Látom, a múltkori zsebbélyegző akcióval sikerült egy kis életet vinni a bélyegzőpiac hétköznapjaiba.
A vevői elismerést már megkaptuk, köszönjük! Mint arról tegnap írtam, a szakma elismerése sem maradt el: tegnap az egyik no-name bélyegzőket forgalmazó cég indított akciót, ma egy másik. Az első cég ajándékot is ad – titkolja, hogy mit -, és hogy valamivel vásárlásra is tudja buzdítani a vevőket, adott egy vadul hangzó árengedményt. A másik cég kizárólag árengedményt ad, igaz, ugyanarra a termékre kevesebbet. Az ember már-már gyanakszik, hogy itt több van, mint márkakapcsolat…
Nehéz már eldönteni, hogy a legutóbbi cég kit próbál követni, a Bélyegző Expresszt, vagy azt, aki elsőre követte a cégünket, mindenesetre jól szórakozom.
A mai újdonság az volt, amikor megláttam a hirdetést, amely azzal kezdődik, hogy "(xxxx) Bélyegző Ingyenes". Hohó, ezt itt ingyen adják!
De jól jár, aki itt vásárol!
Aztán, ha jobban elolvassuk a hirdetést, akkor meglátjuk a folytatást is, hogy valójában mi van ingyen, mert a bélyegző sajnos nem… csak az országos kézbesítés.
A hirdetés formája ez:
(Xxxx) Bélyegző Ingyenes
Országos kézbesítés. (stb.)
Gyorsan feledkezzünk meg arról, hogy a magyar helyesírás szabályai szerint a mondat kezdőbetűje nagy, de a minőségjelzőt – "országos" – nem kell nagybetűvel írni. Persze, ha betartanánk a magyar helyesírás szabályait, ki gondolná első blikkre, hogy itt ingyen van a bélyegző? Ki kattintana a hirdetésre? A második sor kezdő nagybetűje azt az érzetet kelti, hogy az első sor önálló mondat. Persze a hirdetés így jól védhető.
De ha rákattint a reklámra, és megnézi az ajánlatot, kiderül, hogy szó nincs ingyenes bélyegzőről, mint a múltkor a Bélyegző Expressznél. Nota bene, a mi vevőink meg is kapták a pecséteket. Valóban ajándékba. Tán ez adta az ötletet a jól hangzó ígérethez, ami mögött nincs ingyenes ajánlat.
"Moszkvában Mercedeseket osztogatnak." (Nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Mercedeseket, hanem Volgákat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.)
Nem mehet túl jól a bolt, ha ilyen eszközöket kell bevetni… És hát nyilván nem megy jól a cégnek, ha a hirdetést nem tudja egész napra finanszírozni. Estére ugyanis lekerül – na de, gondolom, amint ezt a cikket elolvassa a Cégvezető Úr – üdvözöllek, Kolléga! -, talán majd presztízskérdésnek tekinti, hogy az esti megjelenésre is költsön.
Nem könnyű ilyen pályán szép versenyt futni, de nyilván ad némi tartást, hogy – ha rosszul is – már megint azt másolják, amit az én cégem csinál. A Flúgos futam jut eszembe erről, és Gézengúz Guszti. (Korombéliek tán még emlékeznek rá.)
A magam részéről maradok a tiszta eszközöknél, és hétfőn ezen a blogon teszek egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Olyat, ami után senkinek sem kell azon gondolkodnia, hogy vegyen-e no-name bélyegzőt, ami olcsóbb.
Elárulom, árversenybe nem bocsátkozom.
Hiszek a termékemben, hiszek a szolgáltatásomban.
Sokkal jobbat tudok, mint az árengedmény.
Majd meglátja! És azonnal érteni fogja, miért éri meg.
Horváth Attila
Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.
Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között
www.belyegzoexpressz.hu
Attila
Kíváncsian várom a hétfői ajánlatod.
Persze kíváncsian várom a keddi bejegyzésed is mikor mesélsz majd a konkurensek utánlépéseiről.
én is kíváncsi vagyok, mert totál kikreatívkodtam az agyamat a napokban, és az előző bejegyzés végén feldobott labdát, ha fejre állok sem tudtam volna lecsapni.
Most komolyan mondom, elképzelésem sincs, mivel fogsz előállni.
Izgi hétvégém lesz:)
Népszavazási izé, meg várni a hétfőt a bejegyzésedért:)))))
Van abban valami végletekig megható, amikor emberek feszülő párductesttel lesik a konkurencia minden lépését, no nem azért, hogy vajon utolérik-e őt, hanem azért, hogy ötletet és kiutat lásson saját megrekedt helyzetére. Ezt a módszert egyébként olyan nemzet is használta, mint a japán, (ha fényképezni nem is lehetett egy európai gyárlátogatás során, de legalább mindent jól erősen megdörzsöltek és az ujjaikon lévő szemcsékből azonosították a termékösszetevőket egy minilabor segítségével)azonban ők sikerre tudták vinni. Mi hát a különbség? Mi az európai kultúrában benchmarkingnak hívjuk ezt a nem túl szimpatikus folyamatot, ami valóban nem más, mint egyszerű másolása a kreativitásnak, lehetőleg olcsón, gyorsan és az sem baj ha sz…l. A japánok KAIZEN-nek hívják, ami egy szlogennel írható le: minden nap valamiben, valamivel jobbnak lenni, mint tegnap. Nem is fontos, hogy másnál jobbak, de legalább magunknál. Ja! Az ötletrablás mellett a japánok tettek még valamit… Tanultak, ötleteltek és szorgalmasan dolgoztak, hogy ne kelljen mindig lenyúlásból élni, mert amúgy ezt elég szégyenletes dolognak tartották a szükségesség mellett. Az igazat megvallva , én nem igazán ismerem a bélyegző piacot. Azt viszont látom, hogy amennyiben bélyegzőre lesz szükségem, akkor tőled rendelek, visszaadva valamit azért a kreativitásért és ötletességért, amit ezen a blogon tapasztalok. És még valamit ígérhetek: nem fogok bélyegzőkészítésbe. Már csak azért sem, mert a nálad tapasztalt eladástechnika és marketing mellett maximum én is úgy járhatnék, mint a cikkben olvasott Kolléga, kulloghatnék utánad, amitől nagyon utálnám magam.
Szívélyes üdv:
Üdv Mindenkinek!
Elnézést kérek, időrendben válaszolok.
Imre, egyetértünk: a hétfő izgalmas lesz, de a kedd annál érdekesebb. Mondjuk most adtam egy esélyt a versenytársaknak, mert már holnap reggel tudni fogják, hogy hétfőre tervezek valamit, de egy belső hang azt súgja, hogy ettől nem kell félnem. Kedden mesélek, ígérem.
Rita, Te majd nagyon figyelj, mert van egy fogadásom, hogy a térdedet fogod csapkodni, ha meglátod, mi lesz itt.
Lici, üdv a fedélzeten!
A japánokon már én is sokat gondolkodtam. Látva a kínai „ipar” és „kereskedelem” világméretű burjánzását – egy barátom szerint ami ma nem Kínában készül, az hamisítvány – az jutott eszembe, hogy a japánok is valami hasonlót csináltak az 1940-es évek végén, csak ők kreatívak voltak. A kínaiak még magukra találhatnak. Végül is mentalitásukat tekintve hasonló népek: nagyon fegyelmezett, nagyon munkabíró emberek.
A két említett versenytársam közül egyébként az egyiket közelebbről is ismerem, és azt kell mondanom, hogy igen kitartó, rendkívül ügyes ember. Épp ezért nehéz megértenem, miért szorul rá vitatható eszközök használatára.
Az ő dolga.
Helló, Attila!
Milyen szuper, hogy nem vagyunk versenytársak! Így gátlás nélkül tanulhatok Tőled, és mégsem lesz KAIZEN..
🙂 Hajrá! Üdv, a másik Attila
Azért Lici véleménye nem semmi elismerés!
És mit mondjak… meglehetősen helytálló. 🙂
hééé, nem ér leszólni a KAIZEN-t!
Az egy szuper dolog, még az alkalmazottak motiválására is lehet használni!
Ugyanis sok munkahelyen azt érzi az alkalmazott, hogy „áá, kutyába se veszik a véleményemet, pedig én mindent jól látok, innen alulról…”. A KAIZEN-nel meg két legyet ütsz egy csapásra:)
Na, ennyit akartam most csak, készítem a térdvédőimet hét elejére:D
Rita, szerintem sincs semmi gond azzal, ha valaki tanul a versenytársak lépéseiből – legyenek azok jók vagy rosszak.
A probléma azzal van, ha az eszközök nem tiszták. Bár régóta vagyok a piacon, rögeszmém, hogy létezhet tiszta verseny – egyébként létezik, szakmán belül is. Versenytársaim döntő többsége kitűnő ember, korrekt cégekkel.
A verseny mindenkinek jót tesz. Jó a piacnak, jó a terméknek, jó a vevőnek, és jót tesz a versengő cégeknek, mert olyan lépésekre inspirálja őket, amelyeket versenyhelyzet nélkül ki tudja, mikor tettek volna meg.
Attila,
Én is nagyon várom… a keddet. S nem is az első posztot, hanem kicsit később a rákövetkezőt, ami majd mesél arról – gondolom -, hogy ‘drága’ versenytársaid miként próbálják még überelni sziporkázó ötleteidet.
Vicces egy már lejátszott meccs eredményeire várni. Tudod, hogy ki nyer, s nem érted, hogy ugyan miért kell a játékot megerőszakolni?!
Attila, remélem vitriolos tollad jól fog majd hétfőn, s kedden is – várom a fejleményeket! 🙂
Önkritikát gyakorolok. Azt is megmondom, miért.
Túl sokat foglalkozom a versenytársaimmal, holott nem ez a dolgom. Hadd magyarázzam meg gyorsan, és hadd védjem meg én magam a bélyegzőkészítőket, mielőtt valami fatális félreértés történne.
Szeretem a versenytársaimat, és tudom, hogy elég nagy ez az ország mindannyiunknak. Szerencsére a legtöbben így gondolják.
Fontos tehát tudni, hogy nem azzal van baj, hogy vannak versenytársak – nélkülük biztos, hogy félúton sem tartanék a cégemmel, mert az ő munkájuk is arra inspirál, hogy egyre jobb céget építsek, egyre jobban dolgozzak. Nem mellébeszélés, amikor azt mondom, hogy hálás vagyok a munkájukért. Aki jól dolgozik, annak azért is, mert megmutatja a vevőknek, hogy mi az a színvonal, amit el kell várni a bélyegzők piacán minden bélyegzőkészítőtől.
Nagyra becsülöm azoknak a munkáját, akik így dolgoznak. Biztos hihetetlenül hangzik, de sok barátom van erről a szakterületről, és nem ritka, hogy segítünk egymásnak.
Szóval fontos elmondanom, hogy nem az a baj, hogy más bélyegzőkészítők is vannak az országban. És fontos, hogy ezt senki ne is értse így. (Tudom, hogy Ngy sem így értette.)
Gond akkor van, amikor a versenytárs – szerencsére az ilyenek vannak kevesebben – elkezd nem-tiszta eszközökkel mozogni a piacon.
Ez a bejegyzés egy ilyen esetről szól, és csak azért írtam róla, mert az illető cég megtéveszti a vevőket.
Természetesen a versenytársakkal vívott piaci csörtékkel nem akarom untatni a vevőimet. Például ez az oka annak is, hogy nem írtam arról a versenytársamról – nem ő az első, és nem is az utolsó -, aki komoly mennyiségű honlaptartalmat emelt át az én weboldalamról a sajátjára. Ez már nem a vevőkre tartozik, hanem az ügyvédekre. A kártérítésből majd finanszírozok egy jó reklámkampányt.
Viszont mindig jólesik, ha a vevőim szurkolnak nekem – úgyhogy köszönöm, és ígérem, holnap érdemes lesz itt olvasgatni.
És rendelni is!