Majdnem mindenki kedvel legalább egy Michael Jackson számot. Még én is néhányat, pedig sosem voltam a rajongója.
A világ nagyobbik része megőrült érte. Bármit csinált – márpedig botrányok azért voltak körülötte –, egész életében, de még halálában is népszerű tudott maradni.
Ennek persze az az egyik oka, hogy valóban ritka nagy tehetség volt. Nem is tudom, van-e még példa arra, hogy valaki egyszerre legyen kitűnő zeneszerző, páratlan hangú énekes és utolérhetetlenül jó táncos.
Nem voltam a rajongója. De mindig is szerettem volna úgy dolgozni, mint Michael Jackson. Annyi szenvedéllyel, olyan fókuszáltan, és olyan jó stábbal.
A múltkor szembe jött velem a This is it című DVD-je. Ez az a film, amelyet akkor forgattak, amikor Jackson az utolsó színpadi szereplésére készült, amelyet végül már nem élt meg. Igaziból azért vettem meg, mert kíváncsi voltam, hogy a felvétel hamisítvány, vagy Jackson tényleg készült erre a koncertre.
Ahogy a filmet nézni kezdtem, pár perc után már nem az érdekelt, hogy az anyag eredeti-e, vagy tényleg korábbi próbákból vágták-e össze. Néhány perc után már nem tudtam másra figyelni, csak arra, ahogy ez az ember dolgozik a színpadon. Ahogy egy feladatra összpontosít, és eléri, hogy mindenki, aki részt vesz a produkcióban, 100% fölötti teljesítményt nyújtson. Éspedig boldogan.
Megnézhettem egy olyan munkamódszert, amit mindenkinek ismernie kellene, aki csapatot vezet, kreatív munkát végez, és kimagasló teljesítményt vár el magától és a munkatársaitól.
Összegyűjtöttem, mi lehet az Michael Jackson munkamódszerében, ami utolérhetetlenné tette őt. Ha ezeket Ön is megtanulja – és következetesen alkalmazza a cégében –, úgy fognak rajongani a vevői Önért, mint Jacksonért a lemeze vásárlói. És nem mellesleg a munkatársai is imádni fognak majd a cégében dolgozni.
Következzen néhány Michael Jackson titok, amit minden cégvezetőnek meg kellene tanulni.
Tekintsük Michael Jacksont zenéjét és a színpadi produkcióját terméknek. (Merthogy az is.) Mitől van, hogy ez a termék eladható, sőt, piacvezető tudott lenni?
A jó termék magával ragad
Jackson szereti, amit csinál. Nyilván rengeteg pénzért dolgozott, de nem a pénz érdekelte elsősorban. Ezért úgy csinál mindent, hogy ő maga is élvezze a színpadot. Ha nem így lenne, nem tudná azt adni a közönségnek, amitől olyan karizmatikusnak tartják. A dobosa azt mondja: "Mélyebb érzésekből építkezik, mint bárki más a szakmában."
A termék akkor lesz szerethető, ha benne van az alkotó szeretete. Más szakmára lefordítva: ha nincs hozzácsomagolva a termékhez egy magasztosabb cél, amiért lelkesedni lehet, akkor sosem lesz piacvezető. Magasztos célt hozzácsomagolni pedig az tud, akinek magának is vannak ilyen céljai.
Legyenek.
Többet adni, mint amit várnak
Michael Jackson ismerte és betartotta azt a szabályt, hogy nem egyszerűen teljesíteni, hanem túlteljesíteni kell a közönség elvárásait. Minden eddigit felül kell múlni. Úgy, hogy senki még csak meg se tudja közelíteni. Ez a piacvezetés titka.
Ez neki ment belső szenvedélyből, és az a rossz hírem, hogy valamennyi ilyen szenvedélyre bizony Önnek is szüksége lesz, ha igazán jól akarja csinálni.
Ha mégsem lenne elegendő belső tűz, akkor először is nézze meg, mit kap a vevő, ha másnál vásárol, és mit akkor, ha Önnél. Akkor jó a kiindulóhelyzet, ha egy képzeletbeli vevő, aki a konkurenciától Önhöz tér be, azt mondja, hogy "váááááóóóóó" (magyarul: wow). És akkor jó a folytatás, ha akkor, amikor ugyanez a vevő visszatér, már az előző élmény nagyságához igazított elvárásokkal, végül nem úgy távozik, hogy most is megkapta azt, amit a múltkor, hanem úgy, hogy a mostani vásárlói élmény elhomályosítja azt, amire a múltkor azt mondta, hogy "váááááóóóóó".
Kikkel lehet ezt megcsinálni?
Kivételes minőségű munkához csak kivételes munkatársakkal érdemes hozzáfogni. Az az alap, hogy mindenkinek remekül kell értenie a saját szakterületéhez. De ha az átlagnál sokkal jobbat szeretne elérni, akkor ennél lényegesen többre lesz szüksége. Hogy mire?
Michael Jackson 11 háttértáncosát 600 profi jelentkező közül választották ki egy 2 napos castingon. A tánckar vezetője ezt mondta:
"A színpadon a táncosok Michael Jackson meghosszabbításai. Mind gyönyörűek, szexisek, és nagyon tudnak táncolni, de csak aki vibrál, az kerül be."
Ön is így válogasson alkalmas embert egy feladathoz.
Az intuíció fontossága
Az egyik szám egy színpad mögé vetített jelenettel indul. A jelenet végén gépfegyverropogás. Jackson a közönség felé fordul. A koreográfus azt hiszi, hogy már kezdeni kellene, de senki nem mozdul. Nem kezdenek a zenészek, nem mozdulnak a táncosok.
Koreográfus: – Elnézést, félreértettük egymást?
Jackson: – Nem, csak még ropogás van. Ropogunk. Az én jelemre várnak, egy pillanat.
Koreográfus: – Én azt mondtam, akkor kezdjenek, amikor a közönség felé fordulsz. Változtassunk?
Jackson: – Nem, előbb szembefordulok a közönséggel, és még nincs semmi. Amikor jelzek, akkor kezdenek.
Koreográfus: – Kérdés, hogyan fogod majd háttal állva látni, mikor megy át a kép a tetőről a városra. Akkor kell kezdeni.
Jackson: – Éreznem kell, hogy mi van a vásznon.
Igenis vannak dolgok, amikre nincs más szabály: érezni kell őket.
Kell egy jó kotta, amit nagyon be kell tartani
"Zenei rendezőként nekem itt nagyon jó dolgom van, mert Michael Jackson a 100%-ot hozza mindenben, amit csinál. Emlékszik minden felvételére, minden tempóra, minden hangnemre."
… és tudni kell, hogy mikor kell ettől a kottától eltérni
Van egy jelenet, amikor Jackson lejön a színpadról, odamegy a billentyűshöz, és megkéri, hogy egy kicsit játssza másképp, mint ahogy eredetileg a lemezen volt a dal. A változtatás minimális, mégis az egész szám hangulatát változtatja meg.
"Kicsit húzd el, egy kicsit késsél vele. Máshogy szóljon. Mint mikor lusta vagy felkelni reggel."
Egy másik alkalommal:
– Ezt itt hagyni kell pihenni. – mondja a billentyűsnek. – Tovább kell hagyni pihenni. Elsieted. Egy kicsit fürödj a csöndben. Várd ki a szünetet.
Még egy fontos szabály: aki igazán ért valamihez, nagyon egyszerűen, jól érthető példákkal, mégis plasztikusan tud magyarázni. Minél képszerűbb, annál érthetőbb. Ha valamit nem tud ilyen egyértelműen elmondani, akkor ott biztos, hogy valami baj van a koncepcióval is. Ilyenkor meg kell állni, és át kell gondolni az egészet.
Van, amikor várni kell
Jacko megint a billentyűssel vonult félre. Valami nem pont úgy szól, ahogy szerinte kellene, és keresik a megoldást.
Jackson: – Itt még ne válts. Itt még korai a váltás. Ez menjen: (énekli). Ezt ne. Egyszerűbb legyen. (…) Össze fog ez jönni. Holnap összehozzuk. Holnap este beállítjuk a hangzást.
Igenis van, amikor várni kell egy napot, amíg mindenkinek összeáll a fejében. Van, amikor egy nap türelem többet ér, mintha erőltetnénk.
Minden részletet ismerni, de nem elveszni a részletekben
A koncerten elhangzó néhány dal mögé egész mozijeleneteket akartak vetíteni. Az egyiket például 3D-ben is felvették. Jackson ott ült minden felvételnél. Nagyon világos elképzelései voltak arról, hogy hol mit akar látni, és röviden, nagyon érthetően el is mondta ezeket. A koncert minden egyes mozzanatát, az utolsó csavarig kidolgozta, és minden részletet látni akart működés közben. De minden nagyobb egységet egy külön erre a feladatra kiválasztott ember vezetett, akiben Jackson 100%-ig megbízott. Nem ő végezte az aprómunkát, de mindent látni akart.
Ayrton Senna volt ilyen. Amikor az új versenyautója készült, elment a motorműhelybe, és mindent elmagyaráztatott magának. Végignézte az összeszerelést, és folyton kérdezett.
Aztán amikor elkészült az autó, kiment vele a pályára, és nyert.
Tisztelet, konstruktív munka, 110%
Az egyik alkalommal Jackson többször is megállítja a próbát, hogy valami apró zenei részletet kiigazítson. Ilyenkor mindig tisztázza a zenészekkel, hogy "ez nem kritika, ezért próbálunk". Nagyon figyel arra, hogy bár ő a vezető, ne erőből intézze a dolgokat. Sokkal többet ér azzal, ha valamit a kedvéért csinálnak meg.
"Azért kérek ilyen sokat tőletek, mert ti vagytok a legjobbak. Ezért kell mindenből a legjobbat nyújtanotok. És magamtól is ugyanennyit várok el."
A munkát élménnyé kell tenni
Michael Jackson a próbák után összehívta a produkció résztvevőit, és a következőt mondta nekik:
"Kiváló munkát végeztek. Így folytassuk, hittel, bizalommal. Számítok rátok, a kitartásotokra, a türelmetekre, a megértésetekre. Ugyanakkor ez csak egy kaland, egy izgalmas kaland. Ne idegeskedjetek. Élményt kínálunk az embereknek, szabadulást a mindennapokból. Olyat fognak átélni, amit még soha."
Biztosan anyagilag is nagyon megérte azoknak, akik Michael Jacksonnal együtt léptek fel. De bármiben le merem fogadni, hogy Jackson olyan munka-élményt tudott nyújtani, amiért cserébe nagyon sokan ingyen is vállalták volna.
A munkatársakat anyagilag is meg kell becsülni. De ha igazán jó munkát szeretne kapni, és igazán hűséges kollégákat szeretne, akkor a pénznél maradandóbb dolgokkal is fizetnie kell nekik.
„amikor ugyanez a vevő visszatér, már az előző élmény nagyságához igazított elvárásokkal, végül nem úgy távozik, hogy most is megkapta azt, amit a múltkor, hanem úgy, hogy a mostani vásárlói élmény elhomályosítja azt, amire a múltkor azt mondta, hogy „váááááóóóóó”.”
Hát, Attila, a blogodra visszatérve erre csak azt tudom mondani: Vááááóóó 🙂
Kösz, Barna!
Attila! Mindig mindenkitől lehet tanulni valamit! De tőled nagyon sokat! Gratulálok!!!
Érdekes, hogy ezeket írod, élvezet volt elolvasni! De nekem más valami maradt meg a This is it-ből.
Van egy rész, ahol Michael láthatóan szenved a színpadon, nem megy neki valami. Az a hang, ahogy a rendező beszélt hozzá, máig a fülemben cseng. Nyugodtan. Rövid tőmondatokban. Egyértelmű kérdésekkel. „Michael, akarod, hogy hangosabbra állítsuk a kontroll mikrofont?” – ilyesmi.
Utoljára a CNN központjában fogott el ez az érzés, amikor bele lehetett hallgatni, hogy az ottani rendező hogyan instruálja az élőben menő műsor kb tucatnyi hírolvasóját, hírforrását. Nyugodtan. Tőmondatokban. Egyértelműen.
Baszki, ez a profizmus, amikor nem csak tudod a szakmádat, de nincs pánik, nincs kapkodás, nincs ordibálás.
Örülök, hogy akkor nem írtam blogbejegyzést a This is it-ről, mert a Tiéd remek lett!
Emlékszem! Ez az a rész, ahol MJ arról panaszkodik, hogy a kontroll szokatlan a fülhallgatón keresztül. És hogy megszokta, hogy a saját fülével hallja magát.
És itt hangzik el, hogy bocs, fiúk, igyekszem megszokni. Imádtam, ahogy mindenki tisztelte mindenki munkáját! Nem volt kérdés, ki a főnök, de mindenki a feladatnak rendelt alá mindent. Ettől mennek jól a dolgok, ettől és csak ettől tudnak jól menni.