Mennyibe kerül egy instant – magyarul: zacskós – húsleves? A címben említett összegnek alig a tizedébe.
Ráadásul ez már 4 tányér levesre elegendő. Elkészítése 10, elfogyasztása 5 perc.
Ki az az őrült, aki egy négyszemélyes adag árának a tízszeresét fizetné egyetlen tányér húslevesért?
Velem megtörtént.
És boldogan fizettem ennyit ezért a levesért, sőt, borravalót is adtam. Meggyőződésből.
Nem, nem vagyok sznob.
Arról van csak szó, hogy ennek a levesnek az értéke messze túlszárnyalta a zacskós húsleves árának tízszeresét. Azt mondtam, hogy a tízszeresét? Tévedés. Az ötvenszeresét is.
Mit ettem tehát?
Helyszín: Újpest, Külvárosi Kávéház (nem rokonom, nem üzletfelem). Belépek az étterembe, elém jön a rendkívül kedves pincér, megkérdezi, dohányzóba vagy nem, a helyemre kísér, úgy kezel, mintha mindennap ide járnék.
Amikor az étlapot lapozom, megakad a szemem a borbély húslevesen. Azt írják, hogy a nagymama titkos receptje alapján készül. (Ilyenkor az ember mindig gyanakszik egy kicsit, hogy "persze, a Nagyi, aha…" Nos, itt nem kell gyanakodni.)
Kérem szépen, ez nem húsleves. Ez az étel részlet a Szindbád című filmből. Ez egy egész estés Krúdy-vacsora. Ez belépő a filmbe. (Látta? Ki ne hagyja!)
Azzal kezdődik, hogy kihoznak egy kosár pirítóst. És mellé annyi velőt, hogy nem tudom, honnan szerezték (fokhagyma mellékelve). A leves akkor érkezik, amikor ezzel nagyjából jól is laktam. Tekintsük tehát a pirítóst és a velőt előételnek.
Megérkezik a leves. Az az igazi, békebeli, aranyló színű húsleves – hús nélkül. (Meglesz az is.) Másodszor is sikerül jóllakni.
A harmadik fogás mi más lehetne, mint a levesben puhára főtt marhahús szeletek, némi leveszöldség, egy kis krumpli (nem, ez nem burgonya, ez krumpli!), mindehhez kétféle mártás. A pincér megkérdezi, hogy friss házi kenyeret szabad-e hozni. Bizony, szabad. A tálalás olyan művészi, hogy hiába érzem, hogy ennyi étel nem fér belém, ennem kell. Képtelenség ellenállni.
Bő két óra, míg végzek az ebéddel. Közben újságolvasás, gondolatok rendezése, szieszta.
Ebéd után egy jó kávé. És most érzem, micsoda hiba, hogy másfél hónapja nem dohányzom – ez az egyetlen, ami hiányzik ehhez az ebédhez.
Na, ez a húsleves kerül 2700.- forintba. Drága?
Rendben, ha kielemezzük, hogy ez pár deci víz, pár szál répa, egy burgonya, némi mártás, pár szelet marhahús, nulla egész x kJ gáz, egy szelet kenyér, kis fokhagyma, pár szelet pirítós, némi velő – akkor az alapanyagok és egyéb költségek biztosan kijönnek az ár töredékéből.
Na de ki mondta, hogy én alapanyagokat vettem? Vagy húslevest? Még csak nem is ebédet vásároltam ennyiért, hanem azt az érzést, amit Krúdy és hősei éltek át, rég letűnt korokban. Időutazás 2700-ért.
Így hogy hangzik az ára? Igaz, hogy így már ingyen van?
Ezt az éttermet nem fogják tudni tönkretenni a gyorséttermek, sem az ételfutár cégek.
Egy hosszú utóirat:
Ezt a blogbejegyzést azoknak a papír-írószer forgalmazóknak ajánlom örök tanulságul, akik arra szoktak panaszkodni, hogy a multik tönkreteszik a piacot, mert alacsonyabb eladási árat diktálnak, mint amilyen beszerzési árat ki tudtak harcolni az említett kisvállalkozások az importőrüknél.
Először is – szerintem – szégyelljék magukat azok az importőrök, akik pusztán a mennyiség miatt olyan árkedvezményt adtak a multiknak, amellyel azok ötösével képesek lefejezni azokat a papír-írószeres kis- és középvállalkozásokat, akikből mindeddig az említett importőrök éltek. A büntetésük egyébként az lesz, amikor jövőre ezek a multik az idei ár feléből fognak alkudni, és az importőr kénytelen lesz belemenni az áralkuba, hogy a márkaneve továbbra is látszódjon a hipermarketek polcain (és ne a konkurencia legyen ott egyedül a jól előkészített piacon). És közben elveszíti azt a tisztességes profitot, amit azon szedett be korábban, hogy a kiskereskedőit kiszolgálta.
Ám ők már nincsenek, mert őket – importőri támogatással – tönkretette a multi, aki ugyan volument visz, de közel importőri áron. Mennyit keres ezen az importőr? Nagyjából semmit, vagy alig. De virul, mert azt hiszi, hogy ha nullszaldóval is szállít, ámde van egy komoly image-reklámja azzal, hogy egy multi polcain látják a portékáját.
Oké, ez logikus, de mikor érne valamit egy ilyen reklám? Akkor, ha lenne sok-sok vállalkozás, aki drágábban vásárol az importőrtől, mint a multi, és sokat értékesít. Az ám, csak hát őket lefejezte a multi. Úgyhogy az image-reklám ingyen van, de nem hoz nagy pénzt. (Az importőrökért ne ejtsünk könnyeket, meg fogják oldani a problémát.)
Ha Ön papír-írószer kiskereskedő, vajon hogyan követhet el végzetes hibát? Úgy, ha belesétál a megnyerhetetlen árversenybe, és elkezd a jelenleginél olcsóbb – és természetesen gyengébb minőségű – termékeket forgalmazni, csak azért, mert a multi kezdi elszipkázni az ügyfeleit. Megnyerheti az árversenyt? Soha, hiszen a multik nem kénytelenek a papír-írószer termékekből élni, így ők megtehetik, hogy akár veszteséggel is adják – majd a többi terméken realizált árrés eltartja őket.
Javaslom-e ilyenkor az árversenyt?
Épp ellenkezőleg: most érkezett el az idő, hogy ezek a kisvállalkozások kiválasszák a piacról a legütősebb termékeket, a legjobb minőséget, tegyék mellé a legjobb szolgáltatást, és az instant húslevesek piacával nem versenyre kelve szolgálják ki azokat az igényes vevőket, akik nem az olcsó vackokat keresik, hanem csúcsterméket csúcs kiszolgálással.
Egy egyszerű példával élve: nézzük az iskolaszezont.
Ugye, a multik azt már réges-rég elvitték. Na de el tudták-e vinni attól a papír-írószer kereskedőtől, aki a kerület iskoláit még az előző tanév végén felkereste, összegyűjtötte a tanároktól, hogy jövőre hány elsős, másodikos (stb.) füzetcsomagot kell összeállítania, megtudta, hogy mik a tanárnénik igényei az első bében és a negyedik ában? Ha megbeszélte a tanítónénivel – nem is kell korrumpálni, mert ez neki akkor is segítség, ha minden jól megy, és hiszem, hogy aki ma pedagógus, az szívből az -, hogy pontosan mi legyen egy füzetcsomagban, és milyen számolókorong stb. kell egy gyereknek ebbe az osztályba, akkor szeptember elsején csak annyit kell tenni, hogy az osztályfőnök összeszedi a pénzt a gyerekektől, a papírboltos pedig egyetlen fordulóval az iskolába szállítja a megbeszélt mennyiségű füzetcsomagot.
Mindenki jól jár? Igen!
Adtunk egy pofont a multiknak? Akkorát, mint egy ház!
Ha Ön papír-írószer forgalmazó, és meg meri hozni ezt a döntést – és kellőképpen jól dolgozik -, akkor megkapja a legjobb vevőket, akik egymásnak fogják ajánlani Önt és a cégét. És végre nem kell megalázó minőséget kiadni a kezéből, csak azért, hogy megkeresse a megalázó mennyiségű profitot. Mert ha olcsó vackot árul, és ici-pici hasznot realizál, abból nem lehet szolgáltatni. Ha drága dolgot szerez be, de az olcsó bóvlik árszintjén értékesíti, akkor egyenesen veszteséget termel. Lehet, hogy észre sem veszi, mert egy jobb terméke a "hátán viszi" a rossz termékét, azaz a jobb termék haszna kompenzálja azt a mínuszt, amit a rossz termékével termel. De erre nincs szükség!
Elhiszi nekem, hogy az a tanárnéni, akinek a munkáját Ön százszorosan megkönnyítette, annyi kollégának mondja el a kerületi továbbképzéseken, hogy Önnel milyen egyszerű együtt dolgozni, hogy Önnek rövidesen kapacitás problémái lesznek?
Tessék kreatívnak lenni! Mit gondol, miért merem a legdrágább bélyegzőtípust forgalmazni? És miért nem azt, ami a felét tudja fele pénzért?
Tudja, hogy a legkiválóbb vevőim vannak a bélyegzőpiacon?
Felejtse el az árversenyt, és adjon többet a terméke mellé, mint az ára!
Erdélyi Norbert jóvoltából van szerencsém bemutatni azt a kedvenc részemet a Szindbád című filmből, amelyik az étteremben eszembe jutott.
Íme:
Még egy utóirat:
Ha egyetért, vagy ha épp nem, bátran szóljon hozzá ehhez a cikkhez!
Horváth Attila
Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.
Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között
www.belyegzoexpressz.hu
Hahó Attila!
Nem vagyok egy leveses fajta, de még csak papír-írószer kereskedő sem!
Egyszerű, mezei bélyegzőhasználó vagyok…
És csak annyit szeretnék Veled közölni, hogy aki így le tud írni egy ebédet, akinek az írása olvasása közben ráfolyt a nyálam a billentyűzetre, attól én rögtön megvenném az újabb, a jobb bélyegzőt is.
Mert tudom, hogy ért hozzá, tudom, hogy a javamat akarja, tudom, hogy értem dolgozik.
És amikor az általad küldött bélyegzőt kézbe véve, a pirítósra kent, rezgő és csillogó velő csodálatos illatát érzem, az valóban minden pénzt megér…
Köszönöm az élményt Fiú!
/…és a bélyegzőt is! /
Szia Attila!
Tökéletesen igazad van, ássa el magát a föld alá az összes nagykereskedés, amelyik nem bízik a kiskereskedő viszonteladójában. Mert azt gondolom, itt bizalomról van szó. A nagykereskedelmek azért szolgálják ki közvetlenül a végfelhasználót, mert így legalább biztosak lehetnek benne, hogy közvetlen felügyelet alatt tudják tartani az értékesítést. Ennél egy fokkal jobb módszer lenne, ha a kiskereskedő részére nyújtanának értékesítésre ösztönző képzést, dotációt stb. Amit a kiskereskedők tenni tudnak, hogy megtalálják azokat a személyes csatornákat, ahol a vevőjük a papír, toll és füzet mellett egy érzést is kap a pénzéért, ez pedig a valahová tartozás megnyugtató érzése, amit egy multi sem fog biztosítani ezt garantálom. Sajnos ma a társadalmunkban minden szinten meglátszik (kínai piac, filléres német árúházláncok stb.)az a jelmondat, hogy „IGENIS MERJÜNK KICSIK LENNI”:(
Üdv: Laci
Guszti, ha egyszer arra jársz, ezt meg kell kóstolnod! Bár a húsleves itt csak ürügy volt egy értékesítési szemlélet ismertetéséhez, az tény, hogy ez a leves feledhetetlen.
És az a szép, hogy ez nem egy leves, hanem egy brutális adag háromfogásos ebéd.
Ha – tévesen – azt hinnéd, hogy ez egy leves, akkor drágának tűnik. Ha már tudod, hogy ez egy finom háromfogásos ebéd, akkor az ára már nem drága. Ha átéled, akkor rájössz, hogy ingyen van, és azt kezded el tervezni, hogy mikor mész legközelebb.
Valakinek volt egy brilliáns ötlete, és a húslevest kiemelte a többi húsleves közül.
Egyébként megkérdeztem a pincért, hogy ez tényleg a Nagymama receptje-e. És ekkor derült ki, hogy nem csak Krúdy novelláiban lehet egy jót beszélgetni a felszolgálóval.
Akit érdekel a válasz, menjen el a Külvárosi Kávéházba, mert én ki nem beszélem azt, amit a főúr bizalmasan elmondott!
Jól mondod, Laci, ez egyrészt bizalmi kérdés. Amelyik importőr inkább azt a biztosnak tűnő forgalmat választja, amit egy multi sejtet – ámde sosem garantál! – egy hipermarketben, az azt fejezi ki ezzel, hogy vagy nem bízik a viszonteladóiban, vagy nem bízik a termékében.
Mert pontosan tudja, hogy a viszonteladóinak nem érdeke, hogy a vevői a sarki üzletéből átszokjanak a hipermarketbe.
Na de minek az ilyen imortőrnek saját cég??? Nem szokás megfogalmazni, de valójában az ilyen importőr becsapja a viszonteladóit. Eladja nekik az árukészletet, és hozzásegíti a multit ahhoz, hogy beragassza a kiskereskedők áruba fektetett pénzét. És ha megnézed, ki mennyit keres ezzel, akkor azt látod, hogy
– az importőr minimális hasznot könyvelhet el (nagyjából azt éri el, hogy a termék ingyen látható több millió vásárló előtt);
– a kiskereskedő majd a következő szezonig apránként megszabadul az árujától, amiben benne áll a pénze;
– a multi pedig eladja a terméket beszerzési ár környékén (jó, ha nem alatta), és keres azon, hogy a betérő vásárló mellé ott veszi meg a kínai csirkét, a jugoszláv tejet, az osztrák almát és a szlovák sajtot.
Akkor ki is jár jól?
A vevő?
Biztos jó neki a fent felsorolt termékkupac?
Jól járt a magyar vevő azzal, hogy addig vette a külföldi almát, amíg a magyar gazdák kénytelenek voltak némi úniós kárpótlásért cserébe kivágni az almafáikat? Olcsóbb és jobb terméket kapott helyette a vevő?
Jó dolog, hogy a hipermarketek polcain többféle külföldi vaj között jó, ha megbújik egy magyar? És hogy a külföldi – még – olcsóbb? Biztos, hogy ez akkor is olcsóbb marad, ha már nem lesz hazai versenytársa? Szóval tényleg jól jár a vevő?
Attila
Sajnos a ,agyarországi nagykereskedéseknél még az se ritka mikor a multi olcsóbban adja a terméket mint a kiskereskedő megvenné a nagykerben. Úgymond a multi beékelődött a nagyker és a kiskereskedő közé. A tömeg megveszi, hazaviszi, majd rájön, hogy mi mindent nem tud a termékről, és még mi minden hiányzik hozzá. Aztán hümmögve visszamegy a multiba a többi dologért, és márt nem is olcsó, de ezt nem veszi észre.
Sajnos az emberek magukat hülyítik.
Ha megnézed a globalizáció ellen itt Európában talán csak a franciák tesznek bármit is a hazai piac védelmében.
Volna mit tanulnunk.
És nem ártana felébredni, hogy az olcsó ritkán olcsó valójában.
Van abban valami báj, hogy a multi kap
– az államtól adókedvezményt, hálából, amiért munkahelyeket teremt – éhbérért -, igaz, közben munkanélkülit csinál abból a pár kkv-ból, akit piaci magatartásával tönkretesz, de arra való a(z állam-) polgár (= a vevő), hogy az adójából a munkanélküli segélyt folyósítsák;
– az importőrtől olyan alacsony beszerzési árat, hogy darált hulladék árában kapja meg a polcra kitehető árut (cserébe az importőr elmondhatja magáról, hogy az illető multit is ő szolgálja ki, és mekkorát ugrott a darabszáma);
– lehetőséget, hogy a keletkezett hasznát kivigye az országból;
– lehetőséget, hogy a kereskedelmi piacot 10-20 év távlatában néhány másik multival kiegyezve felossza, miután a hazai piaci szereplőket közreműködésükkel félreállította.
A hazai kereskedő pedig az adóterheket fizeti.
Franciaország valóban remek példa. Ott nemcsak a hazai áru védelmét kezelik sokkal komolyabban, de még a francia nyelvet is védik az idegen szavaktól. Ez azt jelenti, hogy amint megjelenik egy új – és hasznos – idegen szó, ami jövevényszóvá szokott válni más nyelvekben, egy bizottság addig dolgozik, amíg nem talál rá frappáns, francia nyelvű megfelelőt szóképzéssel vagy szóösszetétellel vagy máshogy.
Ez látszólag nevetséges, de mivel a nagy dolgok úgy kezdődnek, hogy hozunk egy kicsinek látszó döntést, és ehhez igazodva tesszük meg hosszú távú következményekkel járó lépéseinket, bizony, helyes felismerés – tudván, hogy minden fejben dől el -, hogy a fejeket tisztán kell tartani.
Attila, remek bejegyzés, sokan tanulhatnának belőle.
Ők azok, akik sajttal reklámoznak, és aztán sírnak, hogy tele vannak egerekkel.
Ööö… most egy kicsit meg vagyok illetődve.
Hölgyeim és Uraim, bemutatom az előző Hozzászólót: Wolf Gábort, aki nélkül a cégem félkarú óriás lenne, vagy inkább félkarú rabló, amelybe csak dobálnám bele a pénzt, alul pedig nem jönne ki semmi.
Gábor zárt fórumán, a Marketing Navigátor VIP-n tanultam marketing tudásom legjavát. Ez egy 24 órás online fórum, ahol bármikor bármit kérdezhetek, rövidesen választ kapok rá.
A legjobb, hogy az első napon kizárhattam az összes versenytársamat, így bocs, István, erről Te lemaradtál (tudom, hogy olvasol, és megtisztelsz vele).
Gábor, üdv a fedélzeten!
Jó a példa a papír írószer boltról. Vidéken lakom, itt van egy nagyon jó papírbolt, akikhez minden héten beszaladok. Ők árulták az elsősöknek a füzetcsomagot is, és sosem üres az üzletük. Viszont szoktam beszélni a tulajjal, és ő is fél attól, hogy mi lesz vele, ha megnyílik a közelben az egyik szupermarket.
Majd elküldöm hozzád, hogy tanuljon Tőled Attila 🙂
Az úttörő ahol tud, segít.
Egyébként amíg ő tartja a kapcsolatot az iskolával, addig övé az üzlet is. A multi nem fog kisétálni az osztályfőnökhöz, hogy megbeszélje vele, hogy milyen legyen a füzet, hogy milyen vonalzót kér, hogy milyen töltőtollal kéne írni a gyereknek ahhoz, hogy megtanulja rendesen fogni, és ne görcsösen szorítsa, ugyanakkor a betűket is jól tudja kanyarítani.
Mindenkinek az a legkényelmesebb, ha ő szállít be, közvetlenül az iskolába, ahol a gyerekek átvehetik a füzetcsomagot.
Az én gyerekkoromban még így érkeztek a tankönyvek. Nekünk most el kell menni értük egy tankönyvboltba, de – milyen érdekes! – ők úgy dolgoznak, hogy csak bemegyek, bemondom a nevet meg az osztályt, és nem kell vadászni, kezembe nyomják a csomagot. 3 perc alatt végzek. Hát nem ez a legjobb mindenkinek? Dehogynem. És szerinted elmennék olcsóbb tankönyvért egy hipermarketbe (ha ugyan foglalkoznának tankönyvekkel)? Soha. Mert ha csak egyet nem kapok meg, vagy csak egy helyett veszek mást, már többet veszítettem, mint ha itt veszem meg. Ráadásul az ár itt is korrekt, sőt, szerintem mindenhol ennyibe kerül a tankönyv – mit tudom én, nem is érdekel, és nem azért, mert „újgazdag vagyok” (nem vagyok), hanem azért, mert tisztában vagyok az időm értékével.
Zsuzsa, egy kérdés: a honlapod nevét miért nem védeted le egysszámban is? Onnan csak egy sima átirányítás a mostani helyére. Szerintem nézd meg, biztosan sok rákeresés lenne úgy is. Egy csomó érdeklődő teljesen ingyen.
Attila!
Nagyon fontos problémát fogalmaztál meg, ami egyrészt persze az árharcról szól (nem csak a papírboltokéról), másrészt arról, hogy valójában a vevőnek nem csak az ár számít, hanem az igénybe vehető szolgáltatások. A mi cégünk papírfelhasználása elég nagy, mégis a kis sarki papírboltba járunk (Balatonfüredieknek: a Magyar Műhelybe) mert itt mindig beszerzik, és összekészítik amit kérünk, mindig kedvesek, és mindig lehet egy jó ízűt beszélgetni. Szóval tessék belevinni az egyéniséget az üzletbe, és megtaláljátok azokat a vevőket, akiket akár barátnak is elfogadnátok.
Kazal Kolos
Ez a lényeg, Kolos. Meg kell mozdulni a vevőért, nem pedig azt várni, hogy majd besétál. Mert abból lesz az, hogy egyszer csak nem hozzánk sétál be, hanem a hipermarketbe.
Szia Attila!
Úgy látom,igazi méhkasba nyúltál ezzel a témával. Záporoznak a hozzászólások. Gratulálok.
Véleményme is van persze. ELőször is tudatosan magyartermék vásárló vagyok, lehetőség szerint kis helyi üzletekben.
Másrészt mint üzletember, a másik oldalon is állok.Mármint vannak a vásárlóim között multik, és szerencsére jó sok kis és közepes vállalkozás. A multikkal való együttműködést sokszor nemzetközi együttműködés szabályozza, így egyet tehetünk, keressük a kiskapukat, a kibúvókat:) egyelőre sikerrel…
Az én embereim a hús-vér kereskedők, olyanok, akik fogékonyak az ötleteimre, nyitottak és együttműködőek. Miattuk szeretem a munkámat. Nincs az a multi, ami miatt lemondanék róluk.
Más. A húsleves a Külvárosiban egyszerűen csodálatos. Lassan pénzt kérjetünk majd a reklámért, de ezúttal megéri. Egyszer valaki említette a dolgot, és kipróbáltam. Ahogy olvastam amit írtál, csorgott a nyálam…
Végül, de nem utolsó sorban. Nem tudom, ki az a kedves István, de örülök, hogy nem én vagyok…
Superman
Ez egy nagyon jó sztori, lehetne belőle csinálni egy logikai játékot, két-három oldalon változókkal és funktorokkal levezetve; ó bölcsészkar, te legy velem e kései órán: Ezt mutogatni kkv-nek, akik azt mondják, hiába főzök húslevest, ha a teszkóba 47 forint kapod.
De ha már a logikánál tartunk, van a klasszikus „visszafelé nem következik” ügy, ami ide is passzol: Ha van egy remek terméked, nyírbáld meg a célcsoportot, legyél különleges és nyertél.
De ha csak a célcsoportot zsugorítod, és különlegesnek pozicionálod magad, attól a terméked még nem lesz jó, legfeljebb ügyesen manipulálsz. És betér hozzád – ha éttermed van Hortobágyon – egy megéhezett webdesigner és a felesége, és elhiszik, hogy azért drága minden mert bio, és egészen addig hiszik, amig nem fagyasztott/konzerv zöldség a köret, és a hercegnő burgonya meg a legalapabb krumplipüré, a zacskóstól csak kicsit jobb.
A Külvárosi Kávéházba szívesen mennék viszont, a velő nem kenyerem, de biztos van más is, fácán, újhagyma, többféle mustár, kávé, ha forró, mint a babám szíve.
Attila, ez szép volt!
Kedves Attila!
Igazán tavaly is elmehettél volna ebédelni ebbe az étterembe!
Most írsz róla, amikor már nem eszem húst?
Amúgy pedig ami a vásárlást illeti, én viszonylag hosszú ideje már szemüveggel vásárolok, na nem csak azért mert rossz a szemem, hanem mert szeretem elolvasni az apróbetűs összetevőket is.
Ezt sok üzletben zokon is veszik, mert bizony elidőzök egy-egy polc előtt, ráadásul amikor meglátom mit is akarnak eladni ilyen-olyan néven belül, hát bizony sokszor visszateszem a polcra.
Egyébként jellemzően inkább a piacra járok és őstermelőktől vásárolok.
Mesélhetnék én is, milyen is volt az „ellátás” az én iskoláskoromban, de nem teszem, csak éppen annyit mondok, hogy akkor nem volt szégyen használt tankönyvből tanulni, nem is estek szét lapjaira, a gyerekek nem is firkálták össze, év végén összegyűjtötték és ment a következő évfolyamnak.
És történt mindez az „átkosban”, amit amúgy egy percig sem sírok vissza, de azt hiszem, hogy a több évtizedes oktatási reformkorszak szép lassan mindent tönkretesz, még azt is ami jó volt.
Mint például jó volt, hogy „az én időmben” nem verték meg a tanárokat, a diákok nem késelték meg egymást és azt hiszem, hogy a tanítóknak/tanároknak volt becsületük és tiszteltük őket.
Kedves Bélyegzők Ura!
A poszt első felében csorgott a nyálam, olyan jó ízű volt a leírás, megéheztem meg minden.
A poszt második felében kerekre nyílt a szemem, marketingesként csorgott a nyálam, meg minden.
Köszönet ezért a pár értékes percért, amit ingyen adtál.
Ha bélyegzőre lesz szükségem, csakis tőled, hidd el – meg minden.
Off!
http://joljarok.hu/index.php?opt=szolghaz&akt_szkat=45
címen betettelek kedvenceim közé, ha nem gond.
(Hamarosan „értelmesebb” elérési neve lesz az oldalnak, peckes és értékes link lesz az ott mind, a tiéddel együtt.)
Elnézést, nem az érdektelenség tartott vissza attól, hogy válaszoljak erre a rengeteg – ezúton is köszönet érte! – véleményre. Távollétem egyetlen oka, hogy kedd este 8 és éjfél között mindig zenekari próbánk van (Lobo, ezt imádni fogod: blues és rock and roll). Szóval ott voltam, de már itthon, és felnéztem a blogra, hátha írt valaki… Hát írt.
Köszönöm, hogy fontosnak találtátok megosztani a véleményeteket. Igyekszem minden hozzászólásra reagálni. Úgy a leglogikusabb, ha időrendben haladok.
Superman, maximálisan támogatom, hogy magyar termék párti vagy, és szeretnék mindenkit arra buzdítani, hogy amíg vannak magyar őstermelők, gyártók, kereskedők, segítsük őket azzal, hogy tőlük vásárolunk. Nélkülük nehezebb lenne, és nem is ugyanazt kapnánk. Aki nem hiszi, kóstoljon meg egy spanyol import őszibarackot, meg egy magyart. Vagy egy kínai csirkecombot.
A multikat körbebástyázó, és az importőröket méltatlan kompromisszumokra kényszerítő nemzetközi szerződéseket bizonyos távolságból volt szerencsém megismerni. Nem sok logikát látok benne, talán annak idején azt hitték, ez valami nagy keresztmarketing parti lehet – semmi értelme, viszont mindenki betartja. Reméljük, lehet ebből szabadulni, mert a multikon kívül mindenkinek rossz. Igen, valójában a vevőnek is.
Rezeda Kázmér nekem nagyon ismerősnek tűnik – szerintem debreceni marketinges és webdesigner lehet, és egykori bölcsész majdnem-kolléga – ha jól sejtem. Az bizony nagyon igaz, hogy kizárólag attól, hogy szűkíted a célcsoportod, még nem lesz a terméked vagy a szolgáltatásod unikum. Szóval a szűkítésnek sem az a lényege, hogy kitessékelek bizonyos vevőcsoportokat, hanem épp ellenkezőleg: ráfókuszálok egy bizonyos szegmensre, és rájuk optimalizálom a szolgáltatásomat. Ezzel automatikusan szűröm a célközönségemet. Ha a szűrő nem ilyen, akkor nem adtam semmi különlegeset, ellenben kirúgtam a vevőim egy részét.
Itt folytatom.
Mozsár Gabi, köszönöm, és gyere máskor is!
Éva, én húspárti vagyok, ezért nehezen tudom beleélni magam az általad vázolt helyzetbe. Azaz nem is olyan nehéz: valószínűleg olyan lehet ez Neked, mintha engem azzal a szegfűszeggel ízesített cigarettával kínálnának, amiből egy barátom évente egy dobozzal tud szerezni (de hogy akkor miért nem vesz rögtön többet?). Szóval arra most nemet kellene mondanom, és ez komoly dilemma lenne.
Nekem nincs türelmem elolvasni az árukon az E-ket meg egyebeket részletező litániát, de a múltkor egy libamájkrémen kiolvastam a címkét, és nagyon kellett vigyáznom, hogy ne nyerítsek hangosan az üzletben. Volt abban szója, sertésmáj, sertés szalonna (!), akármi, és 35% libamáj is.
Kedves Lobo!
Ha röpke időre odahagyod a kulturális fővárost, és eljössz a kulturálatlanba, menj el annak a legszélére, ülj be a Külvárosi Kávéházba, és kóstold meg a húslevesek legjobbikát. Egy szigeten fogod érezni magad.
Azt pedig szívből köszönöm, hogy betettél a kedvencek közé.
És ez most nem csere-bere, meg tiszteletkör, meg ami jár az jár, se nem illem, hanem egyszerűen arról van szó, hogy egyébként is terveztem, hogy a blogrollba bejegyzem a blogod címét, ha már rendszeresen olvasom, úgyhogy most már tényleg bejegyzem.
Kedves Attila!
Ugyan 3 éves koromtól vegetárius vagyok (ill. inkább válogatós, de NO hús:), ez a leírás, a tapasztalat és a következtetés nagyon ott van a szeren.
És sajnos az utóiratban olvasható esettanulmány is, ami minden vállalkozó és vállalkozás számára felér egy marketing-gyorstalpalóval.
Remélem, hogy sikerül felnyitni néhány szemet.
Egy kicsit sajnálom, hogy csak most értem ide, de a meggyőző stílusból és tartalomból azt látom, hogy nem úszom meg a visszaolvasást… 🙂
Keresek is egy RSS-t.
Vfair, elgondolkodtam azon, hogy viszonylag milyen magasan reprezentált a húst nem fogyasztók aránya (ezen a blogon legalább is). Valamikor volt – tán ma is van – egy Vegetárium nevű étterem, remek helyen (tán a Váci utca környékén volt), remek zenével.
Ha az enyém lenne a Külvárosi Kávéház, ezt a húslevest úgy hirdetném, hogy ez az a húsos étel, ami megdobogtatja a vegetáriusok szívét is.
A rendszerváltást követően az összes iparágat megelőzve az első vállalkozói-kollaboránsok a pékek voltak.
A pénzeszsákok rohantak Olaszországba új technológiáért, hozták az adalékanyagokat és nagy tömegben sütötték a szemetet a multiknak jó „ocsón”.
Utolérte őket a sors. A multik a minél magasabb profitért, hozták a saját gépparkjukat és búcsút intettek a kapzsi bagázsnak.
Lassan, de új szelek fujdogálnak. Győrben indult a „LIPÓTI” pékség és mint üzletlánc elért Budapestre is.
Hagyományos, adalék nélküli és napokig fogyasztható kenyeret árulnak kiváló minőségben. Még a lisztes 3 kg-os kerek parasztkenyér is kapható.
Most nyitottak és már kinőtték a Körúti üzletüket.
Csak egy dolog miatt izgulok. Jó drága és ne hogy elkezdjenek árban lemenni, mert holnap is szeretnék kapni ilyen kenyeret.
Ma is vásároltam, az eladó figyelmeztetett a gubának szánt 20 db kiflinél, hogy ez nem akciós 25,- Ft/db.
Mondtam szóljon a főnöknek, hogy maradjon is így, mi több inkább tegyen még rá 2,- Ft-ot.
Amit Attila írt egy dolog után ordít:
Ébredjetek emberek:…Minőség…Minőség és ÁR!
Nem szabad bedőlni annak a hülye dumának, hogy nincs fizetőképes kereslet…Csak az van. Az Osztrákok már a 80-as években is tudták…Nem kevesebbet, mint azt, hogy a Magyar vevőnek van pénze és minőségi igénye.
A sütőipar tényleg szép példája annak, hogy mit hoz az árverseny. El lehet jutni a szép külalakú, ámde fogyaszthatatlan termékig.
De legalább ócsóé van.
Aki ezt nem ismeri fel – mind a vásárlók, mind a gyártók -, az egy iparág bukását készíti elő. Ennek egyik eredménye, hogy megszűnnek ebben az ágazatban a kisvállalkozások, a másik, hogy megszűnnek a jó minőségű termékek.
Néhány éve azt mondtam, hogy rémálmaimban azt látom, hogy mindent Kínában gyártanak. Mára ez már valóság. Tudod, az a csodálatos érzés, amikor megnézed a futócipődet, és az van ráírva, hogy „ADIDAS – Made in China”.
Mindez csak a jéghegy csúcsa. Ami ennél is nagyobb veszteség, hogy megszünt a márkák hitele. Még tartják a frontot, de ez már nem ugyanaz.
A sógorom iparos. 1986-ban Bécsben vásárolt egy HILTI-fúrót. Ma is azzal dolgozik.
Tavaly három walkman-t vásároltam. Kivétel nélkül a drágább és világmárkának számitó termék volt. Madein China és kuka!
Azt hiszem nincs miről beszélni.
Nem rég egy burkolólapokat forgalmazó cég bemutató termében olyan csempéket láttam, ami db-ja több ezer Ft. Ezt milyen burkolóra mernéd bízni?…Amelyikre igen és meg is tudja csinálni a lap árának megfelelő minőségben, annak vajon van konkurenciája!?…Egy frászt!…Ebből következik, hogy érdemes a minőségbe fektetni, akár úgy, hogy minőségi szinten sajátítunk el egy szakmát…Innentől le van sz@rva az a vevő, aki ilyen lapot az ócsójánosnak ad oda, hogy felhányja a falra….Hát kedves polgártársaim így működik és fejlődik ez. Merni kell hinni benne és vállalni, de nem utolsó sorban megfizetni az árát a sikernek, ami olykor rögös úton érhető csak el.
Egyetértek.
Olyan ez, mint a jó hangszer. A jó zenéhez elengedhetetlen, de megfelelő muzsikus nélkül egy Steinway zongorából is csak zajokat lehet előcsalogatni.
És itt a híres jelenet is a Szindbádból:
http://youtube.com/watch?v=Bjo0wnEGJPI
Norbert, köszönöm!
Engedelmeddel ápgrédeltem a cikket, és – segítségedet is megemlítve – beillesztettem a videót.
Köszönöm!
Szuper bejegyzés Attila, úgy szeretem, hogy ilyen szép kerek egész dolgokat tudsz írni:)
Nálunk van egy maszek papírbolt (vidék). Hétvégente itt is össznépi vándorlás van a multikhoz, mégis nagyon jól megy ez a papírbolt.
Iskolakezdéskor összeállítják a csomagot kompletten (szinte semmit nem kellett utólag beszerezni, de ha mégis, törzsvásárlói kártyája van mindenkinek;)) , de egy valami hiányzott mindig a csomagból: a füzet és könyvborító.
Igen ám, de mikor mentél a könyvekért a suliba, a vakáció utolsó napjaiban, akkor a papírbolt ki volt települve a suli aulájában! Így még egy kedves alkalmazottjukkal is válthattál pár szót, és megmaradt a személyes kontaktus!
De úgy vettem észre, hogy mindegy nekik, hogy hány multi van a környéken, ők nem trükköznek árakkal meg hasonlókkal.
Sőt, bemehetsz hozzájuk faxolni, fénymásolni, szkennelni.
Na ezt próbáld meg egy multinál;)
Egyébként utóbbi tapasztalatom: a multiknál még a márkás áru is hajlamos silány minőséget képviselni.
Múltkor férjem: Te, ezek majdnem olyan áron adják a winchestert, mint amennyiért mi megvesszük a nagykerben. Mire én: „édesem, amit itt adnak, azok ipari hulladékok, ráadásul mi be is szereljük a termékeket. Nyugi!”
Nem nehéz begyulladni a multik árait látva kereskedőként, de ha észen van az ember, és lesi a vevő gondolatait, akkor meg lehet fricskázni a multik orrát:)
Rita, a Te szakmádban különösen fontos a vevői bizalom. Az okos vevőid – a többiekről bátran mondj le a konkurenciád „javára” – pontosan tudják, hogy nem az számít, hogy sikerül-e 10-15 (vagy több) százalékot megspórolni a vételárból, hanem az, hogy amiért egy elég rendes summát fizetnek, az szépen, hibátlanul működjön, lehetőleg sokáig. Mert különben az egész kidobott pénz volt.
Ha pedig garanciális ügyet kell intézni, az ember könnyen járhat úgy a multinál vásárolt kütyüvel, hogy a garanciális szervizt egy, a multinak beszállító nagyker külvárosi pinceüzletében kell intézni, és kemény heteket kell várni, míg a winchestert kitesztelik, aztán vagy egyetért a szervizes a vevővel, vagy nem. Messze nem azt a csillogást kapod, amit a nagyáruházban. És azonnal megérted, mitől alacsony az ár.
Igen, a vevőim okosak:)))
Attila kicsi offolok: most jött egy értesítés, hogy cirka egy hete (nem is cirka, hanem kereken egy hete), Neked elküldött e-mail-em nem lett kézbesítve…
Légyszi írd meg, hogy kaptál-e tőlem levelet valentin napon:) Köszi!
Szia, Rita!
Nem, nem kaptam, de várom. Ha ez a tracking cookie-szűrőre vonatkozó kérdésemre küldött e-mail, akkor meg főleg.
Ha van ilyen terméked, már számlázhatod is, vevő vagyok!
Egyébként teljesen érthetetlen, hogy egyfelől van egy elég intenzív – őszintébben fogalmazva: agresszív – BSA-kampány, ugyanakkor, ha az ember jogtisztán szeretne hozzájutni egy teljesen hétköznapi segédprogramhoz, akkor mindig egy dollárban fizetős, ismeretlen, Pay Pal rendszerű szájton találja meg az egyetlen jogtiszta (ha ugyan valóban az) megoldást.
Ez egyébként jó hír Neked, mert bár a felhasználók kb. 80%-a az ingyenesen letölthető home verzsönt használja az irodában (ami nem jogszerű), a maradék 20%-ot egyelőre nincs, aki megbízhatóan kiszolgálja. És – mint a Pareto elv ismeretében tudjuk -, a bevétel 80%-át a piac 20%-a termeli. Esetedben szerintem több, mint 80%-ot.
Szóval erre én ráállnék a helyedben. Olyan publicitást kapsz tőlem, amilyet csak képességeimhez mérten adni tudok, mert ez igen hasznos lenne. (Tudom, nem én vagyok a Szabad Nép, de azért itt is olvasnak egy jópáran, és ők főként cégvezetők.)
Ki a célcsoportod? Egyszerű.
Azok a vállalkozások, akik már elértek annyit, hogy szívesen fizetnek egy elfogadható összeget azért, hogy minden szoftverük jogtiszta legyen, és emiatt is nyugodtan alhassanak. Mert micsoda balszerencse, ha minden jogtiszta a gépeden, csak pont egy 30 dolláros segédprogram nem, és emiatt büntet meg a BSA.
Nyugi, Rita, 100 emberből 80 ki fog röhögni. De ne törődj velük, ők egyébként sem vesznek jogtiszta szoftvert, ergo velük nem vevőt veszítesz, csak létszámot. Vevő az, aki úgy gondolkodik, ahogy fentebb leírtam. Őket pedig csak meg kell találni a jól célzott hirdetésekkel.
Abszolút jól gondolkodsz: a Te vevőid az intelligens emberek. A többiek járjanak a konkurenciához!
:))))
Nagyon bírom, ahogy jár az agyad:)
Teljesen igazad van!
Maradjon kettőnk között, de nem hiszek az ingyenes homeverzsönökben…
Az arra jó, hogy a felhasználó letesztelje, hogy vajon tudja-e kezelni, bírja-e a gépe, de egyébként csak bemutató verziók, természetesen többnyire nem tudják azt, amit a fizetősek.
(Épp a minap bizonygattam valakinek, hogy de a nod32 próba nem egyenlő a fizetőssel. De ő bizonyítékot kért. Hát, felvázoltam az eset üzletpolitikáját, amely érdekes módon nem egyezik a civil szervezetekével:)) De bizonyíték kell… Hihi)
Az e-mail-eim a szolgálatóm jóvoltából egy hétig keringenek a semmiben, majd kézbesítés nélkül térnek vissza.
Ma már elméletileg megoldódott a probléma, ezért elküldöm újra a levelet a cookie-gyilkos témában!
Köszönöm a türelmedet:))
(jajj, ez a matekozás itt oldalt….:D)
Kedves Rita!
Szolgálati közlemény: megjött az e-mail. Holnap rendelek, és köszönöm az információt!
—
Ingyenes verziók: semmiben nem hiszek, ami ingyenes.
Kedves Attila!
Most olvastam el írásod, és szívemből szóltál. 1 éve áprilisban nyitottam papír boltot egy vidéki városban. A nyitás utáni hónapokban 2 papírbolt bezárt ebben a városban, inkább elgondolkodtatott a dolog mint örültem neki. Amikor megnyitottam a boltot megcéloztam a sulikat a környéken, csak az volt a bibi hogy egy „nagy” papírbolt közbeszerzés alá vonta a több megyében az összes általános iskolát, középiskolát, gimnáziumot, ergó 3 évig csak ettől a papírbolttól(nagykertől) vásárolhatnak a sulik. Hallottam olyan papírboltokról akiknek a forgalmának a felét az iskolák tették ki, és azóta most nyüglődik. Hozzám is jött volna 3 iskola, és erre tessék, most én is nyügglődök, és még bosszant is a dolog, hogy nemelég a multi, most egy papír-írószeres kirendeltség elhalássza a többitől a lehetőséget. Ezek után mit lehet még kitalálni, hogy jobban menjen? Jön a következő lépés a cégek megcélzása. Most épp itt tartok.
Csak szerettem volna leirni, hogy jó az ötlet amit felhoztál, de vannak az országban régiók ahol már ezt sem lehet kihasználni.
Kedves Judit!
Ha jól értem, valaki egy kis „kapcsolati tőkével” magához kötötte az iskolákat, és – ha jól értem – nem is nagyon kell ezért rendes szolgáltatást nyújtania, hiszen kötelező tőle rendelni.
Semmi baj.
Először is érdemes a többi papír-írószeressel beszélni, és tudatosítani, hogy ez az a nagyker, aki közvetlenül, a viszonteladóit megkerülve szállít be közintézményeknek. Remélhetőleg mindenkinek lesz annyi esze, hogy többet nem vásárol ettől a nagykertől semmit. Így a nagyker kénytelen lesz a közvetlen beszállításaiból megélni, míg a magasabb összegért vásárló viszonteladókról le kell mondania. Ha elég sokan bojkottáljátok a vásárlást, térdre kényszeríthetitek. Tudom, ilyenkor az összetartás hiányzik. Na de ha ez nincs meg, akkor bárki azt csinálhat veletek, amit akar.
Még mindig semmi baj!
A helyedben a következőt tenném.
Bemennék az iskolába, beszélnék az osztályfőnökökkel, és adnék nekik egy-egy marék szórólapot, aminek a túloldalán lenne egy kedvezményre jogosító bón. Ne az árból engedj, hanem adj valamilyen ajándékot. Valami olyat, ami egy gyereknek jó. Vagy a szülőnek. Vagy még inkább olyat, amiről a szülő tudja, hogy a gyereknek jó.
Vagy semmi mást ne csinálj, csak az első tanítási nap előtti hét közepétől szeptember 5-ig bérelj egy asztalnyi helyet az iskola aulájában (azt nem tilthatják meg a sulinak, hogy beengedjen, hiszen ezzel az iskola még nem Tőled vásárol). És ezen az asztalnyi helyen árulj iskolaszereket – meg ezer apró cikket, ami hasznos lehet a gyerekeknek, és biztos nincs benne a kötelező csomagban. (Illatos radír, hajlékony vonalzó, Disney tolltartó stb.)
Minden X összeg feletti vásárláshoz adnék ajándékba valamilyen logikai játékot. Vagy egy dögös fogkefét. Ha ügyes vagy, összeállsz egy fogkrémforgalmazó céggel, és minden gyereknek adtok egy fogápolás csomagot. Te elvállalod a szétosztást, és mindneki kap, aki Nálad vásárol.
Még egy vad ötlet.
Keresd meg az iskolát, hogy szeretnél náluk helyet bérelni a tanév elején, és a bevételed X százalékával támogatni az iskola alapítványát. Szerintem találnak rá megoldást.
Ezek most csak hirtelen felindulásból született ötletek voltak.
A cégeknek történő közvetlen beszállítás sem rossz gondolat, de ott se az árharccal operálj – azzal könnyen lecserélhetővé válsz. Adj valamit, amit mások nem adnak.
És figyelj az árképzésre! Pont most olvashatsz erről is a blogban – mai cikk, nézd meg, ha van rá időd.
Sok sikert!
Én kiskereskedő párti vagyok!
T. Horváth Úr!
Most olvastam a cikket és a hozzászólások nagy részét.
Maximálisan jó a meglátásod, valóban ez a jelenlegi piaci helyzet! Sajnos ehhez még társul a kiskereskedők egymás közötti harca is a piacért! Szoktam mondani a „Kollégáknak”: Tegyük naggyá a Vevőket azzal, hogy egymás alá megyünk az árajánlatokkal, csak azért, hogy magunkénak tudjuk a szállítás lehetőségét! Arra, hogy nem keres rajta szinte semmit, csak később döbben rá, de akkor is „lenyomta” a konkurrenciát!
Szerencsére, szűkebb pátriámban már egyre ritkábban van erre példa, nem kevés beszélgetés eredménye képpen.
További eredményes munkát, tisztességes profitot kívánok mindannyiunknak! Kméti.
Sziasztok!Én is papirboltot üzemeltetek,de a jelenlegi állapot siralmas.Azokon az ötleteken már túlvagyok,iskola és cégmegkeresése.Igen mindenütt a pénz és az ár dominál.Képtelenség felvenni a versenyt sem a nagykerekkel sem a multival.Most itt azoknak a nagykereknek kellene segiteni a kiskereskedőket akik visszaszeretnék állítani az igazi nagyker – viszonteladói kereskedelmet.
Kedves Ilona!
Igazad van, a nagykerek tudnának segíteni. De nem fognak. Ők is kétségbe vannak esve, mert csökken a forgalmuk.
Mégis, mit vártak, amikor épp ők segítettek tönkretenni a saját kisker partnereiket a multiknak? Mert ezt tették, amikor olcsón beszállítottak a multiknak, akik így a kiskereskedők ára alá tudtak menni. Most pedig vagy közvetlenül külföldről hozzák be az árut, vagy saját márkás terméket gyártatnak Kínában, vagy nemzetközi szerződést kötöttek egy-két külföldi nagykerrel, akik hajlandóak nagy mennyiséget egész Európa területén padló áron beszállítani.
Ha az áraiddal akarsz versenybe szállni, biztosan veszíteni fogsz, mert mindig lesz olyan multi a közelben, aki olcsóbb nálad. De van ezer más megoldás. Tudd meg, mit utálnak a multikban – pl. nem rugalmas, egyetlen radírt már nem visz házhoz, nem szállít azonnal, ha sürgősen kell valami. Ha megvan, akkor te csináld azt, amit a multitól elvárnak, de nem teszi meg. És hirdesd ezt mindenhol.
Ha iskolásoknak akarsz füzetet eladni, szervezd meg, hogy az osztályfőnökök mondják meg neked már a tanév végén, hogy milyen füzetcsomagokra lesz szükség. Legyen nálad 1./b osztlyos füzetcsomag, meg 2./c osztályos füzetcsomag – és mindhez valamilyen meglepetés ajándék, amit imádnak a gyerekek.
Ha ezzel kész vagy, tedd a következőt.
Írj egy levelet, amiben megírod a szülőknek, hogy ha a levél túloldalán megadják, hogy a gyerek melyik iskolába jár, melyik osztályba, és ezt a lapot elfaxolják, vagy beszkennelve elküldik az e-mail címedre, vagy bedobják a boltod elé kihelyezett postaládába, akkor te a megrendelőlapon általuk megadott időpontban díjmentesen házhoz szállítod a csomagot, és még egy ajándékot is teszel bele a gyerkőcnek, aminek nagyon fog örülni.
És ne felejts el a levél végére még odatenni pár nagyon jópofa, a gyerekeknek a tanévkezdés keserű pillanatait feledtető nem túl drága, jópofa árucikket, amit az egész csomag mellé meg lehet rendelni. Sokan fognak rendelni ezekből, és ez növelni fogja a profitodat.
Oké, de hogyan jut el ez a levél a gyerekek szüleihez?
Nagyon egyszerű.
Még az év végén beborítékolod az összeset, felbélyegzed, feladónak etikettel vagy bélyegzővel (vagy kézzel) megjelölöd az iskolát, majd beviszed a suliba, és megkéred az osztályfőnököket, hogy írják rá a gyerekek nevét, lakcímét, és küldjék ki a szülőknek valamikor augusztus elején.
Biztos lehetsz benne, hogy egy olyan levelet, ami az iskolától jön, minden szülő ki fog bontani. Főleg, ha a borítékra még azt is ráírod, hoyg „Fontos információ a tanévkezdéssel kapcsolatban”.
Persze most azt kérdezed, mi oka lenne a tanító néninek arra, hogy ezzel bajlódjon.
Hát adj rá neki okot! Ígérd meg, hogy az az osztály, ahonnan a legtöbb gyerek rendel, kap egy hatalmas fagyi tortát. Az osztályfőnök pedig egy Leonardo da Vinci albumot. Oké, ez költség, de visszajön.
Még mindig nem vagy teljesen elkésve, még nem volt meg az évzáró, még gyorsan meg lehet szervezni a dolgot. Jövőre pedig brutálisan jól meg lehet szervezni.
Tárgyalhatsz az igazgatóval is – egész nyári szünetben alig van dolga, de egy csomót bent kell lennie. Lehet azt is, hogy nem az osztályfőnököket és a legtöbbet rendelő osztályt jutalmazod, hanem az iskolának adsz egy összeget a forgalom után – beteszed a pénzt az iskola alapítványába. Hogy könnyű legyen számolni, mondj egy konkrét összeget, hogy egy megrendelés után hány forint jut az alapítványnak. Amikor eljön a nagy nap, te keresd fel az igazgatót, és vidd magaddal a megrendelőlapokat, hogy lássa, neked is fontos mielőbb átadni a pénzt. Vagy vehetsz az iskolának 10 kosárlabdát. El sem hiszed, mennyire tudnak örülni az iskolák egy-egy ilyen ötletnek.
Remélem, megcsinálod, és azt is, hogy sikerül.
Sok sikert!
Horváth Attila