Nálunk ők motiválják a Kollégáimat.
Nem hiszi? Nem csodálom. Pedig igaz!
Gondolom, Ön is emlékszik Szalacsi Sándorra, aki pár éve vált – tudtán és akaratán kívül – médiasztárrá egy régi-régi, porosodó interjú kapcsán, amit valaki megtalált, és feltett az Internetre. (Ha nem emlékszik rá, itt megtudja, kiről beszélek, és mi volt a "Szalacsi-jelenség" néhány éve.)
Sándor egyik – azóta gyakran ismételt – mondata volt, hogy "Árpád jómunkásember". Így, egy szóban kimondva.
Jó, emlékszik, de tényleg mi köze ennek a motivációhoz? Mindjárt kiderül. (Előre bocsátom, e bejegyzés célja nem a Szalacsi Sándorral való viccelődés.)
Gondolom, azt nem kell hangsúlyoznom, hogy egyetlen munkahely számára sem mellékes, hogy az ott dolgozók mennyi kedvvel végzik a munkájukat. A napokban láttam, hallottam a hírt arról, hogy ismét kiosztották Az Év Munkahelye díjat. Megdöbbentő (valóban az?), hogy a munkavállalók számára nem csupán, sőt, nem mindig első renden a magas fizetés a legfontosabb szempont egy munkahelyen. Jó, ne legyünk naívak: a jó munkát meg kell fizetni, és ez így helyes. De vajon elegendő-e csak a megfelelő fizetés?
Korántsem. Szükséges, de nem elégséges feltétel. A munkatársakat motiválni kell, el kell érni, hogy a cég céljait sajátjuknak tekintsék. El kell érni, hogy az ügyfélszolgálatos kedves legyen az ügyféllel – aki a munkaadónk! -, hogy a határidős feladatok ne az utolsó pillanatban vagy az után készüljenek el, és hogy ez mindenki számára becsületbeli ügy legyen.
Hogyan lehetséges ez? Hogyan érheti el, hogy mindig minden feladat pontosan és időben készüljön el?
Mindenek előtt a legjobb munkatársakat kell kiválasztania – de ez még csak a kiindulóhelyzet. Ez nem elég. Szükség van egy nagyon pontos, nagyon szigorú szabályrendszerre, amelyet folyamatosan számon kell kérni.
De hogyan viselik el ezt a szigorú szabályrendszert? Hogyan lehet ezt emberi fogyasztásra alkalmas formába önteni?
Ez nem csupán Önnek jelenthet(ett) fejtörést, nekem is sok gondot okozott, pedig remek Kollégákkal dolgozom együtt, precíz emberekkel, akik elkötelezettek, de a napi munka, a rengeteg feladat számos hibalehetőséget rejt, és fontos, hogy minden pillanatban kontrollálják önmagukat.
Ha ezt kizárólag szigorral próbáljuk elérni, akkor nagyon gyakran kell majd álláshirdetéseket fogalmaznunk. Nekem nem kell, és erre – mint a Kollégáimra is – büszke vagyok.
Hogyan értem el azt, hogy Ők ne csak gyorsan, de pontosan, lelkiismeretesen dolgozzanak, de mindig kontrollálják a munkájukat?
Felállítottam egy valóban szigorú szabályrendszert.
Készítettem egy táblázatot a több éves munka során valaha előfordult összes hibacsoport összesítése után, és a kizárandó hibákat egy táblázatban összefoglaltam.
Egy másik táblázatban pedig összefoglaltam azt, hogy melyek azok a külön odafigyelést igénylő, ámde a cég és az Ügyfelek számára rendkívül hasznos eredménnyel járó egyéb teendők, melyekkel az ügyfeleinket elégedettebbé tehetjük, és melyek révén a cég is profitálhat.
És akkor jött Szalacsi Sándor, akinek szavaival gyakran viccelődünk, és jött a népellenség.
Észre kell venni, és jutalmazni kell, ha valaki többet tesz, mint ami kötelező, ha valaki van olyan motivált, hogy egy Ügyfélért vagy a cégért többet tesz, mint amennyit a munkaköri leírása tartalmaz. Ezt teszi nálunk Szalacsi Sándor.
Minden hónapban kitűzünk az iroda egyik falára egy lapot, rajta a Kollégák nevével. Amikor valaki nagyot alkot, a neve alá lenyomjuk a JÓMUNKÁSEMBER bélyegzőt (piros a lenyomata). Ilyenkor mindig hangos ünneplés van, mert ez egy vidám cég.
Amikor pedig valaki hibázik, nincs harag. A hibát természetesen ki kell javítani, és a Kolléga neve alá lenyomjuk a NÉPELLENSÉG bélyegzőt. (Ilyenkor is együtt vigyorgunk, de csak akkor, ha már a problémát megoldottuk.)
Egy bélyegző lenyomat egy órát ér. A JÓMUNKÁSEMBER plusz egy órát, a NÉPELLENSÉG mínusz egy órát. A hónap végén összesítjük a pecséteket.
Egy fekete lenyomat kiüt egy pirosat. Akinek a neve alatt a legtöbb JÓMUNKÁSEMBER lenyomat marad, az nyert.
Mit?
Először is elismerést, köszönetet. Másodszor annyi órát, ahányat érnek a piros lenyomatai. Vagyis arra az időre fizetést kap, de otthon maradhat. Aki elég jól dolgozik, az egy hónap alatt össze tud hozni egy szabadnapot.
Hogyan jutott eszembe ezt a módszert választani? Kínomban.
Mint mondtam, a Kollégáim remekül dolgoznak, de amíg nem volt egy "kocka alakú" szabályrendszer, néha-néha előfordultak kisebb-nagyobb bosszantó hibák, melyek következményeit mindig a cég viselte, a cég pedig az enyém, és nem szeretek problémamegoldással foglalkozni.
Büntetni sem szeretek, mert nem vagyok a tanár bácsi, és értem, miért nem fogadnák ezt el tőlem (én sem fogadnám el fordított helyzetben). Egy nap eszembe jutott ez az őrült ötlet, megbeszéltem a Kollégákkal, van-e kedvük hozzá. Magam is meglepődtem, amikor azonnal igent mondtak.
Mit gondol, azóta több vagy kevesebb alkalommal kell problémákkal foglalkoznom?
A Kollégák imádják ezt a játékot – igaz, ehhez jó munkatársak is kellenek, de ez egyébként is elengedhetetlen, és, mint már mondtam, nagy szerencsém, hogy ideális Munkatársaim vannak. Ha mégis hibáznak, azonnal megkeresik a legjobb megoldást – és még arra is ügyelnek, hogy költséghatékony legyen. Alig van teendőm azokkal a dolgokkal, amelyek néha órákat vettek el egy-egy munkahétből. És a munka zökkenőmentesen halad.
Jó játék?
Mi szeretjük.
És Ön hogyan motivál?
Megtisztelő figyelmét megköszönve:
Horváth Attila
Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.
Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között
www.belyegzoexpressz.hu
Attila, ez nagyon jó ötlet!
Az ilyenekre mindig vadászom, mert tényleg nem elég csak a fizetést emelni – meg sokba is kerül….
Tovább is van, mondod még?
Üdv, Egy Másik Attila
Szia, Attila!
Megengedsz egy ide illő (?) szóviccet? (Bocsánat, de most erre jár az agyam.)
A nevedre kattintva megnyitottam a honlapod, és eszembe jutott, hogy Te lehetnél a Jómunkaruhásember.
A fizetést azért emelni kell! Az elismerés nem pótolja a fizetést, de ez fordítva is igaz: a fizetés nem pótolja az elismerést.
Egyébként a fizetés sokkal kevesebbe kerül, ha elégedettek a Vevők, mert akkor visszajönnek. Ha nem elégedettek, akkor másnál vásárolnak, és akkor a nem megemelt fizetés is drága.
De ha időt is adsz a fizetés mellé – hálából a jobb munkájukért -, akkor olyat adsz, amit nem is lehet pénzért megvenni. Mondjuk egy egy nappal hosszabb hétvégét. Pihenést.
Megfizethetetlen.
Ahogy a hűséges munkatárs is az.
Üdv:
Az „egyik” Attila
Gratulálok a remek ötlethez.
A jó motívációs eszközök gyűjtését sose lehet befejezni.
Esetleg a pozitív táblázatból címszavakat megoszthatnál velünk.
A végéről lemarad, mert túl hamar nyomkodtam.
Jól indul a blogod, további gyakori bejegyzéseket kívánok.
Üdv
Imre
Szia Attila,
Én sehogy nem motiválok, mert kétszemélyes a tanácsadó cégünk, csak azért írok mert nem is tudtam, hogy van blogod (vajon honnan jöttem rá?). A bélyegzős toll nagyon tetszik, bár semmi szükségem nincs rá, mert mindent elektronikusan és online intézünk, de annyiró jó, hogy lehet veszek egyet.
A témánál maradva: nem is tudom, én ilyen értelemben még soha nem voltam több ember főnöke, hogy ilyen motivációs stratégiákat kellett volna kitalálnom, de alkalmazott voltam réges-régen, akkor úgy emlékszem nem szerettem az ilyen motivációs eszközöket, főleg a vicceseket nem.
De amit itt írsz, az még Nekem is – aki senkit soha nem birtam főnöknek elismerni – bejönne. Főleg ezért: „Észre kell venni, és jutalmazni kell, ha valaki többet tesz, mint ami kötelező”
Ui.: Egy blogértesítő plugint tegyél ide, hogy tudjam van-e válasz, Profartis-ék fogják tudni mi az.
Kedves Norbert!
Úr ír.
Alkalmazottként én is sokféle motivációs stratégiával találkoztam, de valahogy mindegyiknek az volt a vége, hogy aki az átlagnál rendesebben, hibátlanul dolgozott, az megkapta a fizetését, aki pedig hibázott, azt retorziók várták.
Az ösztönzés lényege, hogy a jutalmazásra koncentrál, mások értékeinek észrevételére, és nem büntet. Egy idő után, aki motiválható, az egyre szívesebben játszik, és el is nyeri jutalmát.
Mindegy, hogy az ember lufikat osztogat, kis bélyegeket vagy matricákat ragaszt egy füzetbe, vagy lenyomja a Jómunkásember bélyegzőt az illető neve alá.
A blogértesítő plugin folyamatban, kösz a tippet.
Attila!
Már elnézést, hogy csak így lazán, de: büszke vagyok Rád!:)
Olyan jó volt ezt olvasni (meg a többit is), mert én is meg vagyok győződve arról, hogy szigorral csak hátrafelé lehet haladni.
Ezt tapasztaltam a gyereknevelésben is (majd Te is fogod!), és a kommandós munkám előtt is, amikor 10 évig azt volt a feladatom, hogy az embereket arra motiváljam, hogy minden erejükkel, tehetségükkel, tudásukkal azon legyenek, hogy tökéletesen (igen, maximumon) dolgozzanak!
Először jött a szigor, ami komolytalan, azonnali problémáknál néha még hatott is..
De voltak hosszú idő óta „jól működő” katasztrófa övezetek, ahol rendet kellett tenni. Gondolj bele: 30-40 embert kellett jobb belátásra bírni, plusz technológiát fejleszteni, plusz motiválni. Gyorsan kiderült, hogy először motiválni kell őket, aztán a többit elvégzik ők maguk:)
Az egy csodálatos látvány, mikor 30 marcona ember munkáját nézve (azt várják, kit cseszek le) egyszer csak megdicsértem valakit, spontán. Hát megállt mindenkiben az ütő:)
Tudod, szidás és keménykedés ellen fel tudják magukat vértezni, és egyre több szigort viselnek el, majd lelépnek.
Viszont kedvesség és pozitív energia ellen nincs az az ember, aki hadakozna:))
Ha lesznek alkalmazottaim, akkor ezen a nyomvonalon fogok haladni én is, és jó, hogy konkrét dolgokat tudok már Tőled is tanulni!
Köszönöm:)
Rita
Egyetértek! A következetes kedvesség a legjoibb politika, és még nyugodtan is alhatsz. Ráadásul sokkal szívesebben végeznek el a Kollégák egyéb, nem mindennap felmerülő feladatokat, ha érzik, hogy ők is fontosak.
Még valami: nem elég úgy tenni, mintha fontosak lennének: tényleg fontosak, és ezt a cégvezetőnek is éreznie kell. Különben az egész játék nem hiteles.
Attila,
ez a motivációs rendszer figyelemreméltó (mint ahogy ez a blog is, egy új vevőt nyertél vele, egy most induló vállalkozást), különösen azért mert az emberek kijavíthatják a hibájukat. Becsületes, törekvő, jóérzésű embereknek annál jobb érzés nincs.
Cesar, fején találtad a szöget! Az egész rendszer abból indul ki, hogy a legjobb szándékú emberek is hibáznak. A hiba ugyan kezelendő probléma, de nem bűn, és aki vállalja, és ki is javítja, az mind a cég számára értékes, mind a Vevő számára hasznos munkát végez.
Az egész rendszer hallatlan előnye, hogy tisztává teszi a viszonyokat: mindenki tudja, mivel jár, ha hibázik, és azt is, hogyan teheti jóvá. Nincs Damoklész kardja.
Ráadásul sokkal kevesebb a hiba – mindenki jobban odafigyel, mert presztízskérdés is – és ez nagyon jó! -, hogy jó munkát adjon ki a kezéből.