Még az egyetemi éveim alatt történt. Megtudtam, hogy egy „házhoz megy a Mikulás” szolgálat gyerekszerető fiatalokat keres éhbérért, hogy vigyék ki az olcsó mikuláscsomagokat egy vagyonért.
Mivel a napidíj még így is a kétszerese volt az aktuális havi ösztöndíjamnak, én pedig még nem tudtam, mire vállalkozom, pár barátommal együtt gondolkodás nélkül belementem, és december 5-től 7-ig mi voltunk a legrövidebb idő alatt a legtöbb Mikulás Újpesten.
Még azt is megadta nekem az élet, hogy az egyetem előtt abszolvált katonaidőm alatt megismert egykori kiképzőtisztem gyerekeihez is pont én vittem az ajándékokat. Ott volt a lehetőség, hogy a srácoknak azt mondjam, hogy „és az ajándékot csak akkor kapjátok meg, ha megkéritek aput, hogy ne legyen állat a sorkatonákkal”. De ezt a ziccert végül is kihagytam. (Attól még, hogy én vagyok a Mikulás, nem kell, hogy mindenkivel jót tegyek. A sorkatonák élvezzék csak Apuka társaságát. Én is élveztem.) Egyébként a gyerekek egész rendesek voltak.
Nagyon utáltam Mikulás lenni, főleg hetedikén, amikor egy brutális méretű közértben kellett reggel 7-től délután 3-ig az előző este megkapott csokoládéval már eltelt gyerekeket énekeltetnem, és a puttonyomból ajándékokkal kínálgatnom. A bolti Mikulás az az élőlény, akire még a biztonsági őr is sajnálattal néz. Persze minden felnőtt beszólt, a gyerekeket meg többnyire nem érdekelte a megkésett Mikulás. Voltak jó fej kissrácok, nekik általában teleraktam a kapucnijukat csokival meg műanyag katonákkal. De az a nap soha nem akart véget érni.
A közértben az ünnepekkor akciós újdonságokat ajánlgató hostess lányok mindenféle jó kajákkal kínálgattak, de nem ehettem semmit, mert a finomságokat vagy csak a műszakállal együtt tudtam volna elfogyasztani, vagy félre kellett volna hajtanom egy pillanatra — na de az tiszta lebukás.
Az egész végén elhatároztam, hogy soha többet nem leszek Mikulás.
Most mégis hoztam egy csomagot.
Persze, mivel továbbra sem én vagyok a Mikulás, nem szaloncukrot vagy műanyag katonákat hoztam, hanem bélyegzőt. És a rosszaknak is adok belőle.
Mi van a csomagban?
A csomagban két bélyegző van: egy 4 soros Trodat 4911 irodai bélyegző és egy vele azonos lenyomatméretű, szintén 4 soros Trodat 9411 zsebbélyegző.
És mostantól ha 4 soros Trodat 4911-es bélyegzőt rendel, akkor a 9411-es, 4 soros zsebbélyegzőt féláron kapja meg hozzá. Így az egyébként is akciós zsebbélyegző árnak is csak a felét kell kifizetnie, ha Trodat 4911-es, 4 soros bélyegzőt rendel.
Vagyis egy 4 soros Trodat 4911 bélyegző mellé féláron vásárolhat 4 soros zsebbélyegzőt. Ennyiért a Mikulás se hozza el, hiába ír neki bármilyen szívhez szóló levelet!
A műanyagházas bélyegző jó lesz az irodába, a zsebbélyegző pedig mindig kéznél lesz a kocsiban, a zsebében, a táskájában, a mobiltelefon mellett.
A legszebb az egészben, hogy ha ide kattint, csak egyszer kell megadnia a bélyegző szövegét — az elküldött adatokkal azonnal elkészítjük az irodai bélyegzőt és a zsebbélyegzőt is.
Meddig érvényes az akció?
2009. december 6-ig egész biztosan, de hogy utána mi lesz, azt még a Mikulás se tudja!
Ja, és énekelni vagy verset mondani se kell!
Ha most kihagyja ezt a lehetőséget, nem marad más, mint a Mikulás. Ha tőle szeretne bélyegzőt kapni, biztos, hogy verssel vagy énekkel kell készülnie.
Ebben is tudok segíteni, íme egy felkészítő videó:
(FIGYELEM! A videó humora abszurd, és a nyugalom megzavarására is alkalmas lehet.)
>>> Akkor inkább mégis a Bélyegző Expressz csomagját kérem…
Még valami.
Ha decemberben Mikulásnak öltözött emberekkel találkozik, legyen hozzájuk kedves. Megérdemlik.
Ha pedig nem akar lemaradni a többi írásról és a blogban olvasható egyéb érdekességekről, akkor figyelje a Bélyegző Expressz blogot!
Horváth Attila
Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.
Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között
Kedves Attila!
Ezek a videók betegesek. Az rendben van, hogy bizonyos jellemvonásokat a felnagyítással ki lehet figurázni és jobban láthatóvá tenni, hogy emberek esetleg magukra ismerjenek, de ez azért már kicsit erős.
Amúgy a bejegyzés többi része szórakoztató és olvasmányos volt, köszönöm.
Üdv, HG
Kedves Gábor!
Bár a videót én illesztettem be, ezért a kritikát vállalom, a szerzői jogok sértetlensége érdekében el kell mondanom, hogy nem én vagyok a szerző.
A Spenót videókat pontosan azért tartom érdekesnek, amit Ön is kiemelt: ezek a videók jellemvonásokat és viselkedésformákat nagyítanak fel, akár abszurd mértékben is.
Ez a műfaj szerintem sok mindenre alkalmas, de elismerem, hogy megoszthatja a nézőközönséget. Elnézést kérek, ha Önnek ez erős volt.
Hmm. Ön egy úriember, hogy ilyen körültekintően reagált a bejegyzésemre.
Hogy nem Ön a szerző azt szinte bizton mertem volna állítani. Köszönöm a reakciót.
Üdvözlettel
🙂