Mit tegyen az ember, ha eredetileg a Balatonra indult, de a partközeli sínpáron zötykölődés helyett a vonat már egy jó ideje száguld egy alagútban, és még nem látni a fényt?
Először is foglalja el magát valami hasznossal, amit sötétben is lehet csinálni. Ne zavarja, hogy a többiek sikítanak — ez hozzátartozik az alagút feelinghez. Először azok sikítanak, akik félnek. De mivel alagútban sikítozni jó buli, hamarosan egész tömegek fognak rikoltozni. Ettől aztán a félősek még jobban félni fognak — mivel hallják, hogy már nagyon sokan sikítanak.
A lényeg, hogy Ön ne ijedjen meg. Alagútban utazni már csak ilyen.
Végtelen alagút nincs.
Vagyis egyszer innen ki fogunk menni. Nyugalom. Most elég, ha arra figyel, hogy ne hibázzon. Emlékezzen, hogy kihajonli veszélyes. Vagyis ne türelmetlenkedjen, ne akarja előbb meglesni, hogy mikor jön már az alagút vége, mert ha kíváncsian kihajol, ez a fejébe kerülhet. Az alagút nem viccel.
Ha már vonat, akkor legyen kalauz is.
Túlélőkalauz.
Mit tegyen tehát recesszió — azért sem mondom, hogy válság! — idején, ha túl akarja élni?
1. Ne ijedjen meg
Ha eddig még úgy-ahogy rendben voltak a dolgok, de most történt valami drámai, akkor ez a szabály nagyon fontos lesz Önnek. Minden forró helyzetben ez az egyes számú szabály. Ha pedig mégis megijedt, mielőtt döntést hozna, higgadjon le. A legrosszabb döntések akkor születnek, amikor az agyi kapacitásunk egy részét — ijedtség esetén természetesen jó nagy részét — más köti le. Már katonakoromban benne volt az Általános Szolgálati Szabályzatban, hogy nem szabad akkor fenyíteni valakit, amikor tetten érték. A döntéssel mindig meg kell várni, amíg mindenki lehiggad — különben nem a megfelelő döntés születik.
Bajban rossz döntést hozni csak még nagyobb bajt jelent. Elég, ha mások kapkodnak — Ön gondolja át alaposan minden lépését.
2. Hogyha fúj a szembeszél…
A recesszió mindenkit érint. Viszont a váratlan helyzetek jól jönnek azoknak, akik leleményesek. Ha eddig hátrányt jelentett, hogy a cége kisebb, mint az Önnel egy piacon versenyző multiké, most hűtsön be egy pezsgőt. Most ugyanis Önnek kedveznek a pályaviszonyok.
A nagy cégek tehetetlenségi nyomatéka sokkal nagyobb. Az ő számukra értelmezhetetlenek a hirtelen mozdulatok. Egyszerűen túl sok döntéshozó van a láncban, és nincs tisztázva, kié a felelősség. Használható lépést csak erőből tudnak megtenni. Vagyis akkor vannak előnyben, ha a dolgokat el lehet intézni pénzzel. Ha határtalan büdzséből lehet kezelni a piaci helyzetet.
Ebben a mostani helyzetben pont az a szép, hogy már a multik sem tudják korlátlan költségvetésből — pénz nem számít alapon — kezelni. Vegye észre, hogy nekünk, kisvállalkozóknak megnőtt a relatív sebességünk hozzájuk képest. A korlátlan anyagi kereteik behatárolódtak, más eszközt pedig eddig sem ismertek.
Nagy kereskedelmi hajókkal sokkal nehezebb manőverezni, mint kis motorcsónakokkal. Vagy, ha úgy tetszik, egész hadosztályokat sokkal nehezebb megmozgatni, mint kis gerillaegységeket.
Hadd hozzak fel egy példát a Forma-1-ből. (Nem csak a rajongókat fogja érdekelni.)
A válság — és a hiszti — elérte a Forma-1-et is, és a Honda egyik napról a másikra (szó szerint hétfőről keddre!) kivonult az F-1-ből. De ott volt Ross Brawn, a Forma-1 atomfizikusa — civilben ez a foglalkozása —, a Honda csapat egy éve felvett csapatvezetője, és szerény 1 euróért átvette az istállót. Ezzel persze átvett vele egy csomó kötelezettséget is, hiszen ha ő a tulajdonos, és a csapat mégis tönkremegy, neki kell kifizetnie a 700 alkalmazott végkielégítését, ami szép summa.
Hol volt ebben a biznisz?
Ott, hogy a Forma-1-ben — épp a válság miatt — meghozták az eddigi legdrasztikusabb szabálymódosítást, aminek az lett az eredménye, hogy minden autót teljesen újra kellett tervezni. Költségkímélésre hivatkozva kötelezően korlátozták a tesztidőszakot — drasztikusan —, így az jutott előnyhöz, aki jó munkát végzett a tervezőasztalon.
Az új szabályok szinte minden alkatrészt érintettek. Brawn nagyon alaposan átolvasta a technikai szabályzatot, és egy ponton talált egy olyan kiskaput, amely egy nagyon ütőképes technikai megoldásra adott lehetőséget. Nem annyira pénz kellett hozzá, mint a megfelelő gondolkodás.
Majd egy jó adag szellemi munkával — a kreativitás és a kitartó munka sajnos elengedhetetlen kellék ehhez a stratégiához — elkészített egy olyan aerodinamikai csomaggal szerelt autót, amivel a többieknek eszükbe se jutott kísérletezni. Akkor készült el vele, amikor már midenki a méregdrágán megtervezett autóját tesztelte. Még szponzora se volt az 1 euróért vásárolt csapatának (azt sem tudta, miből fogja fenntartani), amikor a pályára gördült a kocsijuk, és az első teszten porig alázott mindenkit, beleértve a Mercedest is, akiktől a kis csapat a motorokat vásárolta (lévén saját motorjuk se volt).
Aztán három versenyből kettőt megnyertek, a harmadikon pedig megszerezték a 3. és a 4. helyet. Vezetik a konstruktőrök bajnokságát, és a pilótáik vezetik az egyéni világbajnoki listát. A többi csapat roppant ideges,mert ahhoz, hogy a teljesen másképp tervezett autóikat a pofonegyszerű — egyben zseniális — Brawn-féle megoldással átépítsék, megint új autót kellene építeniük,ami iszonyú pénzbe kerülne, ráadásul tesztelni is alig van lehetőség.
Brawn pedig, aki pár hete még nem tudta, miből fogja finanszírozni a csapatát, most válogat az egymás előtt tülekedő szponzorok között.
Tanulság: a válság olyan, mint a szembeszél – mindenkinek egyformán fúj, de aki tudja, hogyan fogja a vitorlájába, az ilyenkor messzebb jut, mint az, akinek a legtöbb pénze van.
1 euró – ha van ennyi pénze, még lehet a válság haszonélvezője. (Ha nincs, de van egy ötlete, kérjen kölcsön 1 eurót.)
Tehát elő a kreatív ötletekkel!
3. Vásároljon magyar gyártótól — adózzon kevesebbet
Nem, ne ijedjen meg, nem maradt le az évszázad híréről. Nem hirdettek adókedvezményt, nem támogatják a hazai terméket, a hazai vállalkozót. Nem azért húzzák a hazai kisvállalkozók az ország szekerét, hogy a kormányzat ezt azzal honorálja, hogy nekik ad adókedvezményt és nem a külföldi multiknak, akik a hasznot is kiviszik az országból. Mégis azt mondom Önnek, hogy ha magyar gyártótól és/vagy magyar kereskedőtől vásárol, kevesebbet kell adóznia.
Mindjárt el is magyarázom, hogy miért.
A magyar cégekben magyar emberek dolgoznak. Ha a cégeknek rosszul megy, ha tönkremennek, magyar emberek kerülnek az utcára. Ők már nem termelnek, nem is fogyasztanak annyit, mint a vásárlóképesebb vevők, akik mozgásban tudnák tartani a gazdaságot — ellenben munkanélküli segélyt fognak kérni (jogosan). Ezt a segélyt az adónkból fogják kifizetni, és biztosan hiányozni fog a költségvetéből. A hiányzó összeget pedig kinek kell majd visszatenni? A magyar közalkalmazottaknak és a kisvállalkozóknak.
Minél több magyar cég éli túl a válságot, annál több magyar munkavállaló fog tudni vásárolni, és annál többen leszünk, akik finanszírozni fogjuk a recesszió adóterheit.
Ha Ön gazdaságos kínai csirkehúst vesz, akkor később a magyar húsiparból elbocsátott emberek munkanélküli segélyére fogja kifizetni azt, amit a kiváló minőségű, H5N1-et legfeljebb nyomokban tartalmazó baromfi árán megtakarított.
Ha spanyol paradicsomot vásárol a hipermarketiben, az EU-ban nagyon fogják szeretni, mert segít nekik hamarabb kikecmeregni a válságból, de egy magyar gazdálkodó kezéből kiveri a kapát. És ezt az embert majd Önnek kell eltartani, de sem Ön, sem ez az ember nem lesz közben boldog.
Ne gondolja, hogy hungarista vagyok — a franciák például szintén nem hungaristák, mégis nagyon jól értenek ahhoz, amit az imént leírtam. Nem hiszi? Csak nézzen bele egy francia filmbe. A negatív hősnek német autója van, mindenki másnak francia. (Nézze meg pl. a Taxi c. filmet.)
A francia áru jobb helyen van a polcokon, a gazdák támogatást kapnak — ha már nálunk nincs így, legalább azt tanuljuk meg, amit a francia emberek zsigerből tudnak: ha csak tehetik, hazait vesznek.
Mi volt írva a néhai Ayrton Senna autóversenyző sisakjára? "Buy domestic goods!" — "Vásárolj hazai terméket!" Dúsgazdag volt, mégis fontosnak tartotta, hogy elmondja ezt az üzenetet.
Mondok egy másik példát a saját iparágamból.
Volt egy Dormy nevű angol bélyegzőmárka. Nagyon gyenge minőség volt, de az angolok csak azt vették, mert az volt a hazai.
A Trodat 2000-ben felvásárolta a Dormy részvényeit, és a rossz minőségű bélyegzőt alaposan áttervezve dobta piacra. Az eredeti terv szerint eldobták volna a termék nevét, de Angliában semmi mást nem vettek volna a vevők, csak Dormyt, így a név maradt.
Ez egy ilyen ország. Ha valamit szeretek Európában, ezt szeretem.
Gondoljon tehát másokra is — ezzel saját magára is vigyáz.
4. Vár ránk a sí-í-íkság!
Ayrton Senna F-1-es autóversenyző azt mondta, mindig tudni kell, mikor van az a pillanat, amikor fel kell használni mindent, amink van, és mikor kell megtartani minden előnyt, amit megszereztünk — mert ezen múlik a győzelem vagy a vereség.
A prognózisok földrészenként, országonként, kormányonként és iparáganként eltérőek, abban viszont mindenki egyetért, hogy a recesszió véget fog érni. Sőt, mielőtt véget érne, a hanyatlás előbb-utóbb megtorpan, és ha szolídan is, de megfordulnak a trendek.
Figyelje a saját iparágát, hogy éppen merre tart — zuhan, kevésbé zuhan, stagnál vagy emelkedik —, és mindig a megfelelő stratégiával haladjon.
Akik biztosan ki fognak halni a piacról, azok az árharcosok. A multiknak van még annyi tartalékuk — más fegyverük nincs is, és nincs is idejük mással kísérletezni —, hogy egy árversenyben ők maradjanak fölül. Jó hír, hogy újabb versenyt már csak nagyon indokolt esetben mernek megfinanszírozni. Gondolkozzon, és hamar rá fog jönni, hogy annyi pénze sosem lesz, hogy Ön legyen a legolcsóbb. Tudom, hogy nehéz, de találjon ki ennél jobbat. És hagyja a többieket tönkremenni azzal, hogy olcsójánoskodnak.
Van értékesebb, mint az alacsony ár. Ilyen a jobb minőség, a gyorsabb, kedvesebb kiszolgálás, az, hogy figyelembe veszi és teljesíti a vevői különleges kívánságait — válasszon ezek közül (minél többet), és ezekkel előzze meg a versenytársait. Nekik egyre többe fog kerülni, hogy az Ön elégedett vevőit árharccal próbálják meg elhódítani.
Sajnos a tönkrement árharcosok is az Ön adójából kapják majd a munkanélküli segélyt — ez a rossz hír —, a jó hírem pedig az, hogy lesz miből adót fizetnie. Hiszen ők ki fognak esni a piacról, és azzal, hogy ők eltűnnek, Önnek lehetősége van megszerezni egy piaci szegmenst. Sok ilyen ziccer lesz.
Aki túléli ezt az időszakot, az nagyon meg fog erősödni, mert sokkal nagyobb piaci részesedése lesz, mint annak előtte volt.
És azokkal együtt énekeljük majd — mint ezen a videón a Leningrad Cowboys nevű finn zenekar —, hogy:
"Vár ránk a sí-í-íkság!"
Horváth Attila
Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.
Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között
www.belyegzoexpressz.hu
Attila for President! -) Ez a cikk zseniális, köszönöm a pozitív energiabombát!
Kár, hogy kevesen gondolkodnak így.
Köszönöm én is!
Szívből egyetértek.
Megszavazzuk? 🙂
Még soha nem véleményeztem bejegyzést, de most megemelem a kalapom.
Örülök, hogy olyan emberek is hallatják hangjukat, akiket a higgadt , tudásorientált gondolatok vezérelnek. Végre egy cikk ami nem sárdobálással van tele, hanem segíteni kíván.Csak gratulálni tudok.
Fantasztikusan írsz!
Ez egy remek cikk! 🙂
Nagyon kellemes írásaid vannak, köszönöm a jó tanácsokat.
Egy rövid mondat, Uri Geller szájából: „Positive thinking!”
Magyarul, azért van válság, mert sokan ELHISZIK, hogy az van…