Ha a cége jó terméket forgalmaz, jó a marketingje, sok vevője van, még az árképzést is aprólékosan megtervezte, a kiszolgálás kiváló, szeretik a vevői, jól áll a versenytársakkal folytatott küzdelemben, akkor nyugodtan hátradőlhet, az Ön cége valószínűleg sikeres lesz…
… ha a vevői ki is fizetik a számlájukat.
Ha nem, akkor Ön nagyobb bajba kerülhet, mint az, aki nem adott el semmit (és még ügyfelei sincsenek).
A legnyereségesebb cég is el tud adósodni, ha a partnerei nem fizetnek.
Mit tehet, hogy ne tartozzanak a cégének, ha pedig ezt nem sikerült megelőznie, hogyan oldhatja meg az ilyen helyzeteket?
Persze nem csak csődveszélyes helyzetek léteznek, az is előfordulhat, hogy a cég anyagi ügyei globálisan rendben vannak, de van egy-két (hár'-négy) bosszantó kintlévőség, amely ugyan ütőeret nem vág a cégén, de ne feledje, több kisebb tartozás már lehet jelentős. Ha pedig kevés is van – de van -, azzal is törődni kell, ez feladatot ad a könyvelőnek – szóval jobb a gondot megszüntetni, mint kezelni.
Kezdjük a megelőzéssel!
Tudja, a megfelelő vitamin rendszeres szedésével megelőzhetjük az olyan bajokat, amelyek lázzal járnak, és amelyek megszüntetéséhez keserű pirulákat kell nyelegetni.
Egy-két preventív ötlet.
1. Egy korábbi cikkel kapcsolatban írt hozzászólásában hűséges olvasónk, Juhász Attila, a Juhász Munkaruha tulajdonosa megpendítette már ezt a témát azzal, hogy elmesélt egy igen hatékony és szellemes preventív módszert.
Attila a következőt írta:
"Biztos Ti még sosem találkoztatok azzal a nagyarcú “régi motoros” vállalkozóval, aki nagy hangon azzal kezdi az ármegbeszélést, hogy reméli, a 30 napos fizetés az nem gond nálunk, mert hogy ő csak “komoly” cégekkel dolgozik.
Ilyenkor szemrebbenés nélkül mondjuk, hogy persze, ez semmi gondot nem okoz – de nyilván neki sem, ha faktorálni fogom a számlát – mert én is csak komoly cégekkel dolgozom!"
Az ötlet magáért beszél, ráadásul a fizetési problémák megelőzésén kívül rögtön kezeli a "nagypályás" ügyfelet is.
2. Ne adjon boldog-boldogtalannak átutalásos számlát!
Az első vásárlás lehetőleg legyen készpénzes. Sőt, az első nagyobb összegű vásárlás legyen készépnzes – ebből megtudhatja, valóban fizetőképes-e a partner.
Sok cégnek a készpénz kezelése kicsit bonyolultabb lenne. Ők általában tényleg fizetni akarnak, csak az ügymenet egyszerűbb, ha Ön átutalást tud adni. Ha biztos benne, hogy ez igaz – például Ön vagy ismerőse már szállított a cégnek, az megbízhatónak bizonyult, és ez nem volt túl régen -, akkor bátran adhat átutalásos számlát.
Fontos, hogy ne tűnjön bizalmatlannak – ez nem tesz jót az eladásnak, és nem is az a cél, hogy ne bízzon az ügyfeleiben. Mindenkinek meg kell értenie – és komoly cégek ezzel tisztában is vannak -, hogy az átutalás olyan bizalmi kapcsolatot feltételez, amelyhez a két cégnek szüksége van némi közös múltra.
3. Ha nincsenek referenciái a cégről, ellenőrizze, hogy valóban létező vállalkozás-e, mikor jegyezték be, nem áll-e felszámolás alatt. Számos fizetős és ingyenes adatbázis áll rendelkezésére, nem kell utánajárnia, elég, ha megnyit egy online adatbázist. Egy kis kutatómunka százezreket érhet Önnek.
Íme egy a sok közül – ez például ingyenes. (Köszönet Bosnyák Gábornak a linkért!)
4. Nagyobb cégeknek – bankoknak, biztosítóknak, áruházláncoknak – többnyire nyugodtan adhat átutalást. Velük csak arra vigyázzon, hogy sokan közülük szeretnek irreális fizetési határidőket kérni, és ha Ön nem kívánja azt mosolyogva megadni, szeretnek arra hivatkozni, hogy Önön kívül más vállalkozások is vannak ám a piacon.
Ne feledje: mindegy, hogy azért nincs pénze, mert késnek a fizetéssel, vagy azért, mert Ön engedte meg, hogy sokára fizessenek. Ha a kisebb cégektől megköveteli, hogy reális időn belül fizessenek, akkor a tőkeerős nagyvállalatok is nyugodtan utalhatnak ésszerű határidőn belül. Akinek nem tetszik, tartozzon a konkurenciának!
A kevésbé ismert cégeket inkább óvatosan és udvariasan beszélje rá a készpénzes fizetésre. Ha már-már ésszerűtlen érvekkel zárkóznak el, ne kockáztasson, inkább legyen az üzlet másé, vagy javasoljon előlegszámlát és előre utalást.
Építőipari cégeknél – elnézést az iparág becsületes szereplőitől – egy ideje ezt alkalmazom. Egyszer egy ilyen vállalkozás – máskülönben lakóparkokat kiviteleznek – egy fél négyzetméter lakás árával tartozott hónapokig, és csak azért volt szerencsém hozzájutni a pénzemhez, mert újból bélyegzőre volt szükségük, és a grafika nálam volt elmentve – tehát hozzám kellett fordulniuk. Én pedig addig nem voltam hajlandó készpénzért sem szállítani, amíg ki nem fizették a számlatartozásukat.
A tartozás oka nem pénzhiány volt, hanem az, hogy megszokták, hogy bizonyos összeg alatt nem fontos rendezni a számlákat. Akinek nagyon kell a pénze, majd sikít, a többi talált pénz. Azóta óvatosan kezelem ezt az iparágat – még egyszer elnézést kérek a becsületes vállalkozóktól, tudom, hogy ők vannak többségben!
5. Ha ügyfelei többsége igénylik a halasztott fizetést, akkor célszerű – mint Juhász Attila is írta – a faktorálást választania. Mivel nem vagyok pénzügyi szakember, ostobaságot pedig nem szeretnék mondani, elsősorban a Wikipédia vonatkozó fejezetét ajánlom figyelmébe.
6. Ha úgy dönt, hogy átutalást ad, javaslom, a számlán ne csak azt tüntesse fel, hogy késedelmes fizetés esetén hány százalék kamatot számít fel (azért ezt is írja oda, meg azt is, hogy amíg ki nem fizették, az áru az Ön cége tulajdonát képezi). Ennél jóval eredményesebb tud lenni, ha mindezen túl még egy jó feltűnő színű bélyegzőlenyomat is hirdeti, hogy kintlévőségeit az X.Y. Kft. kezeli. (Ehhez persze Önnek valóban szerződést kell kötnie az adott céggel.) A German Factor Kft.-ről – nem rokonom – több megbízható forrásból kaptam referenciát, érdemes lehet velük konzultálnia. De természetesen több cég is van a piacon.
Szóval, ha van, aki behajtsa a követeléseit – hadd hajoljon magam felé a kezem -, ezt egy jó nagy bélyegzőlenyomattal is hirdesse a számlán. Tényleg eredményes.
(Lábjegyzet: ne sértse meg azokat, akik fegyelmezetten fizetnek, hogy ilyen bélyegzőlenyomatot tesz a számlájukra. Ezt tartogassa a döcögősebben fizetőknek.)
Mit tegyen tehát, ha baj van?
Azaz: mi a teendő, ha Ön kiadta az árut, a fizetési határidő lejárt, de a vevő nem fizetett?
Először kérdezzen rá kedvesen, udvariasan. Sokszor egész egyszerű adminisztratív hibák állnak a dolog mögött, néha csak elkeveredett egy papír. Ilyenkor a finom, udvarias jelzés még erősítheti is a kapcsolatot a partner céggel. Ne féljen rákérdezni a problémára, de ne kezdje rögtön magas céről.
Ha ígéretet kap – hihető ígéretet – arra, hogy a tartozást rendezik, mindenképpen fixáljon egy határidőt – ne túl hosszút, sőt, igen rövidet -, amelyen belül meg kell érkezni az utalásnak. Így Ön eleget is tett minden udvariassági kötelezettségének, és a továbbiakban többet nem kell beszélgetnie a nem fizető vevővel. Ha megérkezik az utalás, akkor azért, ha nem, akkor azért.
Ha így sem érkezne meg az összeg, akkor jön a törvény. És hogy a törvény és az eredményesség ne kerüljék el egymást, fontos lesz, hogy Ön hogyan koreografálja meg a folyamatokat.
Lehetséges hibák:
1. Újból felhívja a tartozót, és egyezkedni kezdenek egy másik időpontról.
Ne tegye! Ha ő nem tartotta fontosnak sem azt, hogy fizessen, sem azt, hogy jelezze, miért nem tud utalni, ez a beszélgetés úgysem lesz eredményes, de Ön pozíciót veszít.
2. Újból felhívja a tartozót, és fenyegetni kezdi.
Ez sem jó politika. A tartozó pontosan tudja, hogy Önnek nem lesz elég ideje és törvényes eszköze arra, hogy rövid időn belül behajtsa a követelését. Ha Ön nem drogot árul, akkor a személye nem lesz elég meggyőző ahhoz, hogy egy fenyegetés hatására partnere a pénztárhoz fáradjon. Az üres fenyegetéssel csak nevetségessé teszi magát, és amikor kiderül, hogy nem váltja be vérmes ígéreteit, az adós csak még inkább nyeregben érzi magát.
3. Küld néhány meggyőző testalkatú embert, akik elbeszélgetnek az adóssal.
Ez jól hangzik, és az esetek döntő többségében – valljuk be – megfelelne az igazságérzetünknek, de az a baj, hogy nem törvényes, és Ön többet árthat vele saját magának, mint gondolná. Ne a pénzt verje ki a vevőjéből, hanem ezt a gondolatot a fejéből. Bár együtt érzek Önnel, mivel kilátástalannak tűnő helyzetben én is eljátszottam már a gondolattal, be kellett látnom, hogy nem működik.
Mit tehet?
Először is küldhet egy fizetési felszólítást. Ezt mindenképp iktatott ajánlott levélben küldje, különben nem ér semmit.
Az ilyen levelek borítékjára én szoktam tenni egy pecsétet – igen, jól gondolja, akkorát, hogy lelóg a borítékról – azzal a felirattal, hogy "FIZETÉSI FELSZÓLÍTÁS – 30 NAPNÁL RÉGEBBEN LEJÁRT SZÁMLA!!!" Az a jó, ha sokan látják, amikor a címzett átveszi. Általában mellékelek hozzá egy számlát a postaköltségről is, de ez a számla már utánvétes. Nem a postával küldöm ki, mert akkor a vevő esetleg nem venné át, és akkor az utánvét költsége engem terhelne, hanem a felszólítólevéllel együtt a futárszolgálatunk viszi, akitől – a pénz ellenében – az átvétel írásbeli elismerése mellett veszi át a T. Adós.
Ha nem utalják az összeget, ezt a mutatványt 8 naponta megismétlem. Ennek az a következménye, hogy az adósnak elkezd sokba kerülni, hogy tartozik, hiszen már az értesítésekért is fizet.
A legritkább esetben fordul elő, hogy azok, akik mindig annak fizetnek, aki reklamál, a többiek pénzét pedig a válallkozásukban forgatják, a második figyelmeztető levél után ne fizessenek. Ők ugyanis azok, akik azért forgatják a más pénzét, mert megéri nekik. Mivel így már nem éri meg, keresnek másik beszállítót, akinek tartozhatnak.
Ha viszont mégsem érkezne meg a pénz, 60 napot meghaladó tarozás után érdemes ügyvédhez fordulni. Úgy tudom egyébként, hogy már 15 nappal a számla lejárta után is van jogalapja az ügyvédi beavatkozásnak, de mivel tapasztalataim szerint egy-két hetes tartozásra még nem érdemes ágyúval lőni – maximum pedagógiai okokból -, javaslom, először az olcsóbb és finomabb módszereket alkalmazza.
Ha viszont 60 napja lejárt a számla, ám Ön mégsem kapta meg a pénzét, célszerű ügyvédre bízni a levelezést. A legelvetemültebb tartozók is komolyan veszik azt, amit egy ügyvéd ír, míg ha Ön telefonál, csak legyintenek.
Ha pedig az ügyvéd által küldött levél sem segít, akkor indul a végrehajtási eljárás, amit az ügyvéd – természetesen további tiszteletdíjért – el is végez. Ez időbe telik, és nem mindig hozza meg a várt eredményt, de ha nincs nagy pechje, és ha nem egy rutinos fantomcéggel harcol, pénzéhez juthat.
Ha nem egyedi esettel áll szemben, hanem viszonylag sűrűn fordul elő, hogy hosszú ideig tartoznak Önnek, költséghatékonyabb, ha kintlévőség kezelő céggel szerződik. Nézzen körül jól, sokan vannak, de nem mindenki dolgozik eredményesen.
Egyszer láttam egy szórólapot egy kintlévőség kezelő cégtől. Ezen az állt, hogy:
"A behajtás hatékonysága érdekében cégünk törvényes módszereket NEM alkalmaz."
Elég merész, és nem is merném rájuk bízni a cégem kintlévőségeit, de elég jópofa dolog lenne, ha egy fizetési felszólító levél mellé odatűzné az ember ezt a szórólapot, meg egy üzenetet, hogy "na, ez a cég látogatja az adósainkat".
(Egy ötlet a gonoszabbaknak: gyártson egy ilyen szórólapot, és tűzze a felszólító levél mellé.)
Ebben a cikkben még nem esett szó róla, de fontosnak tartom leszögezni, hogy a pár napos véletlen késedelmeket sosem szoktam – és nem is tartom helyesnek – ilyen drasztikusan kezelni.
Szeretem az ügyfeleimet, és tudom, hogy előfordulnak az életben nem várt fordulatok. Ha ilyenkor jelez a partnerem, mindig tudjuk kezelni a helyzetet. Tudom, hogy vannak betegségek, családi események, van, hogy épp a vevőmnek tartoznak. Ilyenkor megbeszéljük, mi az az ésszerű és tartható határidő, amely mindkettőnk számára megfelelő lehet. Azonban ehhez már mindenkinek tartania kell magát.
Önnek is azt javaslom, hogy kezelje szigorúan az arcátlanul nem fizetőket, hogy megengedőbb lehessen azokkal, akik önhibájukon kívül nem tudnak határidőre fizetni.
Velük – erejéhez mérten – legyen humánus, de vigyázzon, az Ön hősi halála nem segít rajtuk. Húzzon ésszerű határokat. Nem mehet tönkre a cége azért, mert mindenkivel szemben együttérző. Ha pedig ezzel valaki visszaél, annak ne adjon újabb esélyt.
Végezetül egy fontos kérdés: mit tegyen azokkal, akik sokáig – arcátlanul – tartoztak, de végül fizettek?
A saját stratégiámat javaslom Önnek is. Én meg szoktam kérni őket, hogy fáradjanak át a konkurenciához, és a további megrendeléseik értékével neki tartozzanak.
Mi a jó ügyfeleket akarjuk megtartani.
Ön hogyan kezeli a notórius tartozókat? Írja meg a hozzászólásokban!
Jó ügyfeleket kívánok!
Horváth Attila
Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.
Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között
www.belyegzoexpressz.hu
Küldtem egy véleményt, de nem jelent meg. Most ezt a levelet próbaként küldöm.
No, akkor újra megírom, úgy látszik én szúrtam el valamit.
Tetszik a módszer, de van néhány kérdésem.
Gondolom azért a saját futárszolgálatukkal
viszik ki a levelet, mert így csak a benzinköltség van és nem kell külső cégnek fizetni a kikézbesítésért, ugye?
Azt nem értem, hogy milyen trükkel érik el, hogy átvegyenek UTÁNVÉTTEL egy olyan levelet amin ez a megszégyenítő mondat áll: 30 napon túli tartozás!
De ha az első ilyen levelet még lélekjelenlét hiányában át is veszik, hogyan lehetséges, hogy a nemfizető cég nem adja ki az utasítást, hogy a következő ilyen levélért tilos fizetni?
Azon sem gondolkodik el a címzett, hogyha nem csomagküldő szolgálat vitte ki a levelet, hanem az Önök cége, akkor miért kellene érte utánvétet fizetni, hiszen az Önök cége hivatalosan nem csomagküldő szolgálat. Vagy tévedek?
Mit tesznek vagy tennének egyébként ha nem akarnák átvenni, aláírni és kifizetni a levelet?
Üdvözlettel: Béla
Kedves Béla!
Természetesen nem saját futárral szállítunk, mert az nagyon drága lenne, és nem is tudnánk a megfelelő színvonalat nyújtani vele.
Ugye, ez elsőre ellentmondásosan hangzik? Pedig nem az. Budapesten az egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – motoros-autós futárszolgálattal működünk együtt, az ország többi részébe pedig az országos terítésben legnagyobb futárcéggel állunk szerződésben. Nekik annyi fuvarjuk van, hogy költséghatékonyan tudnak dolgozni. Mi sokat szállítunk, így elég barátságos árakat kaptunk – noha jóval magasabbat, mintha postán szállítanánk. Csak ez oda is ér, és ezt át is veszik. A futár, ha kell, telefonon felhívja a címzettet, és egyeztet vele, ha az épp nincs a megadott címen.
Igaza van, valóban megszégyenítő, ha egy levélen az áll, „30 napon túli tartozás”. Ilyet csak annak küldünk, aki nem egyszerűen tartozik nekünk, de gátlástalanul hiteget, esetleg a füle botját se mozgatja. És nem is szándékunk megtartani az ilyen ügyfelet, nem akarunk neki kellemes perceket szerezni, ellenben szeretnénk, ha olyan kellemetlenül érezné magát a levél miatt, hogy végre fizetne.
Természetesen egy ilyen levelet „ki kell érdemelni”. Az önhibáján kívül tartozókkal sokkal kedvesebbek vagyunk, de ott is szeretjük ésszerű mederbe terelni a dolgokat, csak ott ügyelünk arra, hogy ne okozzunk még ekkora kellemetlenséget sem.
Mivel ugyanaz a futárszolgálat szállít a tartozóknak árut, aki a fizetési felszólítást viszi, már ismerik egymást. A futár pedig mindig kézbesít – ez egy ilyen cég.
És átveszik. Miért?
Szerintem ez pszichológia.
Egyébként, ha nem vennék át, akkor ügyvédhez fordulnék. Elég, ha a futárszolgálat igazolja, hogy a címzett megtagadta az átvételt. A többi szakemberek dolga – csak többe kerül az adósnak.
Mert a többletköltségeket – természetesen – áthárítjuk.
Na én megnéznék egy ilyen levelet, ha be tudnának egyet szkennellni. Biztos jó ijesztő! Színes a pecsét vagy fekete?
Kedves Attila!
Nekem nincs ellenemre ez a fajta behajtás, sőt én még módosítanák is a szövegen: Ez egy bírósági végrehajtás előtti utolsó felszólítás! Ehhez mit szól?
Egy aggodalmam van, hogy mindez nem sért-e személyiségi jogokat? Ilyen alapon azoknak akik rosszat tettek velünk, a neki írt szemrehányó levél boritékjára ráírhatnánk a bűnét is, hogy ország-világ, de legalábbis a postás megtudja. Címezhetnénk a munkahelyére és akkor ott is megtudnák.
A rendszerváltás után alkalmazták azt, hogy két markos legény várta reggel a tartozót és kezükben egy táblával kisérték az utcán. A táblán lévő nyíl a a tartozóra mutatott és ez állt rajta: Ez a személy tartozik nekünk x összeggel és nem akarja megadni.
Tudom milyen rossz annak a helyzete, akinek tartoznak, tehát nem ítélem el ezeket a módszereket, csak a véleményére vagyok kíváncsi.
Végül egy megjegyzés:
„Mivel ugyanaz a futárszolgálat szállít a tartozóknak árut, aki a fizetési felszólítást viszi, már ismerik egymást.”
Ja, így könnyű… 🙂 Vagy úgy gondolja, hogy bármelyik futárszolgálat „át tudja vetetni” a levelet?
Ha nem vennék át, az milyen anyagi „kárral” járna Önnek?
Kedves Viktor!
Nem a levél szövege a fontos, az egy sima szabvány fizetési emlékeztető (hosszabb idő után fizetési felszólítás van a fejlécben). A lényeg, hogy nem egyszerűen levelezünk, mert a sima levelet – tapasztaltam – egy mozdulattal félreteszik azok, akik nem azért tartoztak, mert elkevertek egy számlát, hanem azért, mert nem érdekli őket a fizetési határidő.
Az, hogy rajta van a borítékon a pecsét, meg az, hogy nem nekem kerül pénzbe a levelezés meg a telefonálgatás, hanem az egész procedúrát az adós finanszírozza (plusz a késedelmi kamatok), általában segíteni szokott.
—
Kedves Béla!
Nem hiszem, hogy személyiségi jogokat sért, ha egy küldeményre ráírom a tartalmát.
A többi módszer hatékonyságáról nincsenek információim, de úgy tudom, vannak országok, ahol hasonló eszközöket legálisan alkalmaznak.
Nézze, fontos leszögeznem, hogy nem az adós megleckéztetése, megszégyenítése a cél. Nem nevelni akarjuk, csak meg szeretnénk kapni a pénzünket. Szerintem mindenki jobban jár, ha nem ügyvéden, bíróságon keresztül – megnövelt költségekkel – kell rendeznünk a tartozást.
Tényleg működik.
Kérdi, milyen anyagi kárral járna, ha az adós nem venné át a levelet.
Semmilyen kárt nem okozna. Nekem az a fontos, hogy vagy vegye át, vagy egy hiteles harmadik fél igazolja, hogy az adós nem vette át. Ha nem fizet a levél átvétele – vagy át nem vétele – után, akkor jöhet az ügyvéd. Ő pedig megoldja, a tiszteletdíját pedig kiszámlázzuk az adósnak.
Nem jellemző, hogy ehhez kellene folyamodnunk.
Önnek is – és mindenkinek – inkább a megelőzést ajánlom. Ha már kezelni kell a problémát, az mindig rengeteg energiát emészt fel.
Felesleges idegeskedni. Egész egyszerűen meg kell nézni, kinek adunk átutalást.
A többi eszközre akkor van szükség, ha a megelőzés nem sikerült.
Egészen ritkán kell már nagy, piros bélyegzővel lepecsételt leveleket küldenem. A megelőzés jól működik.
Kedves Horváth Úr!
Ön biztos, hogy nem enged meg többhónapos tartozásokat, de tudna javasolni azoknak is behajtási módszert, akik elhanyagolták a kapcsolatkeresést az adósaikkal és így sok „kisebb”, úgy értem, hogy nem milliós (30-80.000 Ft körüli tartozás gyűlt össze és ezek mind régi keletűek vagyis fél, egy vagy még többévesek?
Mit tudna tanácsolni, ezeknek a pénzeknek a ügyvéden kívüli behajtásához?
Kerekes Emil
Kedves Kerekes Emil Úr!
A legfontosabb, hogy valamennyi számlán szerepeljen az átvétel igazolása. Azaz: fontos, hogy legyen rajta az átvevő aláírása (az sem baj, ha bélyegző is van rajta, de az kevésbé fontos).
Ha nem tud megegyezni az adósaival, marad a hivatalos út. A German Factort jómagam még nem próbáltam, de már javasolták, és jókat mondtak róla. Egyébként a Google elég szép számmal hoz fel kintlévőségek behajtásával foglalkozó cégeket. Érdemes megnéznie, melyikük milyen konstrukciót ajánl, és melyik felel meg a legjobban az Ön elképzeléseinek.
A továbbiakra pedig azt javaslom, inkább legyen szigorúbb, mielőtt átutalásos számlát írna.
Végül is rábízza a pénzét valakire, akit nem ismer. Helyes ez?
Nagy a csábítás, amikor valaki hajlandó nagy tételben vásárolni, ha átutalással fizethet. Ha csak a készpénz kezelése jelent gondot, nyugodtan utalhat a vevő előleg számlára, előre. Ha ezt nem fogadja el, még nem biztos, hogy szélhámos, az is lehet, hogy szereti, ha a pénz nála kamatozik. De az azért elgondolkodtató, ha először csak a készpénz kezelésének nehézségeire hivatkozik, aztán egyszerre kiderül, hogy nem szeretne előre utalni.
Önnek kell eldönteni, mennyire kell egy üzlet.
Javaslom, legyen keményebb – ez még nem udvariatlanság.
A kintlévőségeket pedig hajtassa be erre szakosodott céggel. Önnek egyedül nehezebben menne.
Szia Attila!
Zseniális a módszered, szívesen alkalmaznám én is. Ha nem üzleti titok, akkor megadnád a budapesti és a vidéki futárszolgálat elérési lehetőségeit?
Mennyibe kerül egy ilyen levél kézbesítése helyben és az ország valamelyik felébe? (Vagyis mi az az összeg, amit az adós fizet? :))
Egyébként, hogy működik a dolog? Én kifizetem előre a futárt és utána ő visszaküldi a beszedett kézbesítési díjat?
Köszi előre is, üdv.:
Csaba
Kedves Csaba!
A futárszolgálatokkal szerződésben állunk, a hó végén írnak egy számlát, amit átutalással fizetünk ki.
A budapesti futárszolgálat minden délután elszámol a begyűjtött pénzzel, az országosan terítő cég a bankszámlánkra küldi a beszedett összegeket.
Egyszeri megbízással nem annyira költséghatékony a dolog, mint így, tömegével. És nyilván egyszeri megbízással a hóvégi elszámolás sem működik.
A kiszállítási díj egyébként egységesen 1500.- forint minden figyelmeztető levél esetén.
Ha több részletet szeretnél megtudni a futárszolgálatokról, örömmel állok rendelkezésedre e-mailben!