A Földön élő emberek egyharmada sosem használt még telefont. Nem azt mondtam, hogy nincs neki, hanem azt, hogy még sosem telefonált. Nem azokról beszélek tehát, akik használják ugyan, de nincs nekik, hanem azokról, akik még sosem beszéltek Bell találmányán senkivel. Ők ennyien vannak! Azért a telefon mégis jó üzlet, nem igaz? Persze nem kizárólag azért, mert általa könnyebben tudjuk elérni egymást, hanem egész másért.

Azért, mert divatba tudták hozni.

Biztos vagyok benne, hogy sokkal gyakrabban cseréljük le a mobilunkat egy korszerűbbre – vagy egy olyanra, amiről meg tudjuk magunknak magyarázni, hogy miért is jobb, mint az eddig használt egy- vagy kétéves kütyünk -, mint szükséges lenne. Az én első iPhone-om, amit a második vásárlása után elajándékoztam, ma már a harmadik gazdáját szolgálja hűségesen, még mindig hibátlanul. És biztos vagyok benne, hogy ennél sokkal névtelenebb eszközök is tökéletesen működnek. De lecseréljük őket, mert beleszeretünk egy újabba, jobba vagy jobbnak látszóba, és megtehetjük (vagy azt hisszük, hogy megtehetjük).

Én is legalább kétévente cserélem, szóval ugyanúgy bekaptam a konzumfrászt.

Az itt a nagy tudomány, hogy hogyan kell eladni valamit, amire ennyire nincs égető szüksége az embernek, mint ezekre az állandóan tuningolt kütyükre. Hadd mutassak egy remek példát arra, hogy hogyan lehet bejutni az emberek fejébe a hátsó ajtón!

(FIGYELEM! Kicsit hosszabb post, de azért mértékkel és tartózkodással.)

Függők előnyben

Imádok biciklizni, és szeretem mérni, hogy mennyit és mennyivel mentem. Mivel a fenti okokból kifolyólag okostelefonom is van, hamar rátaláltam az Endomondo nevű alkalmazásra. Ez a kis okos alkalmazás a teljesség igénye nélkül az alábbiakat nyújtja, alapesetben teljesen ingyen, és a prémium verzióban is csupán évi néhány euróért:

• Kiválaszthatom, hogy most épp milyen sportot fogok űzni.
• Ennek megmérni minden paraméterét, kerékpárnál például ezeket:
• milyen távot tettem meg,
• mennyivel mentem,
• mennyi volt az átlagsebességem,
• mennyi volt a csúcssebességem,
• hány kalóriát égettem el,
• ebből mennyit tekertem föl- és lefelé,
• eközben mennyit izzadtam,
• kielemzi minden kilométeremet, megmondja, melyik volt a leggyorsabb, melyik a leglassabb,
• az útvonalamat kirajzolja egy térképre, amit tehetek publikussá, vagy beállíthatom, hogy csak a barátaim nézzék meg, de dönthetek úgy is, hogy csak én láthassam,
• részt vehetek mindenféle Endomondo közösségi versenyeken, ahol a világ minden tájáról versenyezhetek olyanok ellen, akikkel soha nem is láttuk egymást, de itt összemérhetjük a teljesítményünket (pl. ki teker le előbb 2013 kilométert 2013-ban)…
• … és még számtalan remek kis jópofa fícsör közül válogathatok.
• Minden megmozdulásomat egyetlen gombnyomással – természetesen – megoszthatom a Facebookon.

Mindezt ingyen is elérhetem. Egy egészen szerény összegért pedig egy sokkal több kényelmi funkcióval ellátott változatot is.

Na de hol van ebben a biznisz az Endomondónak?

Mindjárt kiderül. A cég azért fejlesztette ki ezt az alkalmazást, mert mindenki, aki egy kicsit is szeret sportolni, előbb vagy utóbb letölti, és gyakran használni fogja. A webes felületen pedig számtalan elemzési lehetőséget találunk. Például kiszámolja nekünk a szoftver, hogy a megtett kilométerek alatt hány hamburgernek megfelelő kalóriát égettünk el. És természetesen ennél részletesebb és izgalmasabb adatokat is megnézhetünk.

A kütyü a Google Maps adatai alapján tudja, hogy felfelé vagy lefelé haladtam, tehát nem csupán a sebességből, hanem sokkal több adatból számolja ki, hogy mekkora terhelés árán értem el a mai sportteljesítményemet. Azt is tudja, hogy milyen időjárási körülmények között tekertem. És persze ahhoz, hogy valóban pontosan tudja, hány kalóriát is égettem el, szüksége van

• az életkoromra,
• a testmagasságomra,
• a testsúlyomra,
• és el kell árulnom, hogy férfi vagyok-e vagy nő.

Mindezek alapján a szoftver bármit kiszámol nekem. De ami az Endomondónak a legfontosabb: a fenti adatok alapján, pontosan szem előtt tartva, hogy milyen fajta sportból mennyit űzök (ezt ugye pont ő tartja nekem nyilván) teljesen személyre szabott ajánlatokkal tud bombázni a webfelületén.

Itt vannak a dollárok!

Az Endomondo ugyanis egy – most derül ki, hol van itt a pénz! – sportruházatot forgalmazó cég.

És egész véletlenül mindig van egy remek ajánlata számomra biciklis ruházatból. Amit pár kattintással azonnal meg is rendelhetek. Az ajánlatot nem tolakodóan nyomják az arcomba, de a amikor belépek az admin felületre, azért jól látom.

A méreteimet pontosan tudják – én adtam meg, milyen magas és hány kiló vagyok. De azért választhatok kisebbet vagy nagyobbat is. A lényeg, hogy nekem véletlenül mindig bringás cuccokat ajánlanak. Mert tudja a szoftver, hogy én főleg biciklizek.

Mennyivel jobb ötlet ez, mint sportszer webáruházat üzemeltetni csak úgy, bele a vakvilágba, nem? Persze itt le kell mondani a piacnak egy jelentős részéről: azokról, akik csak divatból vásárolnak edzőcipőt. Cserébe viszont ott van a legaktívabb amatőr (és nem amatőr) sportolók tömege, akik valószínűleg nyitottak egy jó ajánlatra. Ráadásul pont akkor kapják, amikor épp a saját sportteljesítményüket elemzik, többnyire mámoros büszkeséggel.

Na, nincs is más feladat, csak kinek-kinek kitalálni, hogy mi értékeset is kellene ingyen adni ahhoz, hogy ilyen kvalifikált potenciális vevők tömege tisztelje meg az ajánlatainkat megkülönböztetett figyelmével.

Legyen esetleg ez a heti projekt?