Nem érdekelnek az elolvadó gleccserek, nem érdekel, mennyivel emelkedik a tengerszint. Se gleccserünk, se tengerünk, ez a probléma nem rám tartozik. A klímaváltozás kamu, üzletet csinálnak belőle, félelemben akarják tartani az emberiséget.

Az egész üres riogatás mögött semmi nincs, csak üzleti érdek.

Mennyit fogyasztok, mennyit szennyezek én? Gyakorlatilag semmit! Az ipar szennyezése az enyémnek a sokszorosa. Ha mától semmit sem fogyasztanék, akkor is ugyanannyi szennyet eresztene a világ a levegőbe, mint most, alig kevesebbet.

Elegem van abból, hogy bármerre lépek, mindenütt egy világvége-modellt tolnak az arcomba. Jogom van félelem nélkül élni, nem érdekel, amit erről mondanak. Hazudnak, ijesztgetnek, manipulálnak.

Hagyjanak békén!

Néhány éve nagyjából ezt mondtam, valahányszor valaki a klímaváltozásról beszélt. Úgy gondoltam, egy-két fokkal melegebb nyár simán belefér, miért ne? Az olaszoknál eleve melegebb van, mint nálunk, és egy halom ember vagyonokat fizet azért, hogy a tengerparton süljön ropogósra — most legalább itthon, diszkont áron is kaphatunk majd bőrrákot. Hol itt a probléma?

Olvad a sarki jég? Na ne! Amíg a finnek télikabátban járnak, nekem ne mondja senki, hogy az a ki tudja, milyen vastag jég valaha meg tudna olvadni. Ez kamu.

Hihetetlen.

Ez az egész tényleg hihetetlen. Mégis igaz.

Sajnos. És ez nagy baj.

Azért nagy baj, mert nem gondoltunk rá időben. Ellenkezett a gazdasági érdekeinkkel, hogy olyan elhanyagolható részletekkel törődjünk, mint azzal, hogy ha túl sok üvegház hatású gázt eregetünk a légkörbe, elkezdődik egy melegedési folyamat, amit egy ideig még — egyre nagyobb erőfeszítések árán — meg lehet fékezni, de egy ponton túl már nem, mert a folyamat önfenntartó lesz. Most ott tartunk, hogy már rohammunkában kell megoldást találnunk ahhoz, hogy ne lökjük túl a bolygó klímáját egy olyan kritikus hőmérséklet-változási ponton, ami után már akkor sincs visszaút, ha teljes egészében megszüntetjük a széndioxid-kibocsátást.

Épp tegnap jelent meg egy cikk az Indexen arról, hogy a Vénuszon valaha óceánok voltak, csak az egész vízmennyiség a légkörbe, majd a világűrbe szökött, mert az üvegházhatás elpárologtatta a vizet a felszínről. Elég ijesztő jövőkép. A cikk itt olvasható.

És sajnos nagyon is érint bennünket a gleccserek olvadása. Nem közvetlenül, hanem közvetve.

A világ ivóvízkészletét biztosító folyók tetemes hányadát gleccserek táplálják. Az emberiség közel 10%-a olyan folyók vizét issza, amelyeket gleccserek táplálnak. Ha ezek a gleccserek eltűnnek, félmilliárd ember marad ivóvíz nélkül. Vagyis közel minden tizedik ember.

Ezeknek az embereknek nem lesz más választása, mint elköltözni onnan, ahol most élnek. Ha elképzeli, ahogy a világ 10%-a rászabadul a másik 90%-ra, vagyis ahogy a világ 90%-ában egyszerre 10%-kal megnő a népsűrűség, azért az már kezd elég érdekesen hangzani, nemde? Ez minimum háborúkat jelent.

De oké, tegyük fel, ezt valahogy megoldjuk. Tegyük fel, most az egyszer a győztes oldalon fogunk állni.

Mit kezdünk a megemelkedett tengerszinttel? Ugyanis a sarki jég olvadása — ami nem előrejelzés, hanem már egy ideje jól látható folyamat — nem kis mértékben fogja megemelni a tengerszintet, ha a hőmérséklet emelkedését nem tudjuk megállítani valahogy. Hová költöznek majd a hollandok? Hová költözik Anglia? Ez az egész olyan rosszul hangzik, hogy nyilván nem is lehet igaz.

De igen, ez igaz. És nem 100 vagy 500 év múlva várható.

Az a baj, hogy ha a széndioxid-kibocsátásunkat sürgősen nem csökkentjük minimum 20%-kal, akkor a felmelegedés következményei már 20-50 éven belül, tehát jó eséllyel még a mi életünkben, és 100% eséllyel a gyerekeink életében meg fog történni. Nem "lehet, hogy", hanem egészen biztosan.

Nincs "de", nincs "ha". Ha nem változtatunk gyökeresen a fogyasztási szokásainkon, kigyomláljuk magunkat a bolygóról. Azt már láttuk, hogy az esztelen fogyasztásunknak miylen gazdasági következménye tud lenni egyik pillanatról a másikra — erre jó volt ez a rögtönzött kis gazdasági válság. Ugyanilyen sebességgel tud érkezni a klímaválság is, de ezt majd nem lehet egy egyszerű pénzügyi trükkel megoldani. A klímaválságot nem oldja meg a FED kamu-pénzzel.

A klímaválságban csak a fizika törvényei érvényesek, és a fizika törvényei fütyülnek Barack Obama Nobel-békedíjára (amit nyilván a napokban Afganisztánba vezényelt amerikai katonákért kapott).

1. probléma

Hiába beszélek erről ennyit, ez úgyis csak azokat fogja érdekelni, akiket eddig is eleve érdekelt, akik pedig nem hiszik el, hogy mi várható, ha nem cselekszünk sürgősen, vagy meg se hallgatják, amit mondok, vagy legyintenek, hogy ez csak hülyeség. Ez csak azért baj, mert az ő túlfogyasztásuk következményeit mindannyian viseljük.

2. probléma

Mi a fenét tudnánk mi, magánemberek tenni? Hiszen a világ energiafogysztásának — és az ezzel járó károsanyag-kibocsátásnak — mindössze 20%-át adja a civil lakosság. A maradék 80%-on osztozik az ipar, a mezőgazdaság, a hadászat stb.

Vagyis ha a civil lakosság fogja magát, és holnaptól nem eszik, nem iszik, nem szemetel, nem fűt, nem autózik, nem néz tévét, nem kapcsol villanyt, akkor meg lehet spórolni azt a 20%-nyi károsanyag-kibocsátást, ami a jövőnk záloga, és így megmenthetjük a Földet attól, hogy az emberiség számára lakhatatlanná váljon. Először tehát ki kell iktatni a civil emberiséget, és már meg is vagyunk mentve.

Ez nem hangzik jól.

Akkor ez egy megoldhatatlan feladat?

Ha az lenne, akkor most nem Önnek írnék, hanem keresnék egy megfelelő teherbírású harangkötelet, és arra akasztanám magam. De nem teszem, mert van megoldás. És — ahogy azt a jó megoldásoknál már megszokhattuk — pofonegyszerű.

Mert igaz, hogy a világ károsanyag-kibocsátásának 80%-át az ipar, a mezőgazdaság (stb.) adja, de ez az ipar és ez a mezőgazdaság a civil lakosság vélt vagy valós igényeit szolgálja ki.

Ha Ön mint magánember 20%-kal csökkenti az energiafogyasztását — ez nem nagy ügy, némi odafigyeléssel ennél sokkal többet tud megtakarítani —, és az egész emberiség így tesz, azzal a világ teljes fogyasztását 4%-kal tudjuk csökkenteni. Vagyis már csak 16%-ot kell visszavennünk, és kész is vagyunk. Ezt a 16%-ot kell levernünk az iparon, mezőgazdaságon, tömegközlekedésen stb.

Ha Ön a munkahelyén is odafigyel arra, hogy 20%-kal kevesebbet fogyasszon, 20%-kal kevésbé szennyezze a munkájával a környezetet, és ha ezt mindenki megteszi, akkor ezzel a civil lakosság jórészt meg is oldja az ipar károsanyag-kibocsátási problémáit.

Oké, tudom, hogy nem ilyen egyszerű. Tudom, hogy ahhoz, hogy a globális felmelegedés problémája megnyugtatóan megoldódjon, mindenekelőtt arra volna szükség, hogy a világ gazdasági egyensúlyát ne a mértéktelen fogyasztás adja. Ez már egy nehezebb kérdés, de amíg ezzel nem tudunk mit kezdeni, tehetünk mást.

Néhány gyakorlati tipp

• Ne vásároljon külföldről behozott élelmiszert, ha van hazai is. Dráma, hogy amíg a szabolcsi almát kilónként 10 forintért venné át a nagykereskedő a gazdától — aki ennyiért nem adja oda, inkább hagyja megrohadni a fán, mert így legalább az nem kerül pénzébe, hogy leszedje —, addig a bevásárlóközpontokban 99,- forint/darab áron is láttam már almát. Naná, hogy nem hazait.

   

  Ez az alma pénzért utazott, üzemanyagot égettek el, amíg idehozták, ennek a következményeit mindannyian fogjuk viselni, a profit pedig a kereskedő cégnél marad. A hazai almatermelők pénz nélkül maradnak, a megtermelt alma pedig ott rohad meg a fán, pedig hányan jóllakhatnának vele! A szabolcsi termelő segélyét az Ön adójából fogják fizetni, és Ön hiába lesz felháborodva azon, hogy már megint megemelték az adóját — Ön tehet róla, ha nem a piacon vett almát, hanem a külföldről ideszállított gyümölcsöt vásárolta meg. Minden mindennel összefügg.

  Szoktassuk rá a kereskedő cégeket, hogy hazai árut — kis távolságból szállított árut — akarjanak eladni nekünk. A többit ne vegyük meg. Így nem lesz érdekük tartani.

  Őszintén: minek nekünk szlovén tej — tele vannak velük a hipermarketek polcai —, amikor a magyar tejgazdaságoktól 40-50 forintért akarják átvenni a tejet? Literenként kb. 30 forintot veszítenének a gazdák, ha ennyiért odaadnák a felvásárlóknak, hát így inkább kiöntik, és levágják a teheneiket. Nem gond, lesz tej a hipermarketekben, csak kicsit távolabbról hozzák. De olcsóbb lesz.

  Támogassa a helyi gazdaságot, ha teheti, vásároljon tejet helyi gazdáktól. Egyre többen szállítanak házhoz friss tejet. Aminek ráadásul tejíze van. Ja, és természetesen nem drágább, mint a hipermarketben kapható szlovén lötty.

  (A szlovénektől elnézést kérek: semmi bajom velük, minden jót kívánok nekik, csak a jelenséggel van problémám.)
   

• Ne engedje, hogy a használati cikkekből divatcikket csináljon a globalizált világ. Egy mobiltelefon nem 1 évig működik, hanem sokkal tovább. Csak azért, mert trendi, ne cserélje le évente. Az elektronikai hulladékhegyekről itt olvashat egy megdöbbentő cikket.
   
• Ha számítógépet cserél — ne tegye 2 évente, mert értelmetlen! —, lehetőleg laptopot vegyen. Sokkal kisebb a fogyasztása, mint egy másik gépnek. Ha pedig lecseréli a régit, vagy gondoskodjon a tényleges újrahasznosításáról, vagy adja oda egy iskolának, ha még használható. Nagyon fognak neki örülni.
   
• Ha teheti, minél kevesebbet utazzon autóval. Tudom, ez nagyon buta kérés egy olyan országban, ahol a tömegközlekedésből csak a tömeg élményéhez lehet hozzájutni, a közlekedéséhez nemigen, mégis azt mondom, hogy ha már autóval jár — bevallom, én is azzal járok —, jól gondolja meg, mikor, mennyit és milyen útvonalon használja. Én havi egy tank benzint engedélyeztem magamnak, és ez egyelőre hónapok óta elegendő, pedig 25 kilométerre lakom az irodámtól. Viszont akármiért nem megyek be.
   
• Ha teheti, dolgozzon otthonról. El sem hiszi, hogy a 8 órás munkaidő milyen jelentéktelen részét töltjük valóban munkával. Egyszer vegyen magához egy stoppert, és mérje le, mikor végez valóban hasznos munkát, és mikor tölti valami mással a munkaidőt. A nap végén nézze meg, mennyit dolgozott, és csodálkozzon.

  Amióta otthonról intézem a cégem ügyeit, és csak havonta 2-3 alkalommal megyek be az irodámba, sokkal kevesebbet autózom, és napi 2-4 órában el tudom végezni a cégem összes fontos ügyét. Próbálja ki, és vegye észre, hogy a munkánk 80%-át a munkaidő 20%-ában végezzük. A többi időt fölöslegesen töltjük a munkahelyünkön, fölöslegesen égetjük a villanyt, fölöslegesen fut a képernyőkímélő a számítógépünkön.
   

• Nézzen körül, mit tehet otthon és a munkahelyén annak érdekében, hogy kevesebb energiát kelljen elhasználnia. Jól jár vele, mert egy csomó pénzt meg fog takarítani.

Ma több, mint 8000 blogíró egyszerre jelentet meg egy-egy cikket arról, hogy miért is kell odafigyelnünk a klímaváltozásra. Ennek a nem mindennapi eseménynek a neve Blog Action Day. Ezzel 147 országban 11 millió olvasót érünk el. És ez már valami.

Ez a cikk is azért született, mert egyetértek ezzel a kezdeményezéssel, és azt szeretném, ha a világra minél többen vigyáznánk.

Ha Ön is fontosnak érzi, hogy minél több emberhez eljusson ez az üzenet, kérem, linkelje be ezt a cikket.

És még valami.

Ha úgy érzi, tehet valamit azért, hogy a gyerekeinknek is legyen hol élni, ne várjon vele holnapig.

Tegye meg ma.

Horváth Attila

Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.

Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között

​www.belyegzoexpressz.hu