Egy őszi estén történt a kilencvenes évek elején. Akkoriban még magyar szakos egyetemista voltam — mára ez már nem látszik rajtam —, ennek megfelelően épp lengyelekkel kocsmáztunk. Az orosz nyelv erősen pidzsinizált változatát használva beszélgettünk, és soha nem felejtem el, amikor a lengyel srác a sokadik kör után megkérdezte:

— LGT jeszty?

— Nyet.

— Illés jeszty?

— Nyet.

— Omega jeszty?

— Nyet.

— Vengrija nyet — mondta mély együttérzéssel, és a nyakamba borult, ahogy csak lengyelek és magyarok tudnak egymás nyakába borulni, ha igazi nagy baj van. Együtt gyászoltunk ott félig üres borospoharak és hagymás zsíros kenyerek fölött.

Persze volt azóta Illés búcsúkoncert, játszott a Szigeten az LGT, párszor színpadra állt az Omega, nem is egyszer. De az, ami azelőtt volt, hogy úgy lehetett ilyen koncertekre menni, hirtelen felindulásból, szinte bármikor, mintha moziba menne az ember — na az már soha nem lesz. Ennek tudatában gyászoltuk ott, abban az ötödik kerületi kocsmában Magyarországot. És talán egész Európát.

Még abban a korban voltunk, amikor szívesen meghaltunk volna olyan dolgokért, amelyekért ma élni szeretünk. És akkor gondoltunk arra először, hogy milyen nyomorult dolog lesz majd megszokni, ahogy a világból egyenként eltűnnek majd azok, akikért, amikért lelkesedni — és végül is élni — volt érdemes.

Pedig akkor még elég jól álltunk.

Obama jól mondta

Steve Jobs halálhírét én is egy iPhone képernyőjén olvastam. Ahogy Obama is mondta.

A hír nem lepett meg, de váratlanul ért. Tudtam, mindenki tudta, hogy Steve Jobs halálos beteg. De Steve Jobs mítosz volt, tehát halhatatlan. Na, ezért volt mégis váratlan a hír. Steve Jobs ugyanis nem szokott meghalni.

Nem tudom, mit érezhetett a világ Einstein halálakor, de azt hiszem, valami hasonlót. Vannak emberek, akik kérdéseket hagynak maguk után. Ilyeneket, hogy "és akkor mi lesz ezután az energiamegmaradás törvényével?" Vagy az okostelefonokkal.

Sokan beszélnek úgy Jobsról, mintha közeli hozzátartozójukat gyászolnák, pedig se utódjuk, se boldog ősük nem volt. Csak éppen a halálával valami ijesztő történt: kiderült, hogy ez a mítosz nem íródik tovább. 1849-ben sem a világosi fegyverletétel volt ijesztő, hanem Petőfi halála. Mert az végleges.

1933. április 22.

Ezen a napon hunyt el Sir Henry Royce, a Rolls Royce autók atyja. Halála óta a Rolls Royce kocsik emblémáját az eredeti vörös helyett fekete R betűvel készítik.

Ez minden, ami a Rolls Royce márkánál a Mester halála óta változott. De a Rolls Royce azóta is az autók királya.

(A kép forrása: http://www.maxwellenamels.com/Gallery.html)

Walt nem láthatta?

Walt Disney már nem lehetett ott, amikor Disneyland megnyitotta kapuit. Az ünnepi beszédben el is hangzott, hogy "milyen kár, hogy Walt ezt már nem láthatta." De a megnyitó ünnepség után a felesége azt mondta: "Ha Walt ezt nem látta volna, akkor ma nem lennénk itt, és ez az egész nem is lenne."

Walt Disney halálával sem dőlt össze a filmbirodalom: ma is Disney a mesefilmkirály.

Óriások találkoztak, amikor a Disney megvette a Pixar Stúdiót Steve Jobstól, amikor visszatért az Apple élére.

Apple nyet?

Nem hiszem, hogy az Apple-nek vége lenne. Steve Jobs nem úgy építette fel ezt a céget, hogy vele együtt az Apple is meghaljon. Ő ebbe a cégbe építette bele a halhatatlanságát.

Halálát a tőzsde jó előre beárazta. Amikor augusztusban bejelentette, hogy visszavonul, átmenetileg gyengültek az Apple részvényei, de ez csak a szokásos, már-már kötelező hiszti volt. A tőzsde egyébként is nehezen bírja hiszti nélkül manapság. Mégis, amennyire megrázta Jobs halála az Apple híveit, annyira kevéssé reagált rá a tőzsde.

Steve Jobs túléli Steve Jobsot

Már egy éve, amikor megtudta, hogy a betegsége visszafordíthatatlan, visszavonult a napi ügyektől, és minden energiáját a hosszú távú stratégiák kidolgozására fordította. Állítólag elkészült az iPhone, az iPad és az Apple számítógépek következő 4 generációjának stratégiai terveivel. Ez minimum 4 évre elegendő tennivalót és stabilitást jelent az Apple számára.

Lehet persze arról beszélni, hogy azért csinálta, mert gondolt a családjára, és tudta, hogy nekik majd ebből lesz pénzük. De nem életszerű. Ha Jobsot kizárólag a pénz érdekli, már rég visszavonulhatott volna, amikor az iPhone átírta a mobiltelefon piac szabályait. Bőven elég pénze lett volna arra, hogy utolsó éveit nyugodtan töltse, és ekkor már tudta, hogy beteg.

De Steve Jobs azért volt az, aki, mert azt csinálta, amit mindig is szeretett volna: dolgozott. És a produktum, amit létrehozott, azért volt olyan jó, amilyen, és azért tudta olyan meggyőző erővel eladni, mert a termék ő maga volt. Az Apple számítógép, az iPhone, az iPad – ez mind-mind filozófia. A termék csak a váz.

Azzal, hogy Jobs utolsó erejéig dolgozott, végül is azt tartotta életben, ami önmaga meghosszabbítása volt. A pénz legalább is másodlagos volt. Aki ezt nem érti, annak sosem lesz rendes márkája.

Jobs mondta azt is, hogy életünk legnagyobb részét munkával töltjük, érdemes tehát olyan munkát választani, amit szeretünk. A legjobb dolgok az olyan munkából születnek, amit szeretettel végzett az ember.

Steve Jobs, a sámán

Az Apple azért járt nagyon jól Steve Jobsszal, mert Jobs látnok volt. Modern kori sámán, aki nem azt kereste, hogy mit akar tőle a piac, hanem kitalálta, mi az, amiért lelkesedne a piac, ha tudná, hogy ez lehetséges. Mert akkor ezt akarná. A vevői élményből indult ki, és mögé felépítette a technológiát. Mások pont fordítva gondolkoznak. Ezért nem lehet mindenki Steve Jobs. És ezért volt ő látnok. Ettől lett márka.

És ezért, pont azért, mert halálával ennek az élménynek az elvesztését gyászolják a rajongói — merthogy az Apple-nek nem vevői, hanem rajongói vannak —, nos ezért érzik úgy, mintha a közeli hozzátartozóik közül veszítettek volna el valakit. Mert az élmény közeli hozzátartozójuk.

Volt szerencsénk abban a korban élni, amikor Steve Jobs elég merész volt megváltoztatni egy iparág szabályait, és tömegeknek, iszonyatos nagy tömegeknek változtatta meg a gondolkodásmódját.

Összegyűjtöttem néhány gondolatát, amely nekem is sokat segített, amikor stratégiát építettem, vagy egyszerűen csak azon töprengtem, hogy hogyan vezessem a cégemet.

*

Kalóznak lenni nagyobb mulatság, mint beállni a haditengerészethez.

*

Az egyetlen olyan ember vagyok az ismeretségi körömben, akiről biztosan tudom, hogy egyetlen év alatt negyedmilliárd dollárt veszített. Az ilyesmi nagyon erősen tudja építeni az ember karakterét.

*

Bármikor elcserélném minden technológiai tudásomat egy délutánért, amit Szókratésszal tölthetnék.

*

Az innováció úgy születik, hogy az embereink összefutnak a folyosón, vagy éjjel fél tizenegykor felhívják egymást egy új ötlettel vagy valamivel, ami gyökeresen megváltoztatja azt, ahogy eddig közelítettünk egy problémához. Vagy úgy, hogy valaki, aki úgy érzi, eszébe jutott valami korszakalkotó, ad hoc összehív hat embert, és megkérdezi, mit szólnak az ötletéhez.

*

Az emberek gyakran nem tudják, hogy mit akarnak, amíg meg nem mutatod nekik.

*

Rá kell jönnöd, mi az, amit szeretsz. Ez ugyanúgy igaz a munkára, mint a párkapcsolatokra. A munkád tölti ki az életed jelentős részét, ezért ha igazán elégedett akarsz lenni, hinned kell benne, hogy jó munkát végzel. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha szereted, amit csinálsz. Ha még nem találtad meg, keresd tovább, ne add fel! Mint a szerelemben, itt is tudni fogod, hogy mikor találtad meg az igazit.

*

Az elmúlt 33 év során minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: ha a mai lenne az életem utolsó napja, vajon azzal szeretném-e tölteni, amit ma csinálni fogok. És valahányszor a válasz túl sok napon át volt "nem", tudtam, hogy valamin változtatnom kell… Majdnem mindenen – a külvilággal szemben támasztott elvárásaimon, a büszkeségemen, a szorult helyzetektől vagy a kudarcoktól való félelmeimen — mindezek a dolgok egyszerűen szertefoszlanak, amikor a halállal nézünk farkasszemet, és csak az marad hátra, ami igazán lényeges. Nem ismerek jobb módszert a gondolat csapdájának elkerülésére, hogy valami vesztenivalód van, mint emlékeztetni magad arra, hogy meg fogsz halni.

*

Néha azt hallom az emberektől: "Istenem, mi lenne ha elütné egy busz? Az Apple nagy bajba kerülne."

Valószínű nem rendeznének nagy bulit. De több ember is alkalmas az Apple-nél arra, hogy átvegye a helyemet. Célom, hogy az egész vezetői csapatomat úgy képezzem ki, hogy el tudják látni ezeket a feladatokat. És pontosan ezt is teszem.

*

Amikor valakit egy magasabb pozícióba veszek fel, alapkitétel, hogy alkalmasnak kell lennie. Nagyon okosnak kell lennie. De számomra az az igazi nagy kérdés, hogy képes lesz-e szeretni az Apple-t? Mert ha beleszeret az Apple-be, minden más is menni fog magától. Mert ők is azt akarják majd tenni, ami a legjobb az Apple-nek. És nem azt, ami nekik, Steve Jobsnak, vagy bárki másnak jó.

*

A kreativitás csupán dolgok összekapcsolása. Ha megkérdezel kreatív embereket arról, hogy hogyan csináltak valamit, lesz egy kis bűntudatuk. Ugyanis valójában nem csináltak valamit, hanem csak megláttak valamit, és egy idő után az egész nyilvánvalónak tűnt számukra. Ez azért van így, mert ők képesek arra, hogy összekapcsolják az élményeiket, és képesek új dolgokat szintetizálni. Erre pedig azért képesek, mert vagy nagyobb élményanyag áll rendelkezésükre, vagy mert többet töprengtek a dolgokon, amelyeket megéltek, mint más emberek.

Köszönjük, Steve!