Gondolkozzon_az_árainSemmi meglepő nincs abban, hogy a cégek minden év januárjában --- de legalább is évente legalább egyszer --- árat emelnek.

Mi is megtettük.

De vajon miért van, hogy sokan nem teszik meg ezt a lépést?

Mitől félnek?

Mit kockáztatnának, ha árat emelnének, és mit kockáztatnak azzal, ha nem korrigálják az áraikat?

Egyáltalán miért kell időnként árat emelni?

Egy korábbi cikkben már írtam az árképzés fontosságáról. Ha nem olvasta azt az írást, vagy most nincs ideje átfutni, akkor röviden csak annyit hadd mondjak, hogy a cégek 95%-a teljesen kőkorszaki módszerekkel képzi az árait. Alig van, aki tudja, hogy az általa alkalmazott ár piacképes-e, és ha igen, mitől az.

Az induló vállalkozások közel fele az első 2 évben tönkremegy. Az indulást követő 5. év végére pedig a vállalkozások 80%-a megy csődbe! Mit gondol, lehet ennek köze a rossz árképzéshez? Hát persze!

A leggyakrabban azzal találkozom --- és a legtöbbeket ez tart vissza attól, hogy olyan áron dolgozzanak, amennyiért értelme is van munkát végezni ---, hogy a cég tulajdonosa fél attól, hogy a konkurencia majd odaadja a terméket olcsóbban, és akkor mi lesz.

A legtöbb cég éppen ezért az árait a versenytársakhoz képest állítja be. És ez súlyos hiba! Gondoljon bele, lehet, hogy a versenytársa már aláment valaki más árának, és Ön ezt az árat akarja alulmúlni. Ha ő éppen megél belőle, akkor Ön garantáltan veszíteni fog rajta. És még belegondolni is rossz, mi lesz azzal, aki majd az Ön ára alá megy, csak hogy olcsóbb legyen a versenytársánál... Csak reménykedhet, hogy amikor más árához képest áraz, Ön nem épp ezt az utat járja.

A másik gyakran alkalmazott módszer, hogy a tulajdonos eldönti, mennyit szeretne keresni a beszerzett termékeken, és az annak megfelelő százalékot ráteszi a beszerzési árára. Mi a baj ezekkel a módszerekkel?

Alapvetően mindkettővel az a probléma, hogy nem a cég bevétel igényéhez igazodik. Nincs mögötte tervezés, nincsenek konkrét számok. A beszerzési ár és a haszonkulcs szorzószáma nem azt a számot adja ki, amennyit Ön keresni fog! Távolról sem!

Mit kell tudnia ahhoz, hogy baj nélkül tudjon árat képezni?

Ha a cége már legalább egy éve üzemel, akkor könnyebb dolga lesz. Írja össze a tavalyi év összes költségét, az utolsó forintig. A törlőkendőtől a tisztítószereken át, a golyóstollon keresztül egészen a nagy berendezésekig, azok alkatrészigényéig. Ne feledje a lízingdíjakat, számolja hozzá az összes munkabért, a járulékokat, a szállítási költségeket, a bérleti díjat, a vízszámlát --- ne hagyjon ki semmit. Az adókról se feledkezzen meg!

Ki fog jönni egy elképesztő nagy szám.

Tudja, mi ez az összeg?

Ez az az összeg, amire ahhoz van szüksége, hogy a cége ne menjen csődbe, és minden számláját ki tudja fizetni. Tavalyi áron! Vagyis ennyi árréstömegre --- nem bevételre! árrésre! --- van szüksége (ennyit kell minimum nyernie a beszerzési áron egy év alatt) ahhoz, hogy ne keveredjen adósságba. Drámai? Az hát! És még egy forint fizetésemelést sem adott, és még azon sem gondolkozott, miből fizeti ki a megemelt bérleti díjat. Nem fejlesztett, nem cserélte le az elavult berendezéseit...

Van még egy rossz hírem! Ez a nagy szám az idén nagyobb lesz. Számoljuk csak ki!

Most tételenként menjen végig a tavalyi költséglistán, és emelje meg mindegyiket annyival, amennyit idén fog változni annak a beszerzési ára. Vagyis számoljon azzal, hogy meg fognak emelkedni a bérköltségei, a szállítási költségei, a telefonköltsége, a villamnyszámla, a gázszámla, a benzin, a bérleti díj, a járulékok és a többi. Ne felejtse ki a tételek közül az Ön által forgalmazott termékek beszerzési árának változását sem. Végül az egészet adja össze.

Most megkapta azt az összeget, amire ahhoz van szüksége, hogy az idén se menjen csődbe. Figyelem! Nem ennyi bevételre van szüksége, hanem ennyi nettó haszonra. Vagyis ha annyival emeli meg az árait, amennyi ahhoz kell, hogy a fenti megemelkedett költségeket fedezni tudja, akkor garantálom, hogy ha semmi baj nem történik, az idén sem fog hátrafelé lépni a cége. Ez már valami, igaz?

És azzal számolt-e, hogy ha versenyben akar maradni --- például azokkal, akik nem emelnek árat, mert ők abból tervezték megélni a jövő évben, hogy Ön biztos árat emel, és elveszíti az ügyfeleit, akik majd átmennek a konkurenciához vásárolni ---, szóval azzal számolt-e, hogy ha versenyben akar maradni azokkal, akik csak az áraikról tudnak beszélni, akkor fejlesztenie is kell, mert sokkal jobbnak kell lennie az olcsójánosoknál, és sajnos az is pénzbe kerül? És számolt-e azzal, hogy ezt sem a bevételeiből, hanem azok nyereségéből kell finanszíroznia?

Kijött, mekkora összegre van szüksége? Drámai, igaz?

Akkor most ossza el a tavaly eladott termékek számával, és kiderül, hogy egy átlagos terméken hány forint hasznot kell realizálnia ahhoz, hogy ne csak ne kerüljön csődbe, de versenyben is maradhasson.

Sokkoló az eredmény? Az hát! Hasonlítsa csak össze azzal az összeggel, amennyit akkor termelt volna meg a cége, ha ugyanezt a termékmennyiséget a tavalyi eladási áron --- de már az idei beszerzési áron --- adta volna. Ugye, drámai a különbség?

Van egy jó hírem: aki nem emel árat, az ennyi pénzzel veri át saját magát. És fogalma sem lesz, hogy annak ellenére, hogy ő a legolcsóbb, sőt, tán még özönlenek is a vevői, miért vergődik a vállalkozása. Hát csak azért, mert a költségei nőttek, a haszna pedig csökkent, fejlesztésre, amivel versenyben maradhatna, pedig nem tud költeni.

Ön ne kövesse el ezt a hibát!

Számolja ki, mennyit kell emelnie az árain ahhoz, hogy a legjobbat tudja nyújtani!

Igen, hallom a kérdést: "És akkor nem mennek el a vevőim, ha drágább leszek?"

Nem. A legjobb vevői megmaradnak, mert őket a legjobb termék és a legjobb szolgáltatás érdekli. Csak Ön ezt nem hiszi el. (Szerencsére kevesen tudják, hogy ez így van.)

Mindig kevesebb százaléknyi vevő megy el, mint ahány százalékkal megemeli az árait. Ez persze még azt jelentené, hogy Ön ugyanott van, mert ha emel 10%-ot, de elveszíti a vevői 10%-át, akkor a bevétele --- azt hinné --- ugyanannyi marad. 10%-kal kevesebb vevő 10%-kal magasabb áron kb. ugyanazt az eredményt hozza. Vagy mégsem?

Ha így lenne, akkor is megtakaríthatna egy csomó költséget, mert ennyivel kevesebbet kell költenie szállításra, ennyivel kevesebb munkával szolgálja ki azt a megmaradt 90%-ot. De még ennél is jobb a helyzet!

Áremeléskor ugyanis jellemzően a leggyengébb ügyfelek hagyják el a cégét. Azok, akiknek kizárólag az ár számít. A legkevesebbet vásárlók, a legnehezebben fizető vevők, azok, akiket egyáltalán nem érdekel a szolgáltatás minősége. Ha elveszíti a vevői alsó 10%-át, a bevétele kb. 1%-kal fog csökkenni, a gondjai pedig kb. 30%-kal. És marad energiája a többi vevőjére. Azokra, akik a bevételét termelik, és nem a gondjait szaporítják.

Évek óta mérem minden áremeléskor, és nekem ez jött ki. Ráadásul az elveszített 1-10%-ért cserébe sokkal jobbak fognak jönni, többen, mint ahányat elveszített. Miért? Mert az Ön cége fejlődni fog, többet fog tudni nyújtani, mint másoké. És jobb vevőket vonz majd.

És a piac --- ha tetszik, ha nem --- az egyre igényesebb szolgáltatókat kedveli. Mondom: tapasztalat.

Egy szó, mint száz: emeljen árat!

A Bélyegző Expressz már megtette.

Horváth Attila
Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.
Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között
www.belyegzoexpressz.hu


Írta: belyegzo expressz  @ 2009/01/06 14:39
 
Bélyegző Expressz

********** Szolgálati közlemény **********

Elnézést, hogy ezzel untatom a blog olvasóit, de úgy tisztességes, ha jelzem.

Nem szokásom moderálni a blogot, és csak a legritkább esetben teszem — most megtettem.

Egy bélyegzőkészítő kolléga — Táltos néven szólt hozzá — szeretett volna nagyobb publicitást kapni ezen a blogon, és mivel arányt tévesztett, úgy döntöttem, megválaszolom, majd hétfő reggel előtt törlöm a hozzászólását és a saját válaszomat is. Vagyis nem hagytam válasz nélkül, de megtartottam a blogot annak, ami. Az első hozzászólását nem bántottam.

Azért döntöttem így, mert továbbra is az a célom, hogy ez a blog kis- és középvállalkozóknak adjon cégvezetési tanácsokat. Továbbra is örömmel veszek minden olyan bejegyzést, ami ehhez segíti hozzá az olvasóimat, de a blog témájától élesen eltérő bejegyzéseket a téma megtartása érdekében törölni fogom.

Horváth Attila

Bélyegző Expressz

Üdv, Táltos és BobMaster!

Bobmaster, ne becsüljük le az árvadászokat. Ők is egy piac, csak nem a mi piacunk. Ők a multik vásárlói. Aki pedig multis árszinten akar dolgozni, az kösse föl a gatyáját, mert a multinál egyszerre több száz termék is akciós: ha valaki az áraival akarja felhívni magára a figyelmet, ezt kell felülmúlnia. Csak ő nem 90 napra fizet, és nem kap polcpénzt, amit pedig nem tud eladni, az rárohad, míg a multi lazán bal váll fölött visszadobja a beszállítónak, mert csak a fogyást hajlandó kifizetni. Szerintem ez profitgyilkos lépés, és minél gyorsabban teszi meg az ember, annál gyorsabban ássa meg vele a cége sírját.

— — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — —

Táltos, megtiszteltetés számomra, hogy egy (újabb) versenytársam jelzi, hogy rendszeres olvasója ennek a blognak. Azt se bánnám, ha tudnám, ki vagy, ha te sem bánnád, küldj egy e-mailt, amiből kiderül nekem is.

“nekem már azért nagyon feltűnt, hogy mitől van ennyi ideje egy bélyegzőkészítő cég vezetőjének?? Kíváncsi lennék hányan dolgoznak itt.”

Azt elhiszem, hogy kíváncsi lennél… De inkább a kérdésnek arra a részére válaszolok, hogy mitől is van ennyi időm (és hogy mivel is telnek napjaim).

Reggel felkelek, felkeltem a kisfiamat, megreggeliztetem, átöltöztetem, játszom vele, beülünk az autóba, és elviszem a gyerekvigyázó nénihez, akivel addig van, míg a szülői ház dolgozik. Eddigre a munkatársaim már rég megkezdték a munkát.

Utána hazamegyek, bekapcsolom a laptopot, készítek egy kávét meg egy remek reggelit. Elolvasom a híreket, csütörtökönként pedig feltétlenül megnézem a szertar.blog.hu oldalt, mert akkor már biztos fent van a szerdánkánt bemutatott új fizikai kísérlet videója. Aztán megnézem az e-maileket, átnézem a hirdetési statisztikáimat, megnézem a webáruház statisztikáját. Felhívom a munkatársaimat, és megkérdezem, milyen a mai nap, megköszönöm, hogy ma is szívvel-lélekkel dolgoznak, majd visszaülök a gép elé, és napi minimum 4 órában marketinget tanulok maqyar és amerikai profiktól.

Közben dolgozom a hosszabb távú projektjeimen, egy kicsit molyolok a webáruházon a statisztikák eredményei alapján, dolgozom a megkezdett blogbejegyzéseimen, tárgyalok a webdizájnerrel, a webmesterrel, ha kell. A banki ügyeket internetbankon keresztül intézem. Írok, könyvet írok, bele-belesegítek három másik — teljesen más szakterületen működő — vállalkozás marketingjébe. (Ez az egyik kedvencem: http://www.igyszeresdasaabod.hu .)

Ebédidőben mindig szünetet tartok. Gyengém a sült császárszalonna, időnként elmegyek, és veszek egyet ott, ahol ezt a legjobban készítik, még melegen hazahozom és feltálalom, majd hamar és igen jóízűen megeszem.

Ebéd után 30 perc mozgás. (Séta, szebb időben biciklizés.) Közben baráti telefonok elintézése.

Mindezek közben a cégemben 100 órából 99-ben rendben mennek a dolgok, és erről folyamatosan e-maileket kapok. Mindenről tudok, amiről tudnom kell, de nem kell ott lennem.

Hétfőnként mindig bent vagyok, mert olyankor intézem a papírügyeket. Ezért van külön irodám — noha vehetjük úgy, hogy az kidobott pénz.

Péntekenként szinte sosem vagyok bent — ma kivételesen benéztem, mert az év első hete van, és hétfőn APEH nap van —, a péntek szigorúan a jövő heti teendők tervezése itthonról.

Természetesen dolgozom, de itthonról teszem ezt, és a saját időbeosztásom szerint. Ha épp kedvem támad elmenni itthonról, beülök egy wifivel felszerelt kávézóba, étterembe, és onnan folytatom a munkát. Ha bélyegzőket farigcsálnék, valószínűleg kevés megrendelésünk lenne, mert nem volna időm azon dolgozni, hogy megtaláljanak a potenciális legjobb vevőim. De így folyton csak ezen dolgozom — meg is van a munkám gyümölcse.

Természetesen még emlékszem rá, hogyan kell bélyegzőt készíteni, sőt, időnként én is beülök egy-két percre a gép mellé, hogy ki ne essek a gyakorlatból. Ha nem tudnám, mit hogyan kell csinálni, hogyan tudnám elmondani az elvárásaimat a munkatársaimnak? És ha sosem látnék bélyegzőt, ha sosem tesztelném, mit tud, én is azt hinném, hogy két prémium márka van (pedig csak egy, a Trodat, ezért mást nem is forgalmazok, noha tehetném).

Elég aktív vagyok marketinges szakmai fórumokon. Időnként konferenciákra járok — januárban összesen háromszor leszek valamilyen szakmai rendezvényen, és ebből rengeteget fogok tanulni és hasznosítani.

Délután hazahozzuk a kisfiamat, a nagylány hazajön a suliból. Játszunk, vacsorázunk, éljük az életünk.

És hogy miért írok pl. most is este 10 után a blogba?

Mert imádom, amit csinálok!

A munkatársaim pedig azt imádják, ami az ő szakterületük. A grafikus szerkeszteni szeret, a futárok motorozni és autózni szeretnek, az ügyfélszolgálat pedig ügyfelezni szeret.

A bélyegzőkészítő gép pedig éjszaka is tud dolgozni — ember se kell hozzá.

Egy gondolat ezzel a kérdéseddel kapcsolatban:

“Őszintén szólva, egy bélyegzőkészítő cég, ha tényleg tetemes időt tölt a bélyegzők készítésével – már, ha van annyi rendelése, hogy azzal foglalkozzon – akkor honnan nyer időt más témákra.”

Ha egy cég csak azzal foglalkozik, hogy gyárt, azzal nem, hogy ügyfeleket szerezzen, sem azzal, hogy a meglévő ügyfeleit megtartsa, akkor annak valóban nem lesz ügyfele. És akkor rengeteg ideje lesz arra, hogy a bolt előtt állva cigizzen, és várja, hogy bejön-e már valaki vásárolni.

Hogy az időmet hogyan osszam be, azt egyébként Doubravszky György Időforrás c. anyagából tanultam meg (ára 69.000.- forint, ami nevetséges összeg cserébe azért az életmódért, amit meg lehet valósítani a belőle megszerzett tudással).

És neked hogy telik egy napod?

Üdv:

Horváth Attila

BobMaster

Nekem a második gondolatom az volt, hogy az orszában a nagy tömeget képviselő árvadász kispolgár és az Állam érdeke ellentétes. Előbbi minél alacsonyabb árakat akar látni, amit a konkurensek többsége meg is fog neki adni. Csinálják csak, aki letolja a nadrágját, annak előbb vagy utóbb ki fog lógni a s*jhaja.
Az Állam viszont profitábilis vállalkozásokat akar, akik képesek munkahelyeket teremteni, fenntartani és becsülettel befizetni az adókat. Ehhez pedig minőségi szolgáltatást és hozzá illő haszonkulcsot kell alkalmazni. Az ár az egyetlen, ami bevételt képes termelni a vállalkozásnak, minden más csak költség.

Az első gondolatom pedig az volt, hogy Attila hozza a formáját, és már megint igaza van. Ha még egyszer szakmát kellene tanulnom, azt hiszem bélyegzős szeretnék lenni ;)

Táltos

Hali,

Nos, nézegettem itt a beírásokat és valami olyasmi is eszembe jutott, hogy hányan tartják be az itt leírtakat, javaslatokat.
Mert amit Attila leír, azzal semmi gond, marketing. Biztos jól irányítja a cégét, de….nekem már azért nagyon feltűnt, hogy mitől van ennyi ideje egy bélyegzőkészítő cég vezetőjének?? Kíváncsi lennék hányan dolgoznak itt. Ehhez az oldalhoz rengeteg idő kell. Amúgy dícséretes, hogy tanácsadást is vállal, mert hogy erről is szól a történet. Őszintén szólva, egy bélyegzőkészítő cég, ha tényleg tetemes időt tölt a bélyegzők készítésével – már, ha van annyi rendelése, hogy azzal foglalkozzon – akkor honnan nyer időt más témákra. Az én környezetemben egyszerűen nincs ilyenekre idő. Gyorsnyomdai szolgáltatás, kiegészítve a bélyegzővel, és még azt sem lehet mondani, hogy olcsó. De gondolkodtatok rajta, hogy mi az “olcsó”? És mi a drága? Ezt valaki egymagában eldönti? Magához viszonyít? Hogy ki, hol nyitott üzletet? A plázákban vagy más utcai frekventáltabb helyen? Pl. a bélyegzőknél és egyéb szolgáltatásnál ez a baj, nem mindegy azért, hogy hol vagy, mennyi a bérleti díjad, stb…amit ki kell termelned, sőt túl kell termelned jóval.
Attila, Te a címed alapján nem vagy utcai árusító üzlet, hanem internetfüggő bevételeid vannak. Vagyis az internetes áraid magasak, de az eladási áraid is azok-e? Mert jómagam is ismerem és forgalmazom a két prémium márkás bélyegzőt, a vevőim is ismerik, szeretik, és valahogy a visszajelzések, igények alapján nem nagyon érzik a különbséget a két bélyegző között. Csupán úgy érzem, inkább a tapasztalat, hallomás útján választanak. Ha én drágábban adnám azt, amit én sem tudok megmagyarázni, hogy miért drágább, akkor hiteltelen lennék a vevőimmel. Ilyenkor mi van? Hála istennek, van elég rendelésem és kiegészítő szolgáltatás is, ahhoz, hogy ne kelljen drágának tűnni, de a bélyegző a főbb profil. Félre ne érts, mindenki annyiért hirdeti a termékét, amennyiért még érzi, hogy eladhatja. Én nem tehetem meg, hogy olyan áram legyen mint neked. Pedig Trodatom is van, nem kevés….
És a vevők mellett állva, azért elmondhatom, hogy nem rosszak a vevőim. Rendre fizetnek, persze néha kisebb nehézségekkel, de megoldják. Szerintem nem szabadna vevőket beskatulyázni, mert ugyanazt a márkát kissé olcsóbban is megveheti, vagy netán egy másikat.

Mi a véleményetek?

Üdv, Táltos

Bélyegző Expressz

Csigapapa, valóban nem könnyű helyzet, amikor az ember körül ott van a konkurencia, vagyis rögtön mellette, és rögtön négyen is.

És — ha jól értem — mind padló áron.

Először is, ha utcáról élsz — meglepne —, akkor súlyos hiba ott lenni, ahol másik három. Ha mégis egy helyen maradtok, és a többieknek is van esze, akkor állapodjatok meg, hogy egyikőtök áruljon — most gyenge példák jönnek, de érteni fogod, hogy te, aki értesz a szakmádhoz, pontosan hogy is csináld —, szóval az egyik üzlet például építőipari cégeknek állítson össze kínálatot, a másik mezőgazdasági cégeknek, a harmadik pl. takarító cégeknek és ipari alpinistáknak, a negyedik pedig autószerelő műhelyeknek. Rögtön nem lesztek egymás konkurensei, és rögtön eléritek, hogy ha ezen a szakterületen valakinek munkaruha kell, kifejezetten a szakterületének megfelelő üzletbe fog menni. Onnantól pedig hiába menne a szomszéd üzletbe.

Na, ehhez kellenek értelmes szomszédok.

Ha nincsenek értelmes szomszédaid, akkor még mindig van két lehetőséged.

1. Elköltözöl máshová, és ott dolgozol olyan áron, amilyenen normálisan tudsz fejlődni, és olyan munkát, olyan terméket tudsz kiadni a kezedből, amire büszke vagy, és amivel a vevőd is elégedett lehet.

2. Fogod magad, és árat emelsz helyben. Kihajítod a kínálatodból a gagyi termékeket, és bevezetsz néhány prémium szolgáltatást prémium áron. Pl. vállalod a munkaruhák feliratozását, kiszállítod, webáruházat csinálsz, hogy lehessen rendelni anélkül is, hogy eljönnének hozzád stb.

Az áremeléssel egyébként úgy szokott lenni, hogy mindenki a másikra vár. Ha az egyik emelt, emel a másik is, csak elkezdeni nem akarja senki, nehogy pont neki legyen a legmagasabb ára. Erre általában van eszük a kereskedőknek, de arra nincs, hogy egyedi szolgáltatást nyújtsanak, pedig azzal ők is, a vevőik is jobban járnának.

Figyeld meg, az nem fog emelni, akinek a legrosszabbul megy, mert ő azt várja a többiek áremelésétől, hogy majd az onnan kitántorgó vevők hozzá mennek, mert ő a legolcsóbb. És valóban lesznek, akik emiatt hozzá mennek: azok, akik a legproblémásabb ügyfelek.

A vevők elég nagy része tudja, hogy soha nem szabad a legolcsóbbhoz menni, mert az valamin megspórolta azt, hogy ő tud a legolcsóbb lenni. (A legtöbbször a vevőn spórolja meg.)

FONTOS!

Árat emelni akkor tudsz, ha te vagy a legjobb. Ha nem a legjobb termékhez és a legjobb szolgáltatáshoz kapcsolódik a legmagasabb ár, akkor egész egyszerűen hiénának fognak tartani.

Másolat: Csigapapa hozzászólása

Csak annyit nem tudom miért lenne nekem jó az ár emelés már sokat gondolkodtam ezen.Munkaruhát adok veszek de van mellettem négy bolt is.vajon jól teszem ha emelek?Nem jobb a kevés mint a semmi?Ma már kétszáz forint miatt,elveszíthetem vevőim legalább 10-20%!Végül is most mi lenne a jó. üdv,csigapapa

Bélyegző Expressz

Az eggyel ezelőtti topikban született egy bejegyzés, szerintem a szerzője ide szánta, csak rossz helyre gépelte be.Mivel nagyon tanulságos a kérdés, bemásolom ide is, és idemásolom a válaszomat is.

Bélyegző Expressz

Nézd, Aries, az biztos, hogy amikor elkezded ezt az irányt követni, az elején fura lesz. Mert átmenetileg le kell mondanod bizonyos bevételekről — a rossz vevőidről és a tőlük csordogáló bevételekről.

Na de a kereskedők nem a bevételükből élnek, hanem a haszonból. És ha jobban megnézed, mennyiért dolgoznál egy tender nyerteseként egy multinak, azt fogod látni, hogy fillérekért kötöd le a kapacitásodat. Ráadásul az első szél elfúj. Például ha egy árfolyamveszteség miatt év közben árat emel a beszállítód, és te egész évre fixáltad az icipici haszonkulcsoddal kalkulált tendernyertes árat, akkor vagy szép csendben felbontod a szerződést, de minimum egy hónapig még szállítasz előtte, amíg a felmondási idő tart, vagy bevállalod, hogy megtartod a szerződést, és az év hátralévő részében veszteségesen szállítasz. És akkor reménykedsz, hogy jövőre majd árat emelsz. Amiből az szokott lenni, hogy amikor szép tételesen megindokolod az év elején az új áraidat, mosolyognak egyet, és kiírnak egy pályázatot, amit majd megnyer egy másik mohikán.

Na, ezért nem adok alacsony árat pályázatokon.

Aries

Szia Atti!

Emlékszem a decemberi bejegyzésre, valóban volt szó arról, amit kérdésként feltettem. Kereskedőként az emberben van egy csomó olyan berögzült szokás, mely elvileg a bevétel felé vinne. Nehéz megszokni, hogy a siker felé olyan utak is vezetnek, melyek elsőre, üzleti szempontból illogikusnak tűnnek. Köszönöm a visszajelzésedet, hiszek benne, hogy jó úton járok, ha kipróbálom ezeket a módszereket is.

Üdv: Aries

Bélyegző Expressz

Szia, Superman!

Köszönöm a jókívánságot!

Az ügyfeleddel pedig azt tetted, amit ilyenkor tenni kell. Senkinek nem kötelező elfogadni a magasabb árat, el lehet menni máshoz, aki olcsóbb, csak tudomásul kell venni, hogy ott mást adnak a vevőnek a pénzéért.

A 6% áremelés az kb. a bevallott infláció mértéke. Ha te ennyivel emeltél árat, akkor egy csomó költségedre nem gondoltál, csak kb. a beszerzési áraddal kapcsolatos változásokra. (Ha így van — remélem nincs így —, akkor az hiba!) Mert ebben az esetben nem készültél arra sem, hogy pl. a mostani gázhelyzet miatt magasabb lesz az élelmiszerek ára (is). Mert pl. a baromfikeltető üzemeket érinti a gáztakarékosság, ergo kevesebbet termelnek, ergo drágább lesz a baromfi. Enyiért viszont nem tőlük veszik majd át a nagykereskedők és az áruházláncok, hanem import baromfi kerül majd a Teszkóba, ahonnan majd veszi boldogan a nép. A baromfitelep pedig bukja a forgalmat — ezzel ő is kevesebb adót fizet be, ha pedig csődbe megy, az megint sokba kerül az államnak, aki én vagyok, meg te vagy. Ezt a kiesett adót majd többek között tőled szedik be. Na, ez sincs benne az áremelésedben, ha az inflációból kiindulva számoltad ki.

Az sincs benne, hogy egy csomó nagy cég kihajította egy csomó emberét, így kisebb infrastruktúrával kevesebbet fog költeni, ezzel vissza fog esni a te forgalmad is — ergo a bevételed és a nyereséged csökkenni fog, de neked legalább is ugyanazt a színvonalat kell majd nyújtanod, mint tavaly. Ha vagy olyan kedves a piacodhoz, hogy mindezt a tartalékaidból finanszírozod, akkor te leszel a szakmád Róbert bácsija, de ezért csak dicsőség jár. Ha többet emelnél, akkor belső gondok nélkül tudnád ugyanazt vagy többet nyújtani, mint tavaly, anélkül, hogy a jól megérdemelt, korábban megtermelt nyereségedet kellene egy szebb jövő reményében elköltened.

Azzal, hogy cégek a kényszerű energiatakarékosság — köszönjük, Gazprom, köszönjük, Oroszország, köszönjük, Ukrajna! — miatt nem fognak tudni annyit termelni, amennyit kellett volna a terveik szerint, megint csak el fognak szabadulni az árak. Lesz olyan termék vagy szolgáltatás, amit a te céged is használ, és sokkal drágábban fogja tudni csak beszerezni. Benyeled a magasabb árát? Odaadod érte a céged profitját? Akkor lábon lövöd a cégedet.

Tudom, nehéz dolog, ha az inflációnál magasabb mértékben akarsz árat emelni, mert az ember fél, hogy nem nyeli le a piac. De látod, van, aki semmilyen áremelést nem nyel le. Más meg minden ésszerű — nem hiéna — áremelést elfogad.

Építs ezekre a vevőidre, és nekik adj meg mindent, amire szükségük van. A többiek menjenek, ahová akarnak.

Superman

Szia Attila,

gratulálok. Megjegyzem, minden januárban ez a kedvenc cikkem (csakúgy, mint az áremelés…)
Néhány napja felhívott egy “nagyon jó” ügyfelünk, és azt mondta, nem tudja elfogadni a 6%-os áremelésünket. Megköszöntem a hívását és sok sikert kívántam neki…

Utólag is boldog névnapot.
Superman

Tulok Imre

Vajon melyik piacon nincs káosz?
Egyébként ezt a problémát (Ha senki sem adna alacsony árat…) Hankiss Elemér már évtizedekkel ezelőtt leírta, A közlegelő dilemmája címen. Tehát, ha egy faluban van egy közös legelő és egy-két gazda legelteti a tehenét, akkor nincs gond. De ahogy mások is észreveszik, hogy érdemes ott legeltetni, előbb-utóbb éhenhal az összes tehén, mert nem lesz elég a fű. A gazdáknak kellene összefognia, de ez úgyis reménytelen.
Szerintem az a kiút, amit Attila csinál: réspiac, amely egyre nagyobbra nő és eltart, amíg közben a többik előbb-utóbb éhenhalnak.

Táltos

Üdv. Mindenki!

Még írok majd többet, most nincs időm.
Elöljáróban annyit, ha nem lenne mondjuk annyi bélyegzőkészítő Mo.-on, m lehet akkor ez egyszerűbb lenne. jelenleg ezen a piacon durva káosz van.

Itt rövid időn belül nem lehet rendet tenni….

Üdv, Táltos

Bélyegző Expressz

Sziasztok!

Aries, az általad említett problémáról szól a december 8-án írt cikkem, vagyis arról, hogy hogyan tették tönkre az árakat az importőrök a bélyegzők nagyfelhasználói piacán (és hogyan kezdenek szenvedni ettől már ők maguk is).

Én a magam részéről a “győztes ajánlat a legalacsonyabb ár” című pályázatokra nem vagyok hajlandó árat adni, mert semmi okom rá, hogy ezeket a vevőket megkülönböztessem a többi vevőmtől.

Egy kisvállalkozó vevőm csak abban különbözik a multi vevőtől, hogy a kisvállalkozó vevőm nem kap kapitális adkedvezményeket, nem tudja az utolsó garasig kizsákmányolni az alkalmazottait, nem tudja zsarolni a beszállítóit. Míg a multi a hasznot viszi ki az országból, a kisvállalkozó az ország adójövedelmét termeli meg, és munkahelyet biztosít. Miért adnék hát alacsonyabb árat a sokkal könnyebb helyzetben lévő multinak?

A kérdésedre válaszolva — vagyis hogy hogyan lehetne multiknak is nagy tételben tisztességes áron dolgozni — azt kell mondanom, hogy úgy, ha senki nem adna nekik alacsony árat pusztán azért, mert ők olyat kérnek. Ha nem tetszik nekik, majd vásárolnak másnál.

Szerencsére van néhány multi, aki korrekt — én is szállítok ilyen cégeknek. Semmivel sem kapnak jobb árat, mint más partnereim — ez a partnereimmel szemben sem volna korrekt.

Horváth Attila

Aries

Szia Attila!

Nagyon jól megfogtad a lényeget, magam is úgy gondolom, a fent leírtak alapvető kritériumai a hosszútávú működésnek. Amiért billentyűt ragadtam az az, hogy olyan piaci környezetben élünk, ahol nem mindenkinek van lehetősége arra, hogy árdiktátor legyen, vagy nincs megfelelő rálátása, hogy szinten tartsa az árait. Magyarul sok olyan vállalkozás működik, ahol a felvevők árelfogadásra kényszerítik a gyártót, szolgáltatót. Mondok egy példát: tegyük fel, hogy egy cég olyan terméket gyárt, amit egyéni vásárlóknak is lehet forgalmazni, de nagy tételben, multiknak lenne érdemes beszállítani. Legtöbbször a tenderek kiírásakor egyértelműen kijelenti a beszerzés, hogy a legolcsóbb viszi az üzletet. Azt gondolom ez nem egyéni eset, nagyon sok hasonlót látunk. Mit tehet ebben az esetben a vállalkozó? Csak az egyéni keresletre építve fejleszti eladásait? Esetleg nem foglalkozik olyan beszerzésekkel, ahol minőségi igény nincs és a legolcsóbb szó felmerül kritériumként? Vagy van olyan módszer, ami lehetővé teszi, hogy nagy tételben szállítsunk be, de mégsem kell a legolcsóbbnak lenni?

Véleményedet előre megköszönve,
üdv: Aries

Varga Tamás

Kedves Attila és olvasók!

Bárki is bármit mond ez így igaz.

A számolás elengedhetettlen nehogy ússzon az ember megélhetési forrása.
Másodképpen nálunk egy jól bevált dolog a nehezzen fizető megrendelőket leszoktatjuk magunkról, azaz nem vállaljuk a további megrendelést sok sok fejfájást elkerülve.
Végén de nem utoljára a folyamatos fejlődés a legfontosabb cél számunkra hogy a meglévő és új megrendelők jobbnál jobb szolgáltatást kapjanak.

Tisztelettel:
Varga Tamás

Szóljon hozzá ÖN is! Ha van ideje, küldje el véleményét
ehhez a bejegyzéshez:

A csillaggal jelölt mezők kitöltésére, kérjük figyeljen!

FONTOS: Véleménye elküldéséhez kérem, írja be az ellenőrző összeadás helyes eredményét!



Kérem, írja ide az összeget számjegyekkel: