„Nézd meg, ki az a 10 ember, aki most körülvesz. 5 év múlva az leszel, ami ennek a 10 embernek az átlaga.”
Doubravszky György, a Bagolyvár Könyvkiadó tulajdonosa mondta ezt akkor, amikor három éve az időgazdálkodás mesterfogásait tanultam tőle.
Gyurit van szerencsém közeli barátaim között számon tartani. Ez nemcsak azért nagyszerű dolog, mert mindig időben értesülök arról, ha kiad valami kihagyhatatlan könyvet (ez elég gyakran megesik nála). Azért is jó, mert időnként leülünk beszélgetni, és abból mindig tanulok valamit.
Azt, hogy hogyan találjam meg a fókuszt egy vállalkozásban, hogyan helyezzem el a súlypontokat, hogyan találjam meg az egyensúlyt vállalkozás és magánélet között, és ehhez hogyan igazítsam hozzá az időgazdálkodásomat, Gyuritól tanultam meg. Ha ő nincs, ma is 16 órát ülnék az irodámban, és semmivel se végeznék többet, mint így, hogy a Bélyegző Expresszt online mobil eszközökről irányítom, tetszőleges helyszínekről (praktikusan többnyire otthonról).
Valahányszor beszélgetünk, egy életfilozófiával gazdagabban térek haza.
Mert Doubravszky Györgyről nem csak azt érdemes tudni, hogy körülbelül tízszer annyi könyvet olvas el, mint amennyit megjelentet (azt is olvassa ugyanis, amit végül nem talál kiadásra alkalmasnak), hanem azt is, hogy ő korunk egyik nagy filozófusa.
A közelmúltban hallgattam végig az Időforrás 2.0 című előadását. Amit ott tanultam, az szavakkal átadhatatlan. Egy másik kontinens.
Minden órát nagyon megbecsülök, amit Gyurival együtt gondolkodva tölthetek.
Nemrégiben rögzítettünk egy beszélgetést — pontosabban Gyuri rögzítette, hogy beszélgetünk — arról, hogy milyen eszközökkel felfegyverkezve indulok harcba az üzleti élet nagy csatamezején.
Gyuri az Időforrásban megtanította a szemléletet, akik pedig ezt megtanulták tőle, megkeresték a megfelelő eszköztárat ahhoz, hogy szabad emberként lehessenek vállalkozók.
Ha olvasta az előző két blogbejegyzést, és ha esetleg követte május 25. éjjelén a bejegyzések drámai utóéletét a Facebook-on, akkor a videó 4:50-től különösen érdekes lehet Önnek. Ez az a rész, amelyben a verseny természetéről beszélgetünk. Akkor még nem tudtam, hogy napokon belül új élő példával tudok szolgálni. Nem volt nagy öröm.
De nem is ez a legérdekesebb.
Ebben a videóban elmondom, hogyan oldottam meg, hogy a cégem a világ bármely pontjáról irányítható legyen.
Ez a felvétel nem rövid. De ha szeretné minél szabadabban vezetni a cégét, érdemes megnéznie.
Horvath Attila from Gyorgy Doubravszky on Vimeo.
Ha szeretné megismerni más vállalkozók eszköztárát is, azt, hogy ők milyen kütyükkel, szoftverekkel, szemlélettel, rítusokkal felfegyverkezve lépnek az üzleti arénába, jó szívvel ajánlom Doubravszky György blogjának május 19-ei bejegyzését.
Ha pedig tényleg jó üzleti könyvet keres, amit imponálóan gyorsan házhoz is visznek Önnek (és mindig remek ajándékkönyvet adnak mellé), akkor érdemes átfutnia a Bagolyvár Könyviadó webkönyvespolcát.
Ha tetszett ez a bejegyzés, kérem, ajánlja másoknak is! Ehhez elég, ha megnyomja az Ajánlom gombot, amit a Tetszik (magyarul: Like) gomb helyett tettem ide.
Ne iratkozzon fel a Bélyegző Expressz Blog blogértesítőjére, ha nem szeretne értesülni az ilyen hírekről. Ha mégis szeretne, és Ön még nem regisztrált olvasója a Bélyegző Expressz blognak, akkor gyorsan regisztráljon itt.
Horváth Attila
Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.
Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között
www.belyegzoexpressz.hu
Csatlakozzon a Bélyegző Expressz rajongóihoz a Facebook-on!
Kedves Attila!
Néhány pontban szeretnék reagálni a videó mondanivalójára:
1. Hogyan csinálod, hogy munkaidőd 50%-át tanulással töltöd? Milyen forrásokból tanulsz? Mert én azt látom, hogy a net tele van önjelölt gurukkal, akik a 4 nagyot (Barazsy, Doubrovszky, Horváth és Wolf) másolják. Volt olyan, aki egész videókampányát a Wolf-féle csali metodikára alapozta, csak nem magyarázta el a nézőinek, hogy mi az a csali. 🙂
2. Az említett Navigátor-interjú címe az volt, hogy Pótolhatlan! és általában félévente meghallgatom még most is.
3. Egy IT-tipp adatmentésre: http://www.dropbox.com – ad ingyen 2,5G tárhelyet és folyamatosan szinkronizálja az archiválásra szánt adatokat. Több gépen is lehet futtatni egyszerre, akkor a több gépen a Dropbox mappa tartalma folyamatosan azonos lesz, így pl. az irodai gépen hagyott munkát be lehet fejezni az otthoni gépen mindenféle másolgatás és küldözgetés nélkül. Ha meg elszáll a winchester, egy mosollyal beteszem az újat és letöltöm rá a webes tárhelyről a nem elveszett adatokat.
4. Tekintve, hogy a videónézés unalmas és hosszú a számítógép előtt, átkonvertáltam mp3-ba a videó hangját és feltehetem a data.hu-ra, ha beleegyezel. Így azok is meg tudják hallgatni, akik nem akarnak/nem érnek rá videózni. Én pl. Szekszárd – Pécs között hallgattam meg ma reggel.
Szia, Imre!
Azért van időm tanulni, mert csak hatékonyan vagyok hajlandó dolgozni. Vagyis ha dolgozom, akkor nem csinálok mást, csak a feladatra koncentrálok, határidőt tűzök ki, és azt be is tartom. Mindig ott van az asztalomon a csörgő vekker, ami a feladatra szánt idő végére figyelmeztet.
A cégemben zajló folyamatokat szigorúan szervezem, ezért nem kell hirtelen jött helyzetekben rögtönözni — ez sem visz el időt.
A munkaidőm 50%-át pedig azért szánom tanulásra, mert csak így van esélyem a versenytársaim előtt maradni. Nem azért, mert ők olyan gyorsan tanulnak, hanem azért, mert sokan szabad prédának tekintik a szellemi tulajdonomat, és megállás nélkül másolnak.
Csak a múlt hét közepe óta 3 olyan történettel tudok szolgálni, ahol egy cég részben vagy egészben átvette a honlapom egyes részeit, ötleteket, szlogeneket stb.
Az „Egy az irodába, egy a kocsiba, egy a könyvelőnek” szlogent jelenleg egy székesfehérvári és egy szegedi cég (utóbbi lelkes blogolvasóm is) koppintja, egy az egyben átvéve az akció elemeit. Ez bélyegzős berkekben — kezdem megszokni — így működik. Amit nekem kitesztelni és kitalálni hetek munkája, azt lemásolni pár perc. Mi mással tudnám megtartani az előnyömet, ha nem folyamatos tanulással?
Akikkel együtt említesz — Wolf Gábor, Doubravszky György, Barazsy Ákos —, mind olyan emberek, akikkel szívesen vállalok közösséget.
Aki ezek közül a nevek közül marketing szakértő, az Wolf Gábor. Doubravszky Gyuri egy rendkívül széles látókörű ember, akit, ha 200 évvel ezelőtt élt volna, ma polihisztornak neveznénk, de mivel a hálátlan jelenkorban él, „csak” utolérhetetlenül jó könyvkiadónak, az időgazdálkodás kimagasló szakértőjének és remek filozófusnak tartok (utóbbi ellen tán tiltakozna, de ettől még így érzem).
Barazsy Ákossal megvalósítói vagyunk azoknak, amiket több más nagyszerű szakértő mellett ezektől az emberektől is tanultunk.
Mindemellett Ákos céges rétékesítési folyamatok szervezésében és ezen folyamatok szoftverbe integrálásában, továbbá e szoftver személyre szabhatóságában alkotott maradandót és utolérhetetlent.
Én magam inkább júzerként lehetek számodra érdekes. Mániákus önképző és megvalósító vagyok. Ha pedig értek valamihez, akkor az a piaci paradigmaváltás stratégiai szinten.
Merthogy erre kényszerített rá a versenykörnyezet.
Lám, mi lenne, ha nem lenne konkurencia!
Végignéztem. 🙂
Megnéztem a Facebookos postot is, nem semmi, hogy milyen koppintós piac a Tiéd Attila!
A 4 órás munkahétet olvastad? (gondolom, hisz Bagolyváras) Mi a véleményed róla?
http://www.bagolyvar.hu/webshop/product/4-oras-munkahet,000254.html
ui.: Üdv Kedves Róbert 😀
Ádám
Igen, olvastam a 4 órás munkahetet. Nagyon jó könyv, és már nem gondolom, hogy megvalósíthatatlan.
Amikor olvastam, akkor még azt gondoltam, hogy ez országfüggő. Nem az.