Egyetlen cég sem ott tart, ahol tartani szeretne. Minél nagyobb a különbség a tényleges és a megálmodott állapot között, annál nagyobb mentális energiát égetünk el a vállalkozásunk oltárán.
A dolog akkor válik kritikussá, amikor mindez krízishelyzetben történik: amikor gyorsan meg kellene, hogy változzon valami, különben baj lesz. Van ugyanis valami, ami miatt pont ilyenkor nem működik a kreatív énünk, pedig ebben a helyzetben mindennél nagyobb szükség volna rá. Ha ezt a valamit ki tudjuk kapcsolni, akkor nyertünk, ha nem, akkor baj lesz.
Hogy tudjuk, mit is kellene kikapcsolnunk, ahhoz előbb meg kell értenünk, hogyan működik a szomszédom macskája, akivel egyébként háborúban állok.
Egy dög
Mindennél jobban gyűlölöm a macskákat, de a szomszédomé, amelyik folyton átszökik hozzánk, egyébként is egy hiperpofátlan dög. Nem bántom, de nincs törvényes eszköz, amit ki ne próbáltam volna már a távol tartása érdekében, a szomszéd pedig csak annyit mondott, hogy "ha zavar, nyugodtan kergesd el". Azért az rendes dolog, hogy a saját kertünkből akkor tehetem ki a teljesen oda nem való macskáját, amikor én akarom, ezért meg is ígértem, hogy ezt fogom tenni. Mondjuk nem tudom, mit szólna, ha én meg viperákat tartanék, és felhatalmaznám, hogy ha az egyik véletlenül átmenne, nyugodtan zavarja vissza – már ha egyébként nincs ínyére, hogy a kertjében jön-megy. Ő azt nem élvezné, én meg ezt.
Ha pedig megígértem, hogy a macska haza lészen kergetve, hát be is tartom. A legutóbb egy teljes vödör vízzel sikerült telibe toccsantanom a rohadt dögöt – na, lett is erre kétségbeesett menekülés. Azonnal megtalálta, melyik is az otthona. A csatát megnyertem. A háborút viszont…
Egy köbméter macskakaja
Pár perccel azután, hogy infarktust színlelve, bőrét mentve menekült, már a kerítés túloldalán napozott, és úgy tett, mintha most kapta volna meg a főszerepet az Oroszlánkirály castingján. És közben minimum egy köbméter Whiskasra gondolt.
Na és ebben különbözünk mi, emberek, ettől a dögtől. Ha ugyanis bennünket ér egy ehhez mérhető trauma, mint amekkora reményeim szerint a 10 liter hideg víz volt a cicukának, de ha csak ránk dudál egy őrült egy kék IFÁ-ból, akkor mi arra a napra kész is vagyunk. Nemhogy nem sütkérezünk a szomszéd kertjének közigazgatási határán, de aznap nem megy le a falat a torkunkon. És talán másnap sem.
Ha pedig a cégünkben történik valami drámai, akkor ott állunk leforrázva, és nem jön a mentő ötlet. Pedig nagyon kellene, mert helyzet van. Lopja az ötleteinket a konkurencia, szólt a könyvelő, hogy most szavaztak meg egy adónemet, ami kifejezetten nekünk kedvezőtlen, kilépett egy kulcsemberünk, elment egy versenytárshoz, és ha már elment, vitte a címlistát is, bedőlt egy adósunk, várja a pénzét a beszállítónk, de a pénz az iménti adósnál van – tovább is van, mondjam még? Ha a listából csak egy is megtörtén Önnel valaha, akkor tudja, miről beszélek.
Van mit tanulni a macskáktól.
Történetesen azt, hogy mindig talpra esnek…
Földöntúli élvezettel olvastam Esterházy Harmonia Caelestiséből azt a részt, amikor az ifjú szerző és testvérei ezt próbálgatták: megpörgették a macsekot a fejük felett, és már dobták is át a kőkerítésen. Esterházy azt mondja, annak ellenére, hogy nem lehetett látni a landoló állatokat, mint a tapasztalt aknavető tüzérek, tudták, mikor ér földet a cicus. Persze egy tömör kőkerítés mögül nehéz igazolni egy elméletet, mégis álljunk meg itt.
Amikor hömpölyög az adrenalin
Az agy nem tud egyszerre a túlélésre és a fejlődésre is koncentrálni. A macskák ezt azzal oldották meg, hogy amikor kell, túlélnek, amikor nem kell, akkor átkapcsolnak kreatív üzemmódra, és úgy bosszantják tovább az emberiséget.
Az emberi agy nem kapcsol át ilyen könnyen. Egy krízishelyzet nem a krízis idejére kapcsolja át az agyat túlélő üzemmódra, hanem sokkal tovább. Az őrült IFÁ-s, aki majdnem elütött a zebrán, vissza-visszatér még az álmainkban is. És szeretnénk kirángatni a kocsiból, és leüvölteni a fejét, hogy tanulja meg, hogy ilyet nem lehet – de persze nem megy. Az őrült IFÁ-s ott marad velünk egy darabig. Megütni már nem tudjuk, de ott ül a nyakunkon.
Nyerési kényszer
Ha pedig baj van a cégben, minél nagyobb a gond, annál jobban blokkol bennünket a probléma maga. Ez pedig azért óriási baj, mert mindaddig, amíg a rettegés, a vesztéstől való félelem mozgatja a gondolatainkat, esélyünk sincs bekapcsolni a kreatív énünket, aki viszont segítene megoldani a válsághelyzetet. Próbált már úgy játszani valamit, hogy mindenképpen nyernie kellett? Ha igen, akkor érti, miről beszélek. A legtöbbször ilyenkor veszít az ember.
Ezért minden ilyen helyzetben, vagyis mindig, amikor baj van, és cselekedni kell, el kell valahogy engedni az aggódást. Ki kell lépni abból a körből, ami mindig ugyanoda húz vissza: oda, hogy ha ezt nem sikerül megoldanom, akkor kampec. Mert amíg ezt nem tudjuk kitenni a fejünkből, addig ez emészti fel a mentális energiánkat.
Ki az irodából!
Az egyik lehetőség, hogy ki kell menni az irodából egy inspiráló közegbe, valahová, ahol jó lenni, és ott el kell tölteni – tudom, hülyén hangzik, de fontos, hogy így legyen – gondtalanul egy kis időt, amíg megnyugszik az agy. Ez persze Die hard típusú problémák esetén nem segít: ahol azonnal kell cselekedni, ott marad az önfegyelem, meg a lélekjelenlét, végső esetben a rokonság Bruce Willisszel. És ha már megvan a lelki nyugalom, akkor lehet is az agyat arra használni, amire való: gondolkodásra.
A titokzatos amerikai
Nem jut eszembe, melyik az az amerikai milliárdos, aki időnként csődbe szokott menni, de utána mindig egyenesbe hozza a dolgait. Egyszer, amikor sok-sok milliárddal hasalt el, egy hitelezője rá akarta küldeni a végrehajtókat, hogy vigyék el a luxusautóját, a házát – szóval mindent, ami mozdítható. Persze még ezekkel az ingóságokkal se lett volna meg a fedezet a tartozására, de a valami több a semminél . És ekkor a titokzatos amerikai azt mondta a hitelezőinek, hogy eszükbe ne jusson elvinni azokat a dolgokat, mert ha azoknak az elvesztésén kell rágódnia, akkor a büdös életben nem lesz elég kreatív gondolata ahhoz, hogy újra egyenesbe jöjjön a tőzsdén, és a legjobb szándéka ellenére se fogja tudni megadni a tartozását. Ha azonban kibírnak még egy kis időt, és hagyják őt visszazökkenni a kreatív gondolatai közé, akkor garantálja, hogy mindenkit ki fog tudni fizetni.
Megértették, békén hagyták. Egyenesbe jött, fizetett.
Itt egy 3 ezer forintos ajándék
Itt most felajánlok egy 3 ezer forint értékű Bélyegző Expressz utalványt annak, aki elsőként kommenteli be ide, ki volt ez az úriember, én csak arra emlékszem, hogy Doubravszky György mesélt róla egyszer.
És most jön a bicikli
Van még egy módszer, amivel be lehet indítani a kreatív énünket.
Ez a mastermind, magyarul mesterelme csoport. Különböző szakmákból, különböző élethelyzetekben élő emberekből összegyűlt 5-10 fős társaság, akik elmondják egymásnak, milyen problémára keresnek megoldást, és együtt ötletelve addig járják körbe a kérdést, amíg meg nem találják a megoldáshoz vezető utat. A legtöbbször sikerül.
Évek óta rendszeresen járok egy ilyen csoportba, és két fontos tapasztalatom van. Az egyik, hogy mindenki a saját cége ügyeire vak, és ami számára átláthatatlan, az egy nem szakmabelinek világos, mint a nap. A másik, hogy a legtöbb ötletem abból jön, amikor másoknak segítek.
Jön! Jön! Jön! Jön az Első Magyar Nomád Mastermind!!!
Úgy döntöttem, hogy mint nomád cégvezető, szervezek egy nomád mastermind napot. Hogy elég inspiráló legyen a környezet, mindenképp mellőzni fogjuk az irodai közeget, és ha már nomád, akkor legyen egészen az: ez egy szabadtéri, biciklis mastermind program lesz.
Ha lesz…
Mert csak akkor lesz, ha elég sokan azt mondják, hogy eljönnének. Végül úgyis csak maximum tízen lehetünk, különben nem lehet rendesen dolgozni, ezért ha elég nagy az érdeklődés – ha egyáltalán -, akkor majd ki kell találnom valamit, hogy hogyan lehessen beférni a tízbe.
De mindenekelőtt az a kérdés, hogy érdekelne-e egyáltalán valakit egy ilyen nomád mastermind nap, valahol Budapesten. Ha igen, kérem, itt a hozzászólások között jelezze!
Donald Trump
Én mondjuk pont imádom a macskákat, és kifejezetten megharagudnék, ha nélkülem indulna egy ilyen csoport. (Biciklim nincs)
Érdekel!
ZSolt
Drága Attila,
azért az emberek között is vannak ám macskák! Manapság nagyon elszaporodtak az olyan figurák, akik borsot törnek az orrod alá, és a végén még nekik áll feljebb, bármily kulturáltan és finoman jelzed is jogos sérelmed. Majd, mintha mi sem történt volna, le „zoli bácsiznak” és boldogan megisznak veled egy sört. Egy idő után pedig eskü az az érzésed alakul ki, hogy már alig várják a következő alkalmat a csatározásra. Mintha ez éltetné őket. A hasonlatod pedig tökéletes, hiszen ugyanúgy nem nyírhatod ki őket, mint a szomszéd macskáját, de még csak nyakon sem öntheted őket. Visszaélnek emberségeddel, türelmeddel, erőfölényükkel, egyszóval mindennel, amivel csak lehet. Persze erre rögtön mondják a spiritualisták, hogy azért vannak az életedben, mert dolgod van velük. Meg kell értened, hogy mi az, és akkor meg tudod oldani. Lehet, hogy egyszerűen csak magadhoz kell ölelned őket igaz, őszinte szeretettel, mint a szomszéd macskáját! 😉
U.i.: Nem akarok nyerni, de az említett milliomos Donald Trump.
Nekem alapvetően nincs bajom a macskákkal, de én inkább kutyás vagyok. És én is szívesen részt vennék egy ilyen napon. 🙂
szívesen részt vennék egy nomád master mind alkalmon. sajna a munka és a család időéhségét figyelembe véve max fél naposat javasolnék. de érdekel a dolog. (pesti oldal előnybem 🙂
Érdekel! Nagyon is!
Érdekel a dolog…
Attila, az megint igencsak jónak ígérkezik. Kicsit több mint 10 éve hallottam először a Mesterelme csoportról, Brian Tracytől. Úgy látszik, eljött az ideje, hogy nekem is legyen egy.
Bringa van. Időm lesz. Mikor és hová menjek? 🙂
Sziasztok!
Nagyon is érdekel, de ebben a 35 fokban nem sok kedvem van 180 km-et bicajozni Hódmezővásárhelyről. (persze -10 ben sem…)
Tapasztalatból tudom, hogy jótékony dolog tud lenni a mastermind. Szívesen csatlakoznék, ha beférek.
A biciklit majd viszem a csomagtartóban 🙂
A kreativitás egyik legnagyobb akadálya az, ha nincs időd kreatívnak lenni.
Ha úgy érzed, hogy hajtanod kell, különben nem maradsz talpon.
Elég hülyén hangzik, de magam is megéltem már és sokakon látom, hogy időnként olyan szinten el vannak havazva, hogy nem hagynak maguknak egy kis gondolkozási időt.
Ilyenkor a szokásos rutin útvonalakat követik, úgy próbálják megoldani a feladataikat. Az pedig fel sem merül, hogyan lehetne azt jobban, eredményesebben.
Úgy gondolom, hogy a legtöbb problémánkra a tanulás a megoldás. Tanulás könyvekből, tréningeken, egymástól, az ügyfeleinktől…
Engem is érdekel a mastermind csoport.
Szívesen megyek, van bicikli, tekerhetjük az agy mellett a km-eket is! Buda? Pest? mindegy, de távol a benzingőztől. Nekem is jó tapasztalataim vannak az ilyen mastermind napokról, (bár az tantermi) amire most járok azon mindig születik hasznos dolog, és nem utolsó sorban mindig van megoldás a problémámra is. Szóval: mikor, hol?
Érdekel, bár most is benne vagyok egy csoportban már másfél éve. A haszna egyrészt az, hogy én segítek, a másik, hogy nekem segítenek.
1.Akit egy macska (a kertben!!!) képes kiborítani , ott NAGY BAJ van! Ha nem allergiás rá akkor meg sokszorosan!
Pszichiáteri kérdés: „Tud aludni Attila?”
Nem? Akkor NEM tévedtem fentebb!
2. Nem gondolom, hogy a Donald Trump lenne, ha mégis róla szól a fáma, akkor szerintem MÍTOSZ! Nem olyan családból származik! Legutóbbi csődje időpontja? (Még kedveztem is, mert nem az összeset kérdeztem :-D).
3. A „több szem többet lát” csoport remek ötlet, sajna nekem is messze van. És az időpont se ideális rá most. De majd a hétvégére megjön a lehűlés…
Sikeres okoskodást!
Látom, azért van, akit érdekel. @Lajos, valamit félreértettél: még nincs kitűzve az időpont, egyelőre az a kérdés, érdekel-e elegendő embert.
Sárkány ellen sárkányfű, macska ellen kutya ! Egy vérbő wells terrier hamar előszobaszőnyeggé formázza a szomszéd cicáját, bár hosszútávon több hátránya van, mint az ideiglenes kertedben állomásozó macseknak. (deszemét vagyok, mi ?) A mesterelme csoport mehet, sajnos a kemény munkát ez sem váltja ki…
Szívesen csatlakoznék, ha meg nem telt be a keret.
Nagyon jo ötlet – szivesen reszt vennek!
Engem szintén nagyon érdekelne, gyakorlott is vagyok 🙂
Attila, a cégem marketinges alkalmazottját már ismered:
https://www.facebook.com/lajos.szatmarutcai
Csatlakozhatunk mi is?
Kanga
ha beférünk, mennénk a csoportba a cégem mareketingesével:
https://www.facebook.com/lajos.szatmarutcai
🙂
Kanga
Kedves Attila!
Engem mindenképpen érdekelne egy ilyen lehetőség, mert saját magamon is tapasztalom a fent leírt jelenséget.
Jó kezdeményezés.
Üdvözlettel
Lehner Viktor
Köszönöm a visszajelzéseket! Úgy látom, eldőlt: érdekel legalább 10 embert, így mindenképpen lesz Nomád Mastermind Nap. Hamarosan jelzem, hogy mikor. Jelentkezni majd akkor lehet!
Attila, ezt a blogbejegyzést már régóta érlelgettem a fejemben 😀 Köszi, hogy megírtad, így már csak a linkkel kell foglalkoznom 🙂
A „szomszéd macskája” probléma megoldása engem azóta izgat, amióta a teraszon hagyott túrabakancsomban egyik hajnalban visszaöklendezett macska kaját találtam.
Hogy képzeli?!
Ha otthon vagyok, amikor támad a dög, akkor nagynyomású vízsugárral szoktam kitessékelni a kertből, de sajnos „az én macskám” is könnyen felejt.
Lehetne az első mastermind metting bemelegítő témája a macskátlanítás? : )
Megkérhetnénk Macska Mama Menyecskét, mutasson mindenkinek működő macskátlanító megoldást. (Figyelsz, Kriszta? : )
Nagyon tetszik az ötlet, engem érdekel… ez olyan, mint amikor az ember saját dolgaiban kevésbé lát tisztán, hiszen benne van és érzelmileg érintve van, míg a környezetének helyzeteiben meg szuper meglátásai vannak… mivel felülről (kívülállóként) lát rá a problémára…
Attila, ha BKV-s megoldással is illik jönni, akkor én is eltolnám az arcomat.
Sajnos a biciklimet csak 1 km-es körzetben merem használni az állapota miatt, de az én állapotom is befolyásoló tényező, ezért a Zuram nem is engedne be vele Pöstre 🙂
A fent említett amerikai milliomost szerintem Jesse Livermore-nak hívták ( A XX. sz. első felének egyik leghíresebb spekulánsa.Többször kezdte nulláról, ill. minuszból, de mivel rendelkezett a milliomos észjárással mindig fel tudott állni. Tamáshoz hasonlóan először én is Trump-ra gondolltam, de ő nem tőzsdei spekuláns (volt), hanem ingatlanbefektető. Bár a fenti történet szerintem a legtöbb önerejéből meggazdagodott milliomosra igaz. Siker-kudarc-siker-kudarc. Nagyságuk minden esetben abban rejlik, hogy minden kudarc után fel tudtak állni és újra kezdeni. Soha nem adják fel. ÉS MI SEM !! 🙂 Ezennel jelentkeznék a Mastermind csapatba, ha van még hely.
Üdvözlettel: Lehotzky Krisztián
ACH Apartments KFT. ( Opera Residence Apartment Hotel )
Nagyon kíváncsi vagyok a csoport létrejöttére, működésére. Mi Bognár László barátommal próbáltunk valami hasonlót létrehozni Pécsett, de nem jártunk sikerrel. A jó példa kis lendületet adna arra, hogy újra próbálkozzunk!