Ezt látnia kell! Küldhettem volna nyuszis képeslapot - de minek?

Erre a  videofelvételre - amelyre a barátaim hívták fel a figyelmemet - biztosan sokáig emlékezni fog. Biztos, hogy nem én vagyok az első, aki találkoztam vele, mégis azt hiszem, van rá esély, hogy Önnek éppúgy újdonság lesz, mint nekem volt.

Engem úgy ért, mint egy villámcsapás.

"Maradj éhes! Maradj bolond!" - eredeti üzenet, nemde?

Steve Jobs - az Apple vezérigazgatója - egyik beszédét fogom bemutatni Önnek. Ne ijedjen meg, semmi szakma. Se számítógépekről, se marketingről nem fog beszélni.

Az amerikai Stanford Egyetem végzős diákjainak mond el néhány gondolatot mindössze 15 percben.

Nem az én érdemem, hogy Ön ezt a beszédet most megnézheti. Nem én voltam a szónok, nem én találtam - csak a figyelmemet hívták fel rá -, nem én készítettem a választékos magyar fordítást. Én csak annyit tehetek, hogy megosztom Önnel azt az élményt, amit nekem jelentett ez a 2005-ben mondott beszéd.

Korábban ez a video csak angol nyelven volt elérhető.

Kérem, fogadjon el tőlem egy ilyen rendhagyó húsvéti ajándékot.

Boldog Húsvétot kívánok!

 

 

Horváth Attila
Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.
Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között
www.belyegzoexpressz.hu


Írta: Bélyegző Expressz  @ 2008/03/21 10:43
 
A(z) „Egy egészen rendhagyó húsvéti üdvözlet” című bejegyzéshez már 18 komment olvasható.

Robi

Kedves Attila,

Arra bíztatlak, hogy fuss! Egy ideje úgytűnik, magam is erre készülök, futni fogok… és akkor, ha már nem lesz, csak egyszerűen jelen idejű a cselekvésem – tehát már futok – kedvemre, örömre -ismét jelentkezek oldalodon!
Saját online marketink üzlet felépítést akarom elvégezni!

Gratulálok és köszönöm a példamutatásod!

Robi

Bélyegző Expressz

Barna, egyetértek.

A beszéd valószínűleg nem más célból íródott, mint amire eredetileg használták. Aztán pedig egy remek ötlettel felhasználták egy reklámhoz.

Eszembe jutott néhány reklámtechnikailag nagyon tanulságos dolog.

1. Nem feltétlen kell, hogy egy reklám pár másodperces legyen. A hosszú reklámokat is megnézik, ha jók.

2. Egy reklám lehet elgondolkodtató is. Nem kell lemondanunk az intellektuális fogyasztóról, nem szükséges hülyének nézni a vevőnket.

3. Az érzelmekre hatni nem kizárólag ksgyerekek, kölyökkutyák vagy macskák fotózásával lehet.

Eléggé örülök, hogy ennyi pozitív üzenete van ennek a beszédnek/reklámnak.

Nagy Barna (Emc)

Szia Attila,

Tudod, mi az érdekes? Az előző bejegyzésemhez először hozzáírtam, hogy azért tartom Jobsot az egyik legnagyobbnak, mert remek üzletember és zseniális marketinges. (De aztán kitöröltem, mert úgy ítéltem meg, hogy mindenki inkább a mondanivaló szellemiségéről beszél, inkább nem hozom fel.)

Nekem alapvetően lejött, hogy a reklámmal a végén ugyanakkor ez egy nagyon ügyes marketing üzenet. Gondolatot közvetít. Teljesen mindegy, hogy utólag vágták össze és használják így, vagy direkt ilyen célból íródott. A marketing nem feltétlenül a direkt ajánlatról szól. Egy Apple méretű cég esetében elég lehet, ha a csoportba tartozónak érezzük magunkat, azonosulni tudunk a mondanivalóval. Ráadásul ez semmit sem von le a mondanivaló vagy Steve Jobs hitelességéből.

Karrier Máshogyan…

Ez annyira telitalálat, önkritikára sarkall, ütős, marketing minden újkori csodájával EMBERi módon megfüszerezve.

Ehhez csak annyit udok hozátenni, amit nem rég olvastam valahol:

“Igazságot hirdetni, vagy hasznos dolgokat javasolni az embereknek, biztos módja annak, hogy üldözzenek minket.”

Voltaire

Üdv: István

EL LOBO – A farkas

Hát ez tényleg van olyan jó, mint egy nyuszis képeslap :-)

Bélyegző Expressz

Szia, Barna!

Az az érdekes, hogy senkinek nem tűnik fel elsőre – nekem se tűnt fel -, hogy valójában egy Apple reklámot látunk, ami egy jó Steve Jobs beszéddel kezdődik, és amikor már érzelmileg teljesen mellette állunk (okkal-joggal), akkor még 30 másodpercben megnézünk egy mindent alátámasztó kis fekete-fehér videót, majd a végén nem mulasztják el közölni velünk, hogy ez az Apple filozófiája, és ha Ön egyetért, akkor nem is tudja, de Ön az ügyfelünk.

És tudod, mi a csodálatos?

Hogy el is éri a célját.

Bár most az egyszer nem a reklám miatt tettem fel az anyagot, hanem kizárólag a szelemisége miatt, el kell ismernem, hogy remekül él azzal a lehetőséggel, hogy aki érzelmileg melletted áll, azt egy mozdulattal lehet ügyféllé tenni.

Bélyegző Expressz

Szia, Ákos!

Jól teszed, ha bedobod, mert ezt mindenkinek látni kell. (Nekem is mások mutatták, hálás is vagyok érte.)

Nagy Barna (Emc)

Köszönöm Attila hogy közzétetted a blogodon. (Még akkor is, ha külön kiemelted, hogy nem téged illet)

Az üzenet pedig magáért beszél. Hát igen, nem véletlenül tartom az egyik legnagyobbnak Steve Jobsot.

Barazsy Ákos

Ez nagyon kemény volt.

Hirtelen arra gondoltam, hogy ez lesz az a híres beszéd, amikor kiáll a manus, és azt mondja, hogy “jól nézzetek meg magatoknak, mert ilyen diplomanélküli csávóknak fogtok dolgozni mint én”

Majdnem meglincselték :)

De ez valóban az életről szólt. Soha nem lehet tudni, hogy mit hoz az élet…

Engedelmeddel bedobom ezt az én blogomba is…

Bélyegző Expressz

“Az én időmben” még nem volt diákhitel. Ha lett volna, valószínűleg eladósodtam volna.

Én ugyan nappalin jártam iskolába, de közben rengeteg helyen dolgoztam – párhuzamosan.

Tanítottam, magán nyelvórákat adtam, fotóztam egy gasztronómiai lapnak. Egyszer egy angol szinonímaszótár áráért egy napig költöztettem valakit. Hajléktalan szállón ügyeltem (évekig és ingyen). Nagyon jó évek voltak, bár sosem volt pénzem. Illetve mindig annyi pénzem volt, hogy rend volt körülöttem. És erre nagyon büszke voltam – és vagyok máig.

Volt egy Trabantom. Azzal jártam, különben nem értem volna oda egyik munkámból a másikba. Amit kerestem, félig a Trabantba tankoltam bele. (A motorját az 5. emeleti erkélyen generáloztam egyszer.)

Sosem volt meg az a tanulmányi átlagom, amiért komoly ösztöndíjakat kaptam volna. Emlékszem, a sikerbölcsészek a magas ösztöndíjukból jártak kocsmázni, én meg a különmunkáim árából. Ültünk a Grinzingiben, ettük a négyzetméteres zsíros kenyereket. Néha panaszkodtak, hogy az ösztöndíjból nem lehet kijönni.

Egyszer valaki feltette a kérdést, hogy érdemes-e ilyen anyagi körülmények között értelmiséginek lenni. Mondtam, hogy ha az értelmiségi lét nála anyagi szempontból alternatíva, akkor neki nem. (Szerintem ő lediplomázott.)

/Oké, ez most úgy hangzott, mintha savanyú lenne a szőlő. Nem savanyú, köszönöm, remekül vagyok./

Egyszer egy barátommal a kérvényünket is a Grinzingi kocsmaasztalán írtuk, amikor eggyel több tanegységet hagytunk el a megengedettnél.

A kocsmába nem berúgni jártunk – tisztelet a kivételnek -, hanem beszélgetni, sakkozni, írni (verset, novellát, kérvényt – mikor mit).

Nem volt semmink, mégis minden a miénk volt.

Jó évek voltak.

És hát nem csupán kocsmák voltak. Az ELTE BTK környékén volt egy csomó jó kávéház. Ott is éltem egy kicsit.
Kávéházban novellát írni, hm. Jó volt.

És úgy volt jól, úgy tudtam megvédeni azt, ami fontos, hogy otthagytam az egyetemet. Nem bírtam azokat a kötelmeket, amelyek az egészséges szelektálás ellen hatottak. És mivel abbból is vizsgázni kellett volna, amit egyszerűen nem voltam hajlandó elolvasni, nem tehettem mást, mint otthagytam az egészet.

Benke Gábor

Nappali tagozaton kezdtem a főiskolát (informatika szak) és az első évben nyílvánvalóvá vált, hogy nem ezt képzeltem el magamnak, nem éreztem azt, hogy ezzel majd nekem egyszer jobb lesz… De ugye az elvárások, a családi nyomás (tanulj fiam, szerezz diplomát) hatására nem hagytam ott… A fordulópont a diákhiteltartozásom volt számomra, ami több mint 1 millió Ft fölé ment (megjegyzem, nem bulizásra kellett a pénz, hanem utazásra és kajára), ekkor döntöttem úgy, hogy átíratkozok levelezőre és elkezdek pénzt keresni! A többi a blogom első bejegyzésében olvasható! :-)

Gábor

Bélyegző Expressz

Szia, Gábor!

Látom, Te is feltetted a blogodba, ez azt jelenti, tényleg tetszhetett.

Azt mondod, ezt mindig is érezted a főiskolán. Érdekes lenne, ha kifejtenéd.

Nekem az ELTE magyar szakon volt hasonló élményem, mint amit Steve Jobs mesél. Azt hittem, bele tudok állni valamiféle szellemi huzatba, ami visz magával. Aztán vagy huzat nem volt, vagy én álltam rossz helyre, egy biztos: nem találtam a helyem. Négy és fél év után döntöttem úgy, hogy továbbállok.

Én sem diplomáztam le.

Erre nem vagyok büszke, és biztos vagyok benne, hogy nem az egyetem hibája – hiszen más százak diplomát szereztek -, egész egyszerűen nekem nem ment. Folyton szelektáltam az olvasmányjegyzékből. Az érdekeseket lassan, ráérősen elolvastam, de ami érdektelennek tűnt, azt kihagytam. Ja, és a vizsgán sem hadováltam arról, amit nem vettem kézbe, hanem elmondtam, hogy ezt sajnos kihagytam, mert nem találtam benne nekem szóló üzenetet.

Ha mindehhez elárulom, hogy az érettségi és az ELTE magyar szak között repülőgép navigációs és elektroműszerész szakon végeztem (jeles eredménnyel) Ferihegyen, a MALÉV Oktatási Központban, de mégsem maradtam repülőgép-műszerész, akkor tisztán látszik, hogy nem vagyok egyszerű eset.

Benke Gábor

Szia Attila!

Köszönöm ezt a videót, óriási… Ezt mindig is éreztem a főiskolán! :-)

Neked és családodnak is kellemes ünnepeket és jó pihenést kívánok a hétvégére!

Gábor

Bélyegző Expressz

Még egy fontos gondolat, amelyet feltétlen ki szeretnék emelni:

“Az időtök véges, szóval ne vesztegessétek azzal, hogy valaki másnak az életét élitek.”

Orosz Tibor

52 évesen is meglepődtem, hogy van ilyen. Köszönöm, hogy részese lehettem a videó megtekintésének.
Üdvözlettel. Orosz Tibor magánnyomozó.

Aries

Szia Attila!

Csatlakozom az előttem szólóhoz, köszi, hogy megnézhettem ezt a beszédet. Amit a leginkább magaménak éreztem, hogy az elmúlással kapják meg értéküket azok a dolgok, melyeket az életben elérhetünk, örök léttel ezek mit sem érnének.

Kellemes ünnepeket mindenkinek!

Üdv

Bélyegző Expressz

Van néhány remek üzenete ennek a beszédnek (amelyet egyébként – mint az utolsó pillanatban kiderül -, kitűnő reklámnak használt az Apple).

Az egyik ilyen fontos üzenet, hogy a siker nem cél, hanem eszköz.

Ezt manapság elég sokan eltévesztik. És már a középiskolában is sikerorientált gyerekeket nevelnek. Pedig boldogság-orientált gyerekekre – és felnőttekre – volna szükség. Na, és az ehhez a boldogsághoz vezető egyik lehetséges út a siker.

A másik lehetséges út pedig – és ez is nagyon szépen kiderül a beszédből – a kudarc.

Amit még nagyon fontosnak találok, az az, hogy merj szelektálni.

“Semmi okod rá, hogy ne hallgass a szívedre.” Hű, de jó. És – de fura ezt mondani – hű, de merész!

Boldog ünnepet!

Ngy

Attila,

Remek ötlet, hogy megosztod az olvasókkal ezt a felejthetetlen beszédet, rám is elementáris erővel hatott.

Pontosan tudtuk a beszéd előtt is, hogy a fickó zseniális – ez a néhány perc fellebbentette a fátylat, nem kérdés többé a “honnét ez a kivételes tálentum”.

Ezúton kívánok én is Neked és szeretteidnek, valamint a blog látogatóinak békés, boldog ünnepet!

Szóljon hozzá ÖN is! Ha van ideje, küldje el véleményét
ehhez a bejegyzéshez:

A csillaggal jelölt mezők kitöltésére, kérjük figyeljen!

FONTOS: Véleménye elküldéséhez kérem, írja be az ellenőrző összeadás helyes eredményét!



Kérem, írja ide az összeget számjegyekkel: