Gyerekkorom kedvenc keddi sorozata volt az Onedin család. Néhány hete, amikor már sokadszor mentem el egy évadnyi Onedin DVD mellett, úgy döntöttem, megveszem, és megnézem, hátha még mindig találok benne valami érdekeset.

Kockázatos az ilyesmi. A legtöbbször ugyanis ki szokott derülni, hogy amiért évtizedekkel ezelőtt rajongtam, ma már hidegen hagy, sőt, untat. Vállaltam a kockázatot — és kivételesen jól döntöttem! Igaz, ma egész másért szeretem az Onedint — ahogy annak idején ejtettük: "onedint", és véletlenül sem "onídnt" —, mint sráckoromban.

Akkor a kaland fogott meg benne. Ma a megpróbáltatások viharában edződött ambiciózus kisvállalkozó ezer ötlettel vívott heroikus küzdelme. James Onedin története tele van olyan ötletekkel, amelyeket minden magyar kisvállalkozónak ismernie kellene.

James Onedin — bár a XIX. században élt — korunk egyik legbevállalósabb üzletembere lehetne. A legjobb cégvezető, a legjobb márkaépítő.

Nem hiszi?

Akkor vegye meg a sorozatot, és ámuljon.

Vagy olvasson tovább most — egész nap a homlokát fogja csapkodni.

1. Onedin vállalkozásba kezd, pedig nincs rá pénze
(Mégis mindenki jól jár)

Elismerem, az első tranzakció üzleti erejét kissé kikezdi a dramaturgiailag kötelezően beleszőtt szerelmi szál, vagyis az, hogy James Onedin első hajóját részben a hajó tulajdonosának lányával köttetett házasság útján szerzi meg. De ne zavarjon meg bennünket ez a részlet, nézzük, hogy a házassági ajánlat előtt (amit egyébként nem Onedin tesz a menyasszonynak, hanem a menyasszony Onedinnek) milyen eredeti ötlettel állt elő a kapitány.

James Onedin a sorozat elején ifjú, ám sokat próbált tengerész. Kapitány egy nagyvállalkozó — ma multinak neveznénk — flottájában. És tán soha nem lenne vállalkozó, ha a multi rendesen bánna vele. De nem ezt teszi: a tulajdonos egy mondva csinált ügy miatt egyik alkalommal megvonja Onedin jutalékát. A kapitány begurul, és megnézi, hogyan függetleníthetné magát.

Halkan és zárójelben jegyzem meg: én is azért lettem vállalkozó annak idején, mert megelégeltem, hogy bár úgy dolgoztam más vállalkozásában, mintha a sajátom lenne, többször nem fizették ki azt, amiben megállapodtunk. És tudom, hogy ezzel nagyon sokan vagyunk így. Legyünk hálásak a sorsnak. Ha egy kicsit jobban bánnak velünk, ma még mindig alkalmazottak lennénk.

Onedin az évek alatt összespórolt pénzén még a negyedét sem vehetné meg annak a hajónak, melyet tulajdonosa súlyos pénzzavarában kénytelen eladni. Bátyja nem támogatja nagyra törő terveit, nem ad neki kölcsönt, noha megtehetné.

FIGYELEM! Onedin nem gondolkozik kicsiben. Nem trafikot akar nyitni, hanem hajót akar vásárolni. Naná, hogy a család le akarja beszélni.

Őszintén: ki az, aki mert nagyot álmodni, és a családja minden aggodalom nélkül nézte, mibe vág bele?

És akkor lehetne ez az első lecke: ha bármibe belekezd, mindig gondolkozzon nagyban. Ha ezt betartja, mindig meg fogja találni a megvalósításhoz vezető utat. Ha kicsiben fog gondolkozni, akkor kis tervekhez vezető utakat talál majd.

Onedin is addig töri a fejét, míg az elérhetetlennek tűnő célt karnyújtásnyi távolságba nem tudja hozni. Zsebében a hajó vételára negyedével felkeresi az eladó hajó tulajdonosát, és a következőt ajánlja.

Kifizeti a hajó árának a negyedét, és közös vállalkozást alapít a tulajdonossal fele-fele alapon. Az ő 50%-át adja a vételár fele és a befektetett munka — fuvart szerez a hajóra, és kapitányként dolgozik rajta. A társnak csak a pénzt kell számolnia. Hosszú távon messze jobban jár, mintha csak a hajó vételárát kapná.

Az üzlet megköttetik. Üzletileg most nem vizsgáljuk a szerelmi mellékszálat, vagyis azt, hogy a társulás egyben házasságot is jelent.

Azaz egy szempontból mégis érdemes.

FIGYELEM!

Ha üzlettársat választ, pont olyan körültekintően járjon el, mintha házastársat választana. Mindkettő egy életre szól, és ha mégsem, minimum az egyikük nagyon rosszul fog kiszállni belőle. De leginkább mindketten.

2. Onedin felrúgja az iparága szabályait
(És ezzel azonnal kiemelkedik versenytársai közül)

Minden kezdő vállalkozó első meghatározó élménye, amikor a sok évvel tapasztaltabb, jóval tőkeerősebb konkurencia gratulál az új vállalkozásához, és az őszinte kézfogás közben megpróbálja eltörni három ujját. Onedin tudja jól, hogy a régi nagyvállalkozók minden eszközzel meg akarják majd védeni tőle a piacukat. Jól sejti, hogy az árharcot fogják választani.

Üres zsebbel és induló vállalkozással egy árharcos világ kellős közepén — a háborgó tenger ehhez képest tanulmányi kirándulás egy békés arborétumban.

Korábbi munkaadója — most már legvérmesebb versenytársa — Onedin első ügyfelét, egy külföldi borkereskedőt azzal keresi fel, hogy a szokásos piaci árnál jóval alacsonyabban (lényegtelen, de a filmben 6, majd 15% engedményről van szó) hajlandó szállítani.

Onedin valami mást kínál. Egészen mást.

Azt mondja, ingyen fog szállítani.

— Tesséééék? De hát nincs egy petákja sem! Miből fog élni? Onedin, maga őrült. Öné az üzlet, kiszálltam — mondja a versenytársa, és kezét dörzsölve távozik a versenytárgyalásról. Biztos benne, hogy Onedin pár hét múlva, miután tönkrement, nála fog állásért kuncsorogni.

Pedig nem fog.

És itt jön az ötlet, az iparágat felforgató új gondolat!

Ötlet 1.

Onedin a bort ingyen szállítja, de kizárólagos jogot kér a hazájában történő eladásra. Vagyis nem a fuvaron keres, hanem az árun. Óriási! De ezzel még nincs vége. Most jön az upsell — ebben van az extra profit.

Ötlet 2.

Minden borkereskedő tudja — a hajósok közül csak Onedin, mert csak ő járt utána —, hogy a bortermelő számára a hordó nagyobb érték (ugyanis drágább), mint a bor, amit szállítanak benne. Ezért Onedin felajánlja a borkereskedőnek, hogy egy korrekt fuvardíjért visszaszállítja hozzá az üres hordókat. Naná, hogy azonnal egymás tenyerébe csapnak!

És persze Onedin hazájába visszatérve azonnal megszervezi a régi hordók begyűjtését. De még azokét is, amelyeket korábban szállítottak Angliába. Ezzel azonnal hosszú távra le is köti hajója teljes kapacitását — sőt, annyi hordót szerez, hogy raktárt kell bérelnie.

De akinek nincs egy garasa sem, az nem bérelhet raktárat.

Ezért Onedin vásárol egyet.

Hehe.

Legközelebb elmondom, hogyan. (Persze ez is zseniális.)

Most Ön következik!

Addig is gondolja végig, hogy az Ön iparágában mi lenne az a merész húzás, amellyel Ön lehetne az iparága James Onedinje. Hogyan forgathatná fel a szabályokat úgy, hogy a konkurenciája minden összegyűjtött előnye egy pillanat alatt váljon köddé?

Amikor a Bélyegző Expresszt indítottam — épp néhány nap múlva lesz 10 éve —, én rossz stratégiával kezdtem. Évekig próbáltam árversenyezni a nálam régebbi, nagyobb, tőkeerősebb cégekkel. Természetesen sikertelenül.

Mert engem is felhívtak az indulásom napján, nekem is gratuláltak, és közölték, hogy vagy elmegyek alkalmazottnak, vagy eladom a vállalkozásomat, vagy tönkretesznek. (Még szerencse, hogy annak idején láttam az Onedin családot…)

Nekem az áttörést az expressz bélyegzőkészítés szolgáltatás hozta, amihez a legjobb platform az internet volt. Itt lehet könnyen és gyorsan rendelni, itt lehet a folyamatokat automatizálni, ezt nem csinálta előttem senki.

Azóta persze — főleg, hogy még a megfelelően korrumpált állami és multis megrendelői bázis is egyre hálátlanabb és szűkmarkúbb vevőnek bizonyult jó pár versenytársam számára — sokan próbálták követni a példámat.

Míg mások olcsó bélyegzőkészítést hirdettek, addig én expressz bélyegzőkészítést vállaltam, házhoz szállítva, örök garanciával. Olyan szolgáltatást, amit nem lehet olcsón lemásolni — mert ha jól csinálják, sokba kerül.

Részleteiben persze sokan másolják a koncepciót. Nézze csak meg a Google-ben, hányan hirdetnek gyors, szupergyors bélyegzőkészítésre, és ki az, aki az örök garanciát próbálja másolni. Én tudtam, milyen bélyegzőre és milyen munkára vállalok örök garanciát.

Másolnak, de nem tudják, hol van a koncepció lényege. Az, amitől egy cég jó, mindig a részletekben van elrejtve. (Ilyen részlet Onedinnél a hordók begyűjtése.)

Nemrégiben egy versenytársam már odáig merészkedett, hogy a hirdetése címsorába az én cégnevemet tette — mert a Bélyegző Expressz 10 év alatt branddé vált. Persze ebben a helyzetben azonnal lépni kellett. Bár fárasztó folyton azt figyelni, hogy ki mit próbál implementálni abból, amit sok munkával kitaláltam egyszer, ilyen helyzetben mindig vigasztal valami: minél többen igyekeznek másolni valamit, annál biztosabb, hogy az jó márka.

Az Ön piacán melyik az a terület, amelyet még senki nem próbált meg kiaknázni, mert túl bonyolult, túl költséges, túl kockázatos? Keresse meg, mert a vevői semmit se várnak jobban, mint egy olyan terméket, vagy szolgáltatást, amit eddig senki nem mert nyújtani!

Ne féljen megtenni ezt a lépést. Minél harsányabban röhög Önön a konkurencia, annál biztosabb, hogy jó úton jár.

Addig is, ha Ön még nem regisztrált olvasója a Bélyegző Expressz blognak, de szeretne mindig értesülni arról, ha új bejegyzés születik, akkor gyorsan regisztráljon itt.

Kövessen a Twitteren!

Miért érdemes követnie a Twitteren is?

Azért, mert

• a Twitteren minden új blogbejegyzésről előbb értesülhet;
• a Twitteren egy csomó olyan hírt is megosztok Önnel, amit máshol nem;
• a Twitteren naponta mutatok valami érdekeset, amiről úgy gondolom, Ön is hasznát veheti;
• a Twitter azoknak is ideális, akik nem szeretnek e-mailt kapni.

Horváth Attila

Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.

Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között

​www.belyegzoexpressz.hu