Folyton forradalmi megoldásokat keresek, és ezt már a családomra is kiterjesztettem. (Még bírják.) Legutóbb a nyaralást forradalmasítottuk, ugyanis azt találtam (-tuk) ki, hogy a maradék egy hét közös szabadságunkat nem egy fix helyre elutazva töltjük, hanem mindennap máshová megyünk.

Elsőre jó ötletnek tűnt, másodikra még annál is jobbnak – őszintén ajánlom mindenkinek.

Mivel a kisfiam imádja a vonatokat, úgy döntöttünk, egyik nap ellátogatunk Bécsbe a Railjettel.

Jól sejti: az, hogy utazgattunk, csak ürügy ehhez a bejegyzéshez. Valójában arról lesz szó, hogy milyen üzleti ötletekkel találkoztam, illetve milyen további agymenéseim voltak az út során közvetlen környezetem őszinte sajnálatára.

Egyébként is érdemes néha kimozdulni az országból, mert ilyenkor az ember láthat olyan embereket, akik tudnak mosolyogni, és tudnak úgy közlekedni a világban, mintha az élet szép lenne. Pedig az élet szép.

Edzésképpen a Keleti pályaudvarra mentünk, természetesen még MÁV vonattal. Csak azért mutatok képet róla, hogy mindenkinek meglegyen majd a kontraszt. Szóval ez volt a MÁV sebesvonat, ami a Keletiig vitt:

A képen nem azért állnak az emberek, mert így tartja kedvük, hanem azért, mert minden ülő- és állóhely elfogyott a vonaton. Tudom, hogy ez egészen mindennapi jelenség, de azért ne menjünk el mellette. Mert pont attól mindennapos, hogy elfogadjuk.

Minden borzalmas szolgáltatás egy hatalmas lehetőség valakinek, aki mer jobbat csinálni drágábban. A MÁV egy ingyenes marketing iskola – mindjárt meglátja.

Az iménti Balkán-fíling egy rövid ideig még folytatódott a Keletiben is, mert a jegypénztárnál azzal kellett szembesülnünk, hogy a szupervonatra szóló jegyeket egy DOS alatt futó szoftverrel próbálja lefoglalni a jegypénztáros. (Nem az ő hibája, tudom.)  Míg ma már minden nagyáruházban van olyan mozi (magyarul multiplex), amelyben a nap bármely szakában meg tudják mondani, hogy egy tetszőleges filmre melyik sorban hány hely van a nézőtéren, és ezek egymás mellé szólnak-e, addig itt gyorsan leszögezték, hogy

• nem tudják, lesz-e négy hely egymás mellé;
• de azt sem, hogy van-e négy hely ugyanabban a kocsiban;
• hogy a helyek egymás mellé szólnak-e, az akkor derül ki, amikor már kinyomtatják a jegyeket;
• és ez így normális.

Végül közölték, hogy kifelé összesen 3 helyjegyük van, de a helyfoglalás nem kötelező (csak ajánlott), így a kisfiamat praktikusan az ölemben kellene utaztatni Bécsig. Persze visszafelé minden rendben lesz, a jegyen már látszik, hogy van 4 hely, és őrült mázlink van: egymás mellé szólnak.

A gyereknek kél káromkodni kedve

Elképzeltem, milyen érzés lesz Bécsben úgy leszállni a vonatról – amelyre eddig úgy gondoltunk a kisfiammal, mint a kis Gagarin az Atlantisra -, hogy a lábamban már a városnézés előtt megszűnik a vérkeringés. Valamiért bíztam benne, hogy a bizonyára modern és naprakész, DOS kinézetű, alsó hangon 15 éve elavultnak látszó szoftver esetleg téved, és mégis lesz négy szabad hely.

Ennek ellenére úgy gondoltam, megemlítem, hogy egy ilyen színvonalú vonathoz, mint a Railjet, már csak országimázs okokból kifolyólag is egy ennél modernebb szoftver illene, plusz az, hogy az utas ne érezze úgy, hogy ultimátumszerűen szeretnék kiszolgálni. (Hátha járnak a nemzetközi vonalon külföldiek is, sosem lehet tudni.) De a feleségem azt mondta, hogy ha ezt szóvá teszem, akkor nem is az a legnagyobb baj, hogy többet ide nem jöhetünk, hanem esetleg összekuszálják a kilobájtokat, és utazhatunk az ütközőn.

A 3 szabad hely két egymást követő üléssorba szólt. Mellettünk pedig ott tátongott 4 tök üres hely egymással szemben. Később kiderült, hogy tényleg szabad, így rövid hezitálás után oda ültünk át.

És ezzel véget is értek a problémák.

Sokkal tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés

Nem tudom, lehet-e érzékelni a MÁV és a Railjet közötti komfortbeli különbséget a két kép alapján, mindenesetre teszek egy kísérletet. Ilyen volt a Railjet:

Nagyon odafigyeltek az elnevezésekre, ügyeltek a szavak pozitív felharmonikusaira és a luxusérzetre: Economy Class, First Class, Premium Class. Vagyis nincs másodosztály. Első van, legelső, meg annál jobb.

A képen az Economy Classt látja. Itt egy felnőtt jegy Budapest-Bécs-Budapest útvonalon (oda-vissza) 9990,- forint helyjeggyel együtt, és ez a jegy 2 napig érvényes Bécs valamennyi helyi tömegközlekedési eszközére is.

Összehasonlításképpen a Budapest-Szeged vonalon egy teljes árú jegy másodosztályon (nem az Intercityre) 3760,- forint egy irányba, szóval oda-vissza 7520,-. És akkor még  2 napi teljes BKV bérletről nem is beszéltünk. A Railjetnél tehát az ár-érték arány elég korrekt.

Hogy végig érezzük: helyesen döntöttünk

A vonaton minden ülésből jól látható legalább egy képernyő, amelyen folyamatosan tájékoztatnak arról, hogy a vonat épp mennyivel megy (ezen a képen épp 160-nal), hol tart, melyik állomás következik, mikorra kellene odaérnünk, ehhez képest hány percnyi eltéréssel érkezünk (kevés), sőt, azt is megmutatja, hogy aki csatlakozó járatot szeretne elérni, annak kell-e futnia leszállás után (piros pötty a járat neve mellett), vagy ráér odasétálni (zöld pötty).

Minden üléssorban 220 voltos konnektor – hátha valaki dolgozni is szeretne útközben. Az üléstámlákról laptop asztallá nyitható kis étkezőtálcák nyílnak.

Nem sírom el magam a meghatódottságtól, de megértően bólintok. Megdolgoztak a pénzünkért.

Tényleg drágább, ami jó?

Persze. De ha jól tálalják, akkor nem az árkülönbség köti le a vevő figyelmét, hanem az, hogy egy kicsivel többért mennyivel többet kapott. A jegy ára egy utasnak valamivel kedvezőbb, mint amennyiből ezt a távolságot autóval meg lehetne járni. Két embernek már kb. ugyanannyiba kerül, mint kocsival, de szólóban semmi nem szól az autó mellett. A Railjet ezerszer kényelmesebb, lehet dolgozni, olvasni, akár aludni is utazás közben. A vonat egyébként egész Münchenig közlekedik, és az ár alig magasabb, ha a végállomásig maradunk. Vagyis az ár-érték arány a távolsággal növekszik. Hisz könnyebb ugyanazt a széket egy embernek eladni egész napra, mint két külön utasnak két részletben. Ha Münchenben lenne dolgom, hamarabb választanám ezt a vonatot, mint a repülőt, és ez nemcsak azért van, mert egykor repülőgép-műszerésznek is tanultam, tehát tudom, miben ülünk odafent.

Ugyanennyi kilométert nagyjából ugyanennyi pénzért lehet MÁV szerelvényen utazni, de hacsak nem Intercityről van szó, nem is érdemes hasonlítgatni.

Gyerekkorom óta utáltam vonatozni, mert a vonatról a piszok, a mindenhova beáradó vécészag, a rosszul alapozott tetőlemezekről lecsorgó rozsdás létől barna csíkos ablakok jutottak az eszembe. Az Intercity üdítő ellenpélda, meg az új, piros Siemens vonatok, de a Railjet rávilágított arra, hogy minél jobb egy szolgáltatás, annál könnyebb magasabb – reálisan magasabb – áron megtölteni. Mert bár a fényképek zömét indulás előtt jó 40 perccel készítettem, azt azért el kell mondanom, hogy a vonaton bizony telt ház volt.

Bérbicikli Bécsben

Budapest régóta őrlődik, hogy kiépítse-e a városi bérbringa rendszert. Kell-e, megéri-e, lopják-e majd. Nem tudom, Bécsben mekkora biznisz, egy biztos: itt vannak kiépített bicikliutak, lehet és érdemes is így közlekedni a városban. És az osztrákok használják is, pedig nekik is van pénzük autóra.

Lehet, hogy ezért éri meg a bérkerékpár hálózat. Meg esetleg azért, mert a hirdetők fantáziát látnak benne. Nézze csak meg a bringákat!

A metrón például láttam olyan hirdetést, amelyen egy bank éves biciklikölcsönző bérletet ígért azoknak, akik nála vezetik a számlájukat. Gondolom, a bérleteket azért kapta cserébe a biciklis cégtől, mert támogatta a bérkerékpár-hálózat kiépítését. Ugyanis rengeteg biciklin láttam a bank hirdetését. Ezen a képen is csupa ilyen biciklit lát (a sárgákat), előttük pedig egy ásványvíz reklámmal festett bicajt. A bérlés teljesen automatizált, a biciklik mind jó állapotban voltak.

Biztos nem csak én gondolom, hogy ha valami jó üzlet Bécsben, akkor Magyarországon is jó üzlet lehet (csak rendesen meg kell csinálni, nem DOS alapokon).

Itt szállt el az agyam

Micsoda remek koncepció lehetne mondjuk egy P+R parkoló mellé telepített automata biciklikölcsönző! Vagyis rögtön egy ilyen rendszer, a város nagyobb forgalmú csomópontjainál.

Az ember kiszáll a kocsijából, kibérel egy biciklit, beteker a munkahelyére. Ott leteszi a biciklit a kölcsönzőállomáson, majd délután hazafelé ott vesz fel egyet, elteker az autójáig, ott leteszi a bringát, és hazavezet.

Jó lenne a város levegőjének, jót tenne a városban dolgozók szív- és érrendszerének, és a bicikli remek reklámfelület lehetne.

Ha valaki megcsinálja, felajánlok egy egész napos mastermindolást – állítólag abban jó vagyok – és egy ingyen cégbélyegzőt, meg egy ajándék cégtáblát. Ráadásul még reklámfelületet is fogok tőle bérelni.

Úgy vannak a parkban, mint az emberek

Na, erre mondtam azt, hogy azért kell néha kidugni az orrunkat külföldre, hogy kívülről láthassuk a saját sztereotípiáinkat. Nálunk a parkról a "fűre lépni tilos" tábla jut az eszünkbe, igaz? Bécsben a park arra való, hogy az emberek használják – mégpedig arra, amire való. A bejáratnál tábla figyelmeztet arra, hogy kutyát bevinni tilos. Mielőtt az állatbarátok befűznék az ánégyest, gyorsan elmondom: ez azért van, mert így bárki nyugodtan leheveredhet a fűbe – meglepetések nélkül. Mert persze ebben az országban elképzelhetetlen, hogy valaki a tiltás ellenére mégis bevigye a kutyáját. Na, ezt is érdemes megtanulni, és ezért is érdemes pár lépésre kifigyelni itthonról.

Itt a parkban az emberek úgy tesznek, mint az emberek: leheverednek a fűbe, piknikeznek, újságot olvasnak.

Ezért aztán megéri kávézókat nyitni a parkok mellett. Ilyen egyszerű.

Vespasianus ujjongana

Amikor Vespasianus megadóztatta a római WC-ket, Titus, a fia fintorgott. Apja ekkor mondta neki azt, ami azóta szállóigévé vált: "a pénznek nincs szaga".

És lám, mindent fel lehet dobni egy jó ötlettel! A bécsi Opera melletti metrómegállónál nem mást fényképeztem le, mint az Opera WC-t. És hogy ez miben más, mint más nyilvános illemhelyek? Abban, hogy itt komolyzene szól a vendég fülébe – de már rögtön a bejáratnál. Képtelenség úgy elmenni mellette, hogy az ember ne vegye észre.

Mi a zseniális ebben az üzleti modellben?

• Teljesen más, mint máshol.
• Tömegeknek lehet rá szükségük.
• Ott van, ahol a tömeg van.
• Ott van, ahol az a tömeg van, amelyiknek a szolgáltatásban rejlő plusz érdekes lehet.
• Bárki megengedheti magának.
• Elég jó az ajánlat ahhoz, hogy az is kipróbálja, akinek nincs égető szüksége a szolgáltatásra.

Budapesten miért ne lehetne bevetni egy ilyen ötletet? Nem kell, hogy pont WC legyen. Lehetne virágbolt is. A lényeg, hogy legyen benne valami – ahogy az orosz formalisták mondták – műfogás! (Erre a részre nagyon emlékszem: ebből buktam meg az első vizsgámon magyar szakon.)

Disclaimer:

Nem most utaztam először külföldre, és nem először látok villanyvonatot.