Mindig nagyon élveztem, ha megismerhettem mások kiváló ötleteit. Másoknak ez munka, nekem szórakozás.
Szabadságom alatt is sok érdekes ötlettel találkoztam. Íme egy érdekesség, amely Önnek is hasznára lehet, ha átülteti a saját üzletére.
A jó kereskedő úgy árulja a portékáját, hogy a termék választja ki a vevőt, de a vevő azt hiszi, hogy ő választott. Mondok egy példát.
Egy kézműves vásáron fordult elő, hogy — ez már csak így szokott lenni — vettem egy csomó olyan dolgot, ami nélkül nagyon boldogan eléldegéltem volna, hiszen nem volt rájuk égető szükségem. No de velük még boldogabban éldegélek, így megvettem őket.
A történet egy méhész családról szól. Az egész vásár nagyon színes volt és érdekes, de az ő asztaluk messziről kiemelkedett a többi küzül. Ők ugyanis egy méhkaptárt és egy mézpergető szerkezetet is — akkora, mint egy kisebb hordó — kiállítottak. Nem lehetett nem megkérdezni, hogy mi ez, és hogyan működik. Természetesen nagyon kedvesen, készségesen elmagyarázták, hogyan készül egy ilyen kaptár, hogyan segítenek ők, a méhészek a méheknek, hogy a kaptárban könnyebb legyen a munka, hogyan veszik el a mézet a méhektől, és hogyan lesz ebből az a finom méz, amit hopp, tessék csak megkóstolni! És akkor megmutatták, milyen különleges mézeik vannak — repceméz, szúrós gyöngyajakos virágméz, aranyvesszőfűméz, napraforgóméz. Csak azokat sorolom, amelyekből én is vásároltam.
Amíg nem kóstolja meg, nem is tudja, hogy a mézek íze is éppolyan sokféle, mint a boroké.
A jó kereskedőnek nem is kell azt mondania, hogy "tessék venni valami szépet", mert azzal, hogy 5 perc alatt megtanítja nekem a szakmája legérdekesebb dolgait, és minden kötelezettség nélkül kipróbáltatja velem a legkülönlegesebb termékeit, eléri, hogy magamtól vásároljak. Boldogan és sokat.
Ehhez persze kreativitás kell és sok munka.
Ön hogyan vonzza magához a vevőket?
Utóirat:
Egyébként nagy örömmel láttam, hogy egyre több kézműves ajánlja a honlapját. A weboldalak még nem a legtökéletesebbek, de elindult valami, ami ugyan sosem fogja pótolni az igazi vásárok forgatagát — online nagyon nehéz ilyen hangulatot teremteni, de akinek először sikerülni fog, nagyon gazdag lesz —, de hátha nekik is elkezd pénzt termelni az internet.
Kellemes nyaralást mindenkinek!
Horváth Attila
Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.
Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között
www.belyegzoexpressz.hu
Egyszerűen csak TETSZIK. Jólesik, hogy időnként megkeresnek érdekes ötletekkel, melyek szórakoztatnak és új dolgokra inspirálnak, melyeket ki kell próbálni.
Gratulálok és köszönöm, hogy részese lehetek a sok jó ötletnek.
Gácsi Jánosné
Én pedig örülök, hogy ilyen kedves olvasóim vannak!
Köszönöm!
Szerintem mindig voltak ilyen kereskedők, akik ügyesen „vették rá” a vevőt a vásárlásra. Erre szoktam azt mondani, hogy nem szabad semmit eladni, amiről nem vagyok meggyőződve, hogy az jó mind nekem, mind pedig a vásárlónak.
A mézes példánál és ennél az esetnél maradva:
Bár úgy gondolod, hogy te ellettél volna a megvásárolt méz nélkül is, azért érdemes elmondani, hogy te valószínűleg szereted a mézet (ebből kiderül, hogy édesszájú is vagy), valószínűleg szoktál vásárolni egyébként is, s otthon volt akkor is, amikor szembe jött veled az a „kaptár”.
A vásárlásnál a következő ingerek találkoztak:
– Tetszett a stand.
– Szimpatikus volt az eladó. (Tök jó, ez a legfontosabb rész.)
– Szereted a mézet és az édességet.
– A méz sokáig eláll, vehetsz belőle nagyobb mennyiséget. S ha van is otthon, akkor is el fog fogyni.
Nem akartam kielemezni, mert a történet nagyon szórakoztató volt. Szeretem a blogot, ezért rendszeresen olvasom. Folyton azon jár az agyam, hogy mitől jó, de rájöttem, hogy attól, hogy a dolgokat egyszerű oldalról fogod meg, s sez szimpatikus. Még a végén sok-sok véleményt írok majd ide. 😉
Én is örülök neki, hogy ezek a szakmák is rájöttek az internet felhasználási lehetőségére. Egyáltalán nem arról van szó, hogy mindenkinek legyen honlapja, a kérdés inkább az, hogy ha lenne, milyen módon tudná azt a tulajdonosa használni.
Szintén vásáros példa, hogy olyan speciális „termék” vásárlásakor, mint a húsevő növények, ma már megnyugtatnak, hogy a honlapjukon (aminek nem nehéz kitalálni a címét) minden információt megtalálhatunk a gondozásához. Így nem kell azért aggódni, hogy olyan szobanövényt vesz az ember, amiről semmit sem tud, és esetleg a vásári forgatagban nem tudja megjegyezni az instrukciókat hozzá… Hát nem zseniális?