Valahányszor lepereg előttem a Bélyegző Expressz tavalyi évének filmje, nehéz eldöntenem, hogy kalandfilm volt-e vagy pornófilm. Kaptunk is rá annyi Oscart, mint Leonardo DiCaprio.
Annyi minden történt, hogy meg se kísérlem elmesélni. A lényeg, hogy elképesztő mennyiségű munka és tárgyalás után 2016. február 1-jével elköltözünk, és új helyen, hatalmas technikai bázissal és rengeteg forradalmi új lehetőséggel várjuk a vevőket. Ha csak annyit mondok, hogy februártól eddig elképzelhetetlen mennyiségű bélyegzőt fogunk tudni gyártani még a mostaninál is gyorsabban, mindemellett óriási méretű cégtáblákat is el tudunk majd készíteni, és egy-két apró kivételtől eltekintve gyakorlatilag mindenféle anyagra tudunk majd lézerrel gravírozni, és a többi újdonság még meglepetés, akkor bátran mondhatom, hogy megérte ez az egy év kemény munka.
Azok kedvéért, akiket a részletek nem érdekelnek, gyorsan megadom az új címünket, azoknak pedig, akik többre is kíváncsiak, a továbbiakban el is mesélem, mit, miért és hogyan csináltunk.
A Bélyegző Expressz új címe tehát 2016. február 1. után:
1164 Budapest, Cziráki utca 26.
És akkor jöjjenek a miértek, a hogyanok és az érdekesebb részletek!
Miért?
Annyit változott a piac – nem csak a bélyegzőké, hanem a piac mindenestül -, hogy nem lett volna elég kisebb-nagyobb változtatásokkal követni a trendeket. Akkora váltásra volt szükség, mint amikor a kétezres évek legelején úgy döntöttem, mi leszünk az a bélyegzőkészítő cég, amelyik online szerzi az ügyfeleit. Azóta persze minden (szinte minden) ügyfélszerzés online lett, ahol pedig nem, ott kezd eltűnni a sajt az egérfogóból. Így jártak legutóbb a taxisok, és hamarosan így jár több más iparág is. Csak idő kérdése.
De nem csak azok felett jár el az idő, akik nem használják az online felületeket, hanem azok felett is, akik nem a legújabb technikákat használják. Sőt, azok felett is, akik korszerű eszközökkel dolgoznak, de kezdenek felzárkózni a versenytársaik. Hiszen ezek az eszközök sokkal könnyebben hozzáférhetőek már, mint ezelőtt bármikor.
A Bélyegző Expressz ugyan történelmi távlatokba visszatekintve is online volt (az elsők között, ha nem pont elsőként), ámde sokat veszítettünk abból az előnyünkből, amit az évek alatt felépítettünk, és aminek a megtartásán annyit dolgoztam. Ma már egyáltalán nem nehéz, és nem is tart semeddig lemásolni valamit. Ezt folyamatosan megtették velünk, épp ma is írnom kell egy debreceni cégnek, hogy az új honlapján legyen kedves megváltoztatni annak a pár oldalnak a szövegét, amelyet az én honlapomról emelt át. Ez heti rutin. Ilyen az üzlet.
Ha viszont így működik a világ, akkor nagyobb lépéseket kell tenni, mint azok, akik követnek. És ha hosszú távon elöl akarunk maradni, akkor nem nagy, hanem követhetetlenül nagy lépésekre van szükség. Ez nem új szabály, csak egyre nehezebb betartani.
Mit?
Tudtam, hogy nem lesz elég, ha folyamatosan megújuló webes tartalmakat készítek. Szükség van egy csomó olyan fejlesztésre, ami a motorháztető alatt van, így nem könnyű utánozni. Ezek mind olyan dolgok, amelyet csak a vevőink látnak, és ők is csak egy-egy szegmensét. Ha valaki meg akarja fejteni, hogy működik egy ilyen struktúra, annak elég kitartóan és elég sok pénzért kell nálunk vásárolnia, sok-sok néven. Ez nem jellemző a konkurenseinkre, de ha megtennék, azt sem bánnánk. Az ő pénzüket is elfogadjuk.
Az sem árt, ha olyan dolgokat is fejlesztünk, amelyeket nagyon költséges lemásolni. A legjobb pedig, ha mindezt jól előkészítem, és egyszerre dobjuk be, vagy egymást követő nagy dózisokban. Mert nyilván megpróbálják majd utánozni – a világ nem változik meg -, de mire egyvalamit lemásolnak, két új dolog érkezik.
Tehát valami utánozhatatlanul bonyolult és nagy fejlesztésre volt szükség. Iletve több ilyenre.
Az első lépéseket mindig kudarc kíséri (onnan tudjuk, hogy jó az irány)
Amikor a szövetségesek támadni kezdték Berlint, az első bombájuk a főváros állatkertjének egyetlen elefántját ölte meg. Ezt mindenki jegyezze meg az azonnali, fényes sikerről, aki nagy fába vágja a fejszéjét.
Amikor nagyjából egy évvel ezelőtt tervezőasztalhoz ültem, és átszámoltam, hogy ez mekkora munka és pénz lesz, nem hittem a szememnek. Akkora falat volt, hogy célszerűnek látszott inkább megfutamodni a feladat elől, és mindent hagyni a régiben, vagy inkább valakinek a tenyerébe csapni, aki megvásárolta volna a Bélyegző Expresszt. Tényleg tárgyaltam is róla, nemcsak a gondolattal játszottam. De végül megtartottam a céget.
Mert sikerült a kellően nagyszabású terveket megvalósíthatóvá tenni.
Mi változik?
Kezdem a kisebbel. A Bélyegző Expressz honlapja rövidesen teljesen kicserélődik. Ez nem nagy dolog az egészhez képest, de fontos lépés. Nyilván, ahogy eddig is, sokan fogják másolni. És ahogy eddig is, erre most is híresen barátságtalanul fogok reagálni. De mindez kevés lenne. A java most jön.
Mindamellett, hogy az inkorrekt konkurensekkel szemben könyörtelen vagyok, a korrekt versenytársakkal szívesen kooperálok. Így történt, hogy egy szintén lézergravírozással foglalkozó céggel megállapodtam arról, hogy ezentúl együtt fogunk működni. Egy kupacba hordtuk mindazt a szellemi és technikai tőkét, amink van. Mindketten megtartjuk a piacainkat, de segítjük egymás munkáját. Egy címre költözünk, és együtt fogunk dolgozni.
A mi szakmánkban elég ritka a stratégiai együttműködés. Nekünk is azért volt egyszerűbb megállapodnunk, mint másoknak, mert hosszú évek óta ismertük egymást, évek óta voltunk munkakapcsolatban, és mindig korrektek voltunk egymáshoz. Nem tudom, van-e ebben a szakmában még két olyan cég, akik így együtt tudnak – és mernek! – működni, és mindemellett ilyen vevőtömeg és technikai háttér áll mögöttük.
Mekkora is?
Az eddigi egyetlen lézergravírozó gép helyett februártól 5 darab áll a rendelkezésünkre, köztük extrém nagy teljesítményűek is. Ez azt jelenti, hogy a leggyakrabban vásárolt bélyegző lenyomatméretét figyelembe véve februártól naponta 11000 – nem elírás: tizenegyezer! – bélyegzőgumit vagyunk képesek legyártani. Vagyis, bár eddig is mi voltunk a Bélyegző Expressz, és tényleg extrém gyorsak voltunk, innentől kezdve elképzelhetetlen akkora megrendelést leadni, amire nem tudunk az extrémnél is extrémebb rövid határidőt adni. Mindemellett egy csomó olyan anyagra fogunk tudni gravírozni, amire eddig nem volt lehetséges, és a lézergravírozható cégtáblákat is eddig nem látott méretekben is el tudjuk majd készíteni. Az eddiginél is könnyebb lesz rendelni nálunk, többen dolgozunk a vevőinkért, és sok-sok meglepetéssel készülünk.
Az új honlapon lesz egy kifejezetten bélyegzőkészítőknek szóló rész. Nem akarom ellőni a poént, de a dolog arról szól, hogy aki korrekt, annak fogunk tudni segíteni. Jól érti: a versenytásainknak. Természetesen ésszerű határokon belül. Vagyis továbbra sem kartellezünk senkivel. Viszont ha valaki bajban van, és mindeddig egyetlen alkalommal sem ütköztünk a pályán, annak fogunk tudni segíteni számos technikai dologban. (Mindezt azért írom, mert az újonnan megjelenő honlapokon is látom, hogy ezt a blogot azért szívesen olvassa a szakma, vagyis eljut a hír sok Kollégához. Tehát aki nem ötleteket csenni jár ide, annak hamarosan jó híreket mondok.)
Mindezt azért, mert nekünk sem mindegy, melyik versenytársunknak megy jól.
A blog olvasói számára is jó hírem van. Tavaszra felszabadulok számos eddigi ügyrendi teendőm alól, és nagyságrendekkel több időm lesz írni. Degeszig vagyok ötletekkel, aki szereti ezt a blogot, annak jó éve lesz.
A pornót bölcsen elhallgattad! Mondjuk végiggondolva, értem is, hiszen a "b…job" esetén ha a a másik végére kerülsz, nem annyira bejövős. 😀
Gratulálok, kíváncsian várom a részleteket.
Már értem az eddigi nagy hallgatást akkor! Ez valóban iszonyú mennyiségű munka, gratulálok mind az elhatározáshoz, mind a kivitelezéshez!
Ps.az elefántos sztorit bedobom a legközelebbi előadásomon, annyiradurvaánjóóóó. Majd lábjegyzetben megemlítem a forrást. 😉
Gratulálok Attila, és türelmetlenül várom az írásokat Lekörözhetetlen vagy! – hajrá 🙂
Köszönöm a jókívánságokat! Elnézést, hogy ekkora spéttel válaszolok csak, de ezekben a napokban minden egyszerre történik körülöttem, folyton úton vagyok intézek valamit.
Szóval köszönöm, és ha már expressz, mi mást mondhatnék, mint „arccal a vasút felé!”
Gratulálok Attila! Sok sikert, erőt és kitartást a fejlődéshez, szeretem olvasni a cikkeidet is!
Ui: Szegény elefánt 🙁