit egy képzőművész házaspár készített. Benne volt 20 ezer tárgyuk. Húszezer. Ez így elsőre soknak tűnik, meg egyenként bemutatva különösen is, de egy közepes méretű lakásban már szinte meg se látszik.

Meg se tudnánk mondani hány tárgy között éljük a mindennapjainkat. És persze mindre szükségünk van, de hogy valójában milyen kevés holmival beérjük, az akkor derül ki, amikor nyaralni megyünk, és akár kétheti holmink kényelmesen elfér a csomagban, amit magunkkal viszünk. És nem is hiányzik a többi. Sőt: a legönfeledtebb napjainkat a tárgyaink többsége nélkül éljük.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2017/06/14 13:22

katonasagÉn még azok közé tartozom, akik voltak katonák. Annak idején nem is gondoltam, hogy évtizedek múlva milyen gyakran fogom használni azt, amit ott szedtem magamra.

A rendszerváltás után vonultam, én már csak 12 hónapra. Egy percig se voltam sem "elvtárs", se "bajtárs", mi voltunk az elsők, akik már úrként lettünk újoncok. Ez volt a megszólítás. Mármint fölfelé mi úrnak szólítottuk azokat, akinek rangja volt. A honvédet nem urazza senki.

Annyi nehezítés még volt a dologban, hogy a kiképzőinket még másfél évre hívták be, és épp annyi ideje voltak bent, mint amennyit nekünk kellett kibírnunk. Igyekeztek emlékezetessé tenni az esküig tartó időt, nem kevés sikerrel. Az is a rendszer része, hogy az öregebb időszak eleve utálja a bevonulókat, úgy, mintha azok bármit is tehetnének arról, amit még az ő kiképzőik tettek velük. A rendszer önfenntartó.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2017/06/13 00:05

24 éve még voltak tiszteletreméltó elképzeléseim az életről (akkor még: Életről), és mélyen hittem abban, hogy a világ azzal jár a legjobban, ha író leszek. Nem így történt, és ma már azt is tudom, hogy az univerzum (ma már feltétlen kisbetűvel) végül lényegesen jobban járt így, mint amúgy.

Aztán most a kezembe akadt ez a régi novellám. Afféle iroda-lom, amit március tizenötödike miatt most azért látok jónak közreadni, mert lám - és ez sokkal jobban fáj, mint le tudnám írni - Petőfiék legszebb napját épp a tárgynapon lehetetlen ünnepelni. Ma is. Számtalan okból. Nincs is kedvem mindet felsorolni. Pontosítok: egyet sincs kedvem mondani.

De segítségemre lesz ez az 1993-ban írt novellám. Két évvel utána már semmi használhatót nem írtam, szóval ennyit rólam és a világirodalomról. De ezt máig szeretem.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2017/03/17 00:22
Korábbi bejegyzések »