Ha már kiválasztotta, kinél rendeli meg a bélyegzőt, ha már le is adta a megrendelést, és izgatottan – például mert most alakult a cége, és a bélyegző elkészülte is egy nagy pillanat Önnek – vagy rezignáltan (régi cégének rendeli a sokadik bélyegzőt) várja, hogy átvehesse, javaslom, szánjon néhány percet erre az írásra.
Mi fog történni?
Mire érdemes figyelnie?
Mit tehet, ha valami nem az elképzeléseinek megfelelően történt?
Attól függően, hogy Ön online rendelt, vagy felkeresett egy bélyegzőkészítőt, a pecsét átvétele különbözőképpen történhet.
Ha online rendelt – a mi vevőink többnyire ezt választják -, és, mint a legtöbben, a kiszállítást választotta, a bélyegzőt egy futár viszi el Önhöz. A másik lehetőség, hogy a terméket személyesen veszi át a gyártónál vagy a gyártó viszonteladójánál, azaz ott, ahol a bélyegzőt rendelte.
Mindkét esetben azt javaslom, hogy még fizetés előtt ellenőrizze az alábbiakat.
1. Hiánytalanul megkapott-e minden tételt?
Ez a legegyszerűbb feladat. Ha online rendelt, nézze meg a megrendelés visszaigazoló e-mailt, ha személyesen, akkor a megrendelőlapot, és nézze meg, egyezik-e a darabszám.
Szokásos trükkök:
Főleg nagyfelhasználóknak szeretnek bélyegzőkészítők kiszámlázni olyan tételeket is, amelyekért nem kellene külön fizetni. Szakmánkban kering egy történet az egyik Mágusról, aki több cégnek évekig szállított bélyegzőt úgy, hogy minden komplett pecsét mellé mindig kiszámlázott még egy festékpárnát. Rossz nyelvek szerint annak a nettó bevételét kapta az, aki a cégnél arra figyelt, hogy senki ne tegye fel azt a kínos kérdést, hogy a festékpárna nem elválaszthatatlan része-e a komplett bélyegzőnek.
Jó, ha Ön tudja: ha komplett bélyegzőt rendel, akkor az ár tartalmazza a bélyegzőház, a kívánt színű festékpárna és a szöveglemez elkészítésének árát is. Ha valaki ezek közül valamelyiket külön tételként is ki akarja számlázni Önnek, akkor gyanakodjon.
2. Nézze meg, hogy azt kapta-e, amit rendelt!
Bár a bélyegzőkészítők körültekintő emberek, érdemes ellenőrizni, hogy a bélyegző sok paramétere közül mindegyik megegyezik-e azzal, amit ön rendelt. Nézze meg, hogy a kért színű bélyegzőházat kapta-e, egyezik-e a lenyomat színe az Ön által választott színnel, és nem utolsósorban ellenőrizze, hogy azt a bélyegzőházat kapta-e, amit rendelt.
Itt kétféle trükköt szoktak alkalmazni az élelmesebb bélyegzőkészítők.
Vannak, akik egyetlen érvet tudnak felhozni a termékük és a szolgáltatásuk mellett: az olcsóságot. Velük néha érdemes vigyázni (nem mindenkivel, de azért jó odafigyelni).
Két jellemző trükk (az alacsony árból, ugye, meg is kell tudni élni):
a. A bélyegzőkészítő Trodat bélyegzőt hirdet ellenállhatatlan áron, Ön azt is rendel, aztán azzal azonos lenyomatméretben kap egy másik típust. Ne vegye át, mert Ön nem ezt kérte. Kérje a Trodatot. Vagy fizessen annyit a kapott no-name pecsétért, amennyit az ér, de ne azt az árat, amit az ajánlatban a Trodatért kértek.
b. A másik trükk szintén figyelemre méltó. Kitalálója – állítólag – ugyanaz a Mágus, aki a festékpárnás trükköt is alkalmazta. A lényege, hogy Ön megrendel egy bélyegzőt, amelyet mondjuk egy 58×22 milliméter lenyomatméretű pecsétre szeretne elkészíttetni. Leadja a megrendelését. A bélyegzőkészítő látja, hogy az adott grafika olvashatóan elfér egy eggyel kisebb bélyegzőn is. Ez gyakran előfordul, és önmagában még nem probléma. Ha a gyártó nem trükköz, akkor értesíti Önt, hogy eggyel kisebb – és természetesen olcsóbb – házon is elfér a lenyomat, és megkérdezi Önt, hogy ragaszkodik-e az eredeti mérethez, vagy kéri a kisebb, olcsóbb változatot. Az sem trükk, ha a bélyegző az Ön által kért méretben készül el – ebben az esetben a gyártó abból indul ki, hogy Ön nem véletlenül rendelt akkora pecsétet, amekkorát.
Trükk az, amikor a bélyegzőkészítő elkészíti a kisebb bélyegzőt, és a nagyobb árát számlázza ki Önnek. Ezen Ön 2-3 ezer forintot is veszíthet. (Ez például magyarázhatja az olcsó ajánlatot. A kis bélyegző olcsó, Ön egy nagyobbat rendel kicsit drágábban, és megkapja a kisebbet a drágább árán – ez viszont megtermeli az extraprofitot a trükkös kedvű bélyegzőkészítőnek.)
Hogyan védheti ki ezt a trükköt?
Elég egyszerűen. Amikor rendel, írja fel a bélyegző típusszámát is. Ne csak azt, hogy ötsoros bélyegző, hanem azt is, hogy – például – Trodat 4912. Ha aztán azt látja, hogy a számlán Trodat 4912 szerepel – rosszabb esetben az, hogy 5 soros bélyegző, és mellette a 4912 ára -, de Ön nem 4912-est kapott, hanem ennél kisebb bélyegzőt (figyelje a számot, rajta van a bélyegzőházon), akkor reklamáljon.
3. Olvasható-e a lenyomat? Hibátlan-e a szöveg?
Vegye ki a bélyegzőt a csomagolásából, és egy tiszta, fehér lapon, szilárd, sík felületen (pl. íróasztal) készítsen próbanyomatot. Lehet, hogy az első egy-két lenyomat nem lesz szép – ez normális, ha a bélyegző új, és például hidegből hozták be meleg, fűtött szobába. Az automata bélyegzőket nem kell nagy erővel lenyomni – sokan úgy használják a bélyegzőt, mint egy önvédelmi fegyvert -, elég könnyű kézzel lenyomni (Trodat bélyegzőről beszélek).
Jó, ha most ellenőrzi a szöveg helyességét. Ha minden olvasható, és a lenyomat szövege azonos azzal, amit Ön megadott, akkor minden rendben. Ha nem, akkor jelezze ezt annak, akinél a bélyegzőt rendelte.
Egy praktikus tanács: ha online rendel, akkor garantáltan azt kapja, amit Ön begépel. Itt csak arra kell ügyelnie, hogy minden adatot pontosan adjon meg. No de ez akkor is elengedhetetlen, ha más csatornán rendel.
Utóirat papír-írószereseknek:
Ha Ön bélyegző viszonteladó, sok vitás helyzetet kerülhet el azzal, ha a beérkezett bélyegzőket már akkor ellenőrzi, amikor azokat Ön a gyártótól átveszi. Ne várja meg, amíg a vevő nézi át. Hátha talál egy olyan hibát, amit addigra, mire a vevő megérkezik a bélyegzőért, már Ön és bélyegzőkészítő partnere orvosolni tudnak.
Gondoljon bele: egy régi, megbecsült vevője lehet, hogy évente 2-3 millió forintot költ Önnél papír-írószerre. Ha egy szerződést azért nem tud megkötni, mert elírták a 10 ezer forintnál olcsóbb bélyegzőjét, Ön egyrészt – akaratlanul bár – kárt okoz egy vevőjének, másrészt könnyen elveszíthet egy 2-3 milliós vevőt.
Ellenőrizze tehát a bélyegzőt a vevő szemével!
Még egy bónusz:
Ha ki akar emelkedni a versenytársai közül, akkor hirdesse magát azzal a szemlélettel, amellyel ebben a Kinder Bueno reklámban találkozhat. Sajnos a magyar változatot nem találtam meg, de a cseh reklámmal sem lesznek nyelvi problémái.
Mi a lényeg? Két dolog. Az egyik, hogy ne terméket áruljon, hanem valami többet. A reklámban a Kinder Bueno nem csokoládé, hanem az az érzés, hogy "mmm". Kínáljon valami feledhetetlent. A másik, hogy ne csak ígérje azt a felülmúlhatatlan valamit, hanem valóban legyen is felülmúlhatatlan. Ha ez többe kerül, és drágábban kell adni, ne ijessze meg. Elég, ha az igényes vásárlókat vonzza a vállalkozása. De őket a magasabb összegért nagyon (nagggyon!) ki kell szolgálni. Ne féljen, érteni fogják, mi az, amiért többet fizetnek. És jobban járnak, mintha olcsóbb megoldást választottak volna.
Szeretem példaként említeni a City Taxit. Ha taxit kell hívnmom, mindig velük utazom. Miért? Azért, mert hallatlan szigorúság van a cégnél, ezért minden autó tiszta, pontos, a sofőrök udvariasak, jól öltözöttek, és előbb hajtanának a Dunába, minthogy becsapják az utast.
Öööö…, hát persze, jól sejti, a City Taxié a legmagasabb kilométertarifa. De először is, nálam még sosem késtek – márpedig a taxinál ezért fizet az ember: a gyorsaságért -, másodszor pedig érdemes egyszer kipróbálni ugyanazt az útvonalat egy másik taxitársasággal, esetleg egy "mezítlábas", "olcsó" taxival. Cityvel már többször utaztam ugyanazon az útvonalon, és a sok-sok fuvar között csak annyi eltérés volt, amennyi a piros lámpák miatti várakozásból adódhatott, azaz pár forint. Más taxival volt ez már súlyos ezrekkel drágább is, pedig a kilométertarifa elvileg alacsonyabb volt.
Tehát a drágább az olcsóbb. (Egyébként sem sokkal drágább a tarifa.)
Ja, és a City Taxi már tizenkétszer kapta meg a Best of Budapest díjat az utasaitól. Miért ennyiszer?
Azért, mert eddig tizenkétszer osztottak ilyen díjat…
Szóval: merjen egyedit nyújtani!
Horváth Attila
Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.
Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között
www.belyegzoexpressz.hu
Kedves Attila!
Lassan úgy érzem, kezdek blog-függővé válni… 🙂
Egyik bejegyzés jobb, mint a másik.
Gondolkoztam azon, mi a különbség közted, esetleg köztem, és az említett „mágusunk” között? Rájöttem. Mi nyugodtan alszunk. Nem kell izgulnunk, hogy elveszítjük-e ügyfeleinket, vagy hogy lesznek-e újak. Mivel nem csalással, nem megkenegetéssel, esetleg megfélemlítéssel kötjük őket magunkhoz. Megdolgozunk értük, embernek, barátnak, ügyfélnek tekintjük Őket… És mivel ezzel még pénzt is keresünk, hálásak vagyunk nekik, és ezt éreztetjük is velük.
Szerencsére egyre közelebb az a világ nálunk is, hogy nem lehet a piaci szereplőket megfélemlíteni, hogy többet ér a biztos állás és jövedelem, a becsület annak a beszerzőnek, akit tegnap még zsebpénzért meg lehetett venni. És akkor most tényleg kezdhetnek a „mágusok” izgulni, mert ők erre alapozták a vállalkozásukat. Ráadásul tették mindezt valószínűleg jó olcsón, és nincs miből finanszírozni a továbblépést, vagy a szükséges fejlsztést, változást, hogy hasonló utakra térhessenek. Sőt, jön a következő olcsójános, aki az eddig is alacson yárait ledöngöli a földbe, és a „becsületessé vált” beszerző gyorsan elfelejti mágusunkat… aki remélem egy csomó hitelt vett fel, hogy finanszírozhassa beruházásait, hogy tartani tudja az olcsó árakat és az „okosságokat”…
SZóval „Világ mágusai egyesüljetek!” de csak azért, hogy egyszerre tűnhessetek el végre…
Én pedig lassan majd hazamegyek, játszom a gyerekkel, és utána még a szokásosnál is jobban fogok aludni:)
Superman
Kedves Superman!
Mágusok mindig vannak, és mindig lesznek olyanok, akik abból élnek, hogy segítenek nekik elbújtatni a nyuszit a cilinderben. Azt is mondhatnám, hogy mindenki megérdemli a maga mágusát, mert úgy gondolom, hogy csak azt lehet becsapni, aki elhiszi, hogy a bűvész varázsol.
A beszerzőket sem mindig értem. Valószínűleg évekig tanultak, majd keményen dolgoztak, míg a megfelelő pozícióba kerültek. Nincs olyan, hogy valaki folyton kockáztat, és sosem bukik le. Ezek a trükkök is kiderültek valahogy. Bár az is igaz, legalább az egyikről tudom, hogy nem hullottak fejek – még. Szerintem egyetlen beszerzőnek sem érdemes hosszú évek munkájának eredményeit azzal kockára tenni, hogy egy beszállítónak segít meglopni a céget, amelyet képvisel.
Sem anyagilag, sem morálisan nem éri meg.
Na de soha senki nem számol a lebukással.
Tegyük gyorsan hozzá: csak minden x-edik esetben bukik le valaki.
De egyikükkel sem cserélnék.
Egyet tehetek: segítek a vevőknek megtanulni, hogyan csaphatják be őket, és ők hogyan védekezhetnek ilyen csalások ellen.
Szia Attila!
Éedemes lenne mindenkinek elolvasnia John Nash játékelméletének azt a részét, amelyik a két lebukott tolvajjal foglalkozik. 4 sémát felvázolva, mindkettő azzal járna jól, ha tartanák a szájukat és tagadnának, ekkor úsznák meg a legkevesebb büntetéssel. Mivel mindkettő úgy gondolja, hogy a másik köpni fog, ezért gondolkozás nélkül kölcsönösen vallanak egymásra és több évet kapnak, mintha betartották volna a betyárbecsületet.
Mi köze ennek az üzlethez? Szinte csak ahhoz van köze (ügyesebbek a párkapcsolatban is használhatják:). Nos ha jól megnézzük, akkor a kereskedők szívesen árulnának drágábban, tudván, hogy a másik nem fogja alóluk a haszonkulcsot kirángatni. Ez egyfajta morális erőt és miliőt kíván meg, amit max. a skandináv államokban lelhetünk fel. Mivel minden kereskedő (tisztelet a kivételnek és neked Attila) úgy gondolkozik, azzal nyer a legtöbbet, ha gyorsan mindenkinél olcsóbban értékesít (a modellben a másik beárulása) ezért meg sem szokták várni, hogy mit lép a másik, azonnal a legalacsonyabb piaci árral kezd mindenki. Holott, ha kis erőfeszítést tenne, hogy drágábban értékesítsen és itt jön a kreatív emberek létjogosultsága, akkor könnyen elérhető lenne, hogy az addig olcsóságát hirdető emelné fel árait, ami fogyasztó szempontból csak annyit jelent, hogy a folyamatos költés helyett egy ideig megtakarítok, hogy azután drágábban tudjak vásárolni. Eközben persze tőlem is drágábban vesznek. Minden jóléti társadalomnak ez az alapja és nem pedig a nullszaldós, image-ként tartott cégekkel való kereskedelem.
Szia, Laci!
„A gazdagság jobb, mint a szegénység. Már csak anyagi szempontból is.” Ezt Woody Allen mondta, és nehéz vitába szállni vele.
De az a helyzet, hogy nem csak azért nem lehet nagyon olcsón dolgozni, mert drágán jobban megéri, hanem főleg azért nem, mert ha az ember olyan szolgáltatást akar nyújtani, amire mindig büszke lehet, akkor mindenből a legjobbat kell nyújtania. Ez pedig sokkal többe kerül.
Mondok egy példát.
Január elseje óta minden vevőnk, az ország minden részében kiszállítással kapja meg a bélyegzőjét. Tavaly még a vidéki megrendeléseket postán adtuk fel. Tudod, micsoda költségnövekedés volt ez?
Muszáj volt ebből egy tekintélyes részt beépíteni az árba. Többe kerül? Bizony, többe. Jobbat nyújtunk, mint ezelőtt? Sokkal jobbat. A visszajelzések legalább is ezt mutatják. Például egy pillanatra sem zavarta meg a kiszállításokat a vasutassztrájk.
Január elseje óta összesen egyetlen csomagunk tűnt el, persze azt is azonnal pótoltuk, ráadásul a szállító cég később megtalálta. Több, mint kétszeres költséggel tudunk célbajuttatni egy küldeményt – de micsoda különbség! Egy percig nem tétováztam, amikor alá kellett írni a szerződést.
Mondom, csak egy csomagproblémánk volt, de azt is micsoda profin intézték! Nem ám úgy, hogy az ember könyörög az ügyfélszolgálaton, ahol közlik vele, hogy majd utánanéznek, aztán hosszú csend. Nem, itt azonnal keresni kezdték a csomagot, egyből kiderült, hol fogta utoljára a radar. Aznap vagy hárman hívtak a szállító cégtől, elnézést kértek, és addig meg nem álltak, míg meg nem lett a csomag. Már kezdtem szégyellni magam – de mondták, hogy ez minden ügyfélnek jár.
Na, például ettől is drágább nálunk a bélyegző.
És mit gondolsz, több visszajáró vevőnk van vagy kevesebb? (Több.)
A jobb szolgáltatás mindig megéri az árát!