A legutóbbi bejegyzésben sokakat megihletett a kuponos megrendelésekhez használt bélyegzőnk. (Aki nem látta, le ne maradjon róla, katt ide!) Ez speciel egy olyan pecsét, aminek ügyrendi funkciója van, de ha már dolgozunk vele, legalább ne unatkozzunk.

Ma mutatok egy-két olyan példát, amitől valakinek mindenképp jobb napja lesz. Vagy valakinek a cégben, vagy a vevőnek. Vagy mindkettőnek.

Pofonegyszerű, adja magát, mégis kevesen használják

A kisfiam imádja a logikai játékokat, és a nyáron találtunk az interneten egy olyan üzletet, ahol csupa ilyet lehet kapni. El is mentünk. Már abból látni lehetett, hogy ez nem egy átlagos játékbolt, hogy a tulajdonos itt rögtön hellyel kínálta a gyerkőcöket, megkérdezte, hány évesek, és azonnal kipakolt eléjük egy csomó nekik való logikai játékot az asztalra. Elmondta, melyiket hogy kell játszani, és a szülőkkel együtt figyelte, hogyan boldogulnak. A fiúk elé fiúsat, a lányok elé lányosat tett, de arra is nagyon figyelt, hogy ki milyen személyiség. Az én gyerkőcöm szereti az olyan agyalós társasjátékokat, ahol egy kicsit lehet gonoszkodni is – elvenni a másik zsetonjait, kiütni és visszaküldeni a startmezőre, átfordítani a szerzett pontjait mínuszba -, na és ezt is hamar meg is látta rajta. Óriási élmény volt nézni, mennyire rá tud hangolódni a gyerekekre, mennyire jól eltalálja a személyiségükhöz illő játékokat. Naná, hogy a végén mind azt mondják, hogy "apuuuuu, anyuuuuu, vegyük meeeeg".

Amikor eljött a nagy pillanat, és a pénztárhoz mentünk, kaptunk egy kis – figyelem! – kuponfüzetet. Nagyon egyszerűt és szépet. Akkora volt, mint egy széthajtható, dupla széles névjegy (18 x 5 cm, amit 9x 5-ösre lehetett összehajtani). Mindegy is a méret, a lényeg, hogy ki lehetett nyitni, mint egy kis mini füzetet. Kívül a játékbolt neve és elérhetőségei. Belül pedig 16 kis rubrika.

Ezekbe pecsételni lehetett.

És akkor most elmesélem, ahogy történt. Ahogy elhangzott.

"Adok egy pontgyűjtő füzetet. Ebbe minden 5 ezer forint vásárlás után bele szoktunk nyomni egy pecsétet. Akinek összegyűlik 8, az onnantól kezdve 5% kedvezménnyel vásárolhat. Akinek 16 pecsétje van, az már 10% kedvezményt kap." És lenyomta a bélyegzőt. "Ti először jártok nálunk, és az első vásárlásért egyébként is jár egy extra pecsét." Putty, még egy stempli. "Te pont akkora vagy, mint az én kisfiam, ezért kapsz egy protekciós pecsétet is." Putty. "És a rendőrautós játékban a nagyoknak való feladatot is egyből megoldottad, ezért kapsz 2 extra pecsétet."

Aztán fizettünk.

"Á, ha már van 5 pecsétetek, legyen meg a 8 is, legközelebb ennyivel több játékot tudtok venni." (Bumm, még 3 pecsét.)

Na, hova mentünk legközelebb? Pedig egyáltalán nincs közel, sőt. És nem, nem az 5% kedvezményért. (Mellesleg a következő alkalommal hasonló módon megkaptuk a 10% kedvezményhez elegendő bélyegző lenyomatokat is, pedig nem költöttünk ennyit. De nem is az volt az élmény, hogy innentől 10%-kal olcsóbban, hanem az, ahogyan megkaptuk.)

Az orosz nyelv központ

Igyekeztem minél egyszerűbb frizurát álmodni magamnak. Ahogy múlnak az évek, és a homlokom egyre hátrébb csúszik, ez egyre indokoltabb és egyre könnyebb feladat. Egy kezdő fodrász gyakornok kb. 6 perc alatt végez a fejemmel, és ebben már a köszönés, a hajmosás és a "köszönöm, nem kérek zselét" is benne van. Ennél csak a guillotine gyorsabb. (Az megvan, hogy a francia nyelvben a la guillotine nőnemű szó?)

Akármennyire is törekedtem arra, hogy olyan egyszerű frizurám legyen, mint egy partvisnak, 10-ből 10-szer szembesültem azzal a problémával, hogy egy fodrászhoz nem lehet csak úgy ad-hoc bejutni. Én ezt nem is értem! A nők hogy bírják ezt? Vagy ők annyira ráérnek, hogy előre be tudnak jelentkezni? Én akkor megyek fodrászhoz, ha épp van rá időm. És rászánom. De hogy ez egy előre tervezett program legyen! Na ne!

Elmegyek tehát egy ilyen helyre, és megkérdezem, mennyi idő, amíg sorra kerülök. Ez így normális (szerintem). Erre megkérdezik, hogy bejelentkeztem-e. Mondom, hogy nem. Hát akkor jelentkezzek be – holnap délelőtt megfelel?

Holnap? De hát 5 perces a fejem, itt meg épp nincs vendég!

Ja, éppen nincs, de mindjárt érkezik rögtön kettő, és ők be vannak jelentkezve. Az egyiknek már itt kellene lennie – ha megjön, nem várathatják meg. És a másik, ha időben jönne, nem csúszhat csak azért, mert engem még bevállaltak.

Oké, köszönöm, viszlát.

Nem viccelek: volt, hogy ezt egy nap egymás után 3 helyen eljátszották velem. És épp sehol nem volt vendég! (Miből élnek ezek a fodrászok?) Azért csak háromszor jártam így, és nem többször, mert 3 ilyen után már soha nem próbálkoztam többet. Beültem a kocsiba, és elmentem oda, ahol tudtam, hogy nem kell bejelentkezni. Öreg vagyok már ahhoz, hogy megváltozzak.

És akkor egyszer nyílt a közelünkben egy ilyen fodrászat. Ahol külön ki is írták, hogy ide nem kell bejelentkezni. Azonnal törzsvevővé változtam, azóta se kísérletezek másokkal. Jó az, ami egyszerű. Győztes csapaton meg minek változtatni?

És itt vége is lenne a történetnek, de ennyiért nem mesélném el. Azért hoztam szóba, mert itt is volt egy kis kuponfüzet. És minden látogatáskor kaptam – kapok – bele egy pecsétet. Minden negyedik pecsét után pedig egy olyan fejmasszázst, ami minden pénzt megér. De pénzért – sajnos – nem kapható. Nagyjából azt az élményt kell elképzelni, amikor minden gondolat kimegy az emberi elméből, és csak az orosz nyelv központ marad működőképes, de már az se pislákol el Lermontovig. Még Lenin is csak úgy ellenfényben.

Kedves helyek ezek a szívemnek. És nem csak a bélyegzők miatt, nem csak az ajándékok miatt, hanem azért, mert érzem, hogy odafigyelnek arra, hogy jól érezzem magam. A bélyegzők és a kuponfüzetek pedig biztos ezerszeresen kitermelték már a beszerzési árukat.

Egy jól kitalált kis kuponfüzet, meg egy ügyesen megtervezett bélyegző, néhány ötlet és kedvesség – és a vevő visszajön. És mindenkinek elmeséli, hogy itt jó volt ügyfélnek lenni.

Amire érdemes odafigyelni

Szinte mindegy, milyen és mekkora a kuponfüzet. Ha jó volt az élmény, akkor el fogják tenni. Érdemes akkorát csináltatni, hogy könnyű legyen elrakni.

Ha lehet, készüljön nyomdában. Nagyon lehangoló tud lenni egy sniccerrel, rajzlapból kivágott, sehol sem derékszögűre sikerült, lézernyomtatott lapocska. A tintasugaras Darwin-díjas. Persze a semminél minden több, de nem drága a nyomda. Jellemzően 1000 darab körül kezd a nem-digitális nyomda jó árakon dolgozni. Akinek ez túl nagy példányszám, rendeljen digitális nyomdából, ott ugyan a fajlagos ár magasabb, de nem kell egyszerre nagyobb összeget otthagyni. Különben sem a kuponfüzet beszerzési ára a lényeg: ha jól sikerül, ha jól ki van találva e procedúra, akkor a visszajáró vevő sokszorosan kitermeli a füzet és a bélyegző árát. Nem ezen kell spórolni.

Amit semmiképp ne szúrjon el

A bélyegzőket alapvetően vízbázisú tintával gyártják. Ezek a bélyegzőfestékek nem fognak jól a fényes papírokra. Nálunk is lehet kapni alkoholos és egyéb oldószeres festékeket, amelyek gyorsan száradnak, és nem mosódnak el a fényes papíron, mint a vizes bázisú bélyegzőfesték. De ezekkel meg az a baj, hogy ezek – hiszen ez a dolguk – beleszáradnak a bélyegzőpárnába is. Kell hozzájuk tartani oldószert is, és a bélyegzőt sem lehet akárhogy tárolni: ki kell venni a párnát, ha nem használjuk, különben pár nap, és biztos beleköt a bélyegzőgumi a párnába. Odaragasztja a festék.

A legjobb megoldás tehát az, ha matt papírra kérjük a kuponfüzetet.

Érdemes vigyázni a kreatív papírokkal is. Amelyiknek nem sík a felülete, azon az apróbb betűs bélyegzők nem fognak jól.

Használhat a kuponfüzethez gyereknyomdát is. Ez jóval olcsóbb megoldás, mint készíttetni egy saját kuponos bélyegzőt. Egyetlen hátránya, hogy könnyű hamisítani.

Oké, jóérzésű ember ilyet nem csinál. Lám, én sem pecsételtem tele a kuponfüzetet, pedig a fejmasszázst akár óránként bevállalnám. De lehet, hogy nem mindenki ilyen. Megy aztán egy jópofa logó vagy egy szellemes, pár szavas mondat jobban mutat a kuponfüzetben, mint egy vigyorgó boszorkány.

Mit adjak?

Jó kérdés!

Nem csak és nem mindig az árengedmény a legjobb megoldás. Mindkét mai történetemben az élmény vitt vissza, a kupon csak megkoronázta azt. Tulajdonképpen a kupon az a névjegy, amit biztosan eltesz az ember. (Ezért legyen mindig rajta a kontakt!) Meg ha az ember zsebében van egy apró tárgy, ami kódolja a helyet, ahová adott dolgokért menni lehet, akkor automatikusan oda megy. Ezért azt mondom, hogy a kuponfüzet ígérjen olyasvalamit, ami élmény. És egyáltalán ne legyen hétköznapi.

Egy palántaboltba biztos, hogy nem mennék vissza akárhány százalék kedvezményért – de veszettül gyűjteném a pontokat egy húsevő növényért. A fagyizóban is jobban érdekelne egy különleges kehely valami jópofa öntettel, mint egy olcsóbb vagy egy ingyenes gombóc.

Na de bélyegzővel nem csak kuponozni lehet.

Tovább is van, mondjam még?