Ha azért kattintott erre a linkre, mert bélyegzőkészítésre szeretne árajánlatot kérni, akkor kérem, ide kattintva küldjön nekünk üzenetet. Ha pedig a cikkre kíváncsi, akkor csak olvasson tovább.
Az utóbbi hetekben imponálóan sok árajánlatkérés érkezik olyan cégektől, akik évek óta mástól — és többnyire ugyanattól a cégtől — vásárolnak bélyegzőt, de most valamiért hirtelen úgy érezték, be kell kérniük a piacról néhány árat. Ilyenkor hogy, hogy nem, olyanok is rátalálnak a Bélyegző Expresszre, akik eddig kifejezetten kerültek bennünket.
Az ajánlatkérésekben hatalmas számok röpködnek, ezer vagy több ezer bélyegzőre kérnek ajánlatot — hangsúlyozva, hogy az ajánlatkérés nem jár részükről semmilyen kötelezettségvállalással, sőt, még a megrendelés tényleges darabszámát sem garantálják. Viszont az ajánlatban írottakhoz a beszállítónak kutya kötelessége tartani magát. A leggyakrabban még azt is előre közlik, hogy válaszra ne is számítsunk, csak ha bennünket választanak.
Ismerős helyzet?
Itt az ellenszer!
Miért is kérnek az év elején ennyi árajánlatot?
Ez eleve nem az én piacom — és remélem, az Öné sem. Ez ugyanis akkor is rossz üzlet, ha az ajánlatkérés komoly. Sok itt a hálátlan és hűtlen ügyfél, és sok az uram-bátyám kapcsolat. Mi nem így szeretünk dolgozni.
A legtöbbször olyan cégek keresnek meg ilyenkor, akikről pontosan tudom, ki szállítja nekik a bélyegzőt, sőt, azt is, hogy az illető beszállító kivel jár együtt teniszezni az ajánlatkérő cég beszerzési osztályáról. Gyakran gyanítható, hogy az ajánlatkérés mögött még a vásárlási szándék halvány lángja sem pislákol.
A legtöbb esetben ugyanis egyetlen oka van annak, hogy árajánlatot kérnek: minden évben dokumentálni kell, hogy az adott beszállító, akivel dolgoznak, a lehetséges legjobb választás volt a piacon. Kell mellé még 3-5 rosszabb ajánlat (magasabb ár, rosszabb fizetési feltételek stb.). Így maradhat a régi beszállító, marad a barátság — ami időnként tárgyiasul a beszállító részéről —, meg lehet indokolni, hogy miért ragaszkodnak a régi beszállítóhoz.
Ha van kedve, menjen bele a játékba
Egy esetben az idén is elkövettem azt a hibát, hogy egy, a szakmában teljesen közismert pajtási kapcsolat ellenére árajánlatot küldtem annak a banknak, amelynek a munkatársa szeretett volna úgy tenni, mintha érdekelné a jelenlegi beszállítójánál jobb ajánlat. Nem volt nehéz jobb kondíciókat adni — egy pajtási kapcsolat keretein belül ugyanis az olcsó bélyegzőket is drágán veszik. Az adott darabszám mellett gyerekjáték volt kedvezőbb árat ajánlani, bőven maradt volna profit az akción.
Adtam egy ellenállhatatlan ajánlatot — minden szempontból az volt —, bár tudtam, hogy nem nyerhetek. Arra voltam kíváncsi, hogy eljut-e a jobb árajánlat a megfelelő helyre, és kénytelen lesz-e a versenytársam árat csökkenteni, hogy ne kerüljön kellemetlen helyzetbe sem ő, sem a pajtása az adott banknál, akinek meg kell majd indokolnia, hogy miért veszik drágábban az olcsóbb bélyegzőt, ha a jobb ajánlat ellenére ragaszkodnak a régi beszállítóhoz. Abban persze biztos voltam, hogy továbbra is ő marad a beszállító. Az ilyen kapcsolatokat nem tudja megrontani egy kedvezőbb ajánlat.
A jó válasz megy a kukába
Természetesen, mint vártam is, nem kellett árat csökkentenie. A mi árajánlatunkat egyszerűen kikukázták — talán ezért kérték e-mailben. Nyilván bekértek egy csomó ajánlatot, és a kedvezőeket egyszerűen nem továbbították. Kellett 3-5 kedvezőtlenebb, hogy prezentálni lehessen: a legjobb beszállítóval dolgoznak. Nyilván bekértek annyi ajánlatot, amennyiből fel lehetett mutatni néhány magas árat.
Kellő udvariassági idő után felhívtam az ajánlatkérőt, hogy érdeklődjek a bélyegzők sorsa felől. Tízből tízszer nem vette fel a telefont, amikor kijeleztem a számomat, de azonnal felvette, amikor rejtett számról kerestem. Ez eleve felért volna egy vallomással. Majd sajnálattal közölte, hogy nem tőlünk rendeltek, de többet nem mondhat. Megragadtam az alkalmat, hogy elmondjam neki, tudom, ki a beszállítója, tudom, hogy nem az övé a legjobb ajánlat, és hogy tudtam, mennyire volt komoly az ajánlatkérés, csak szerettem volna megtudni, mi a módszerük. Most már tudom, és ez nekem elég.
Ha egy üzlet beindul…
Ez egyszer jó móka volt, de nem szeretem, ha hetente többször kell kamu árajánlatkérésekkel bíbelődnöm. Márpedig mostanában elég szép számban jönnek az ilyen típusú megkeresések.
Amikor 8 óra alatt már a harmadik ilyen árajánlatkérés érkezett a cégemhez, azt mondtam, ebből most elég. Készítettem egy formalevelet. Azóta ezt küldöm el először, valahányszor nagy volumenű árajánlatkérés érkezik hozzánk.
Ma pedig úgy döntöttem, közzé is teszem, mert Önnek is hasznos lehet, ha az Ön versenytársa is tömegesen kéret be ajánlatokat az ügyfele ügyintézőjével, hogy legyen miből kimazsolázni 3-5 rosszabb árat, mint az övé.
Íme tehát a levél, utána pedig néhány hasznos tanács.
Tisztelt {Ajánlatkérő neve}!Árajánlatkérése megérkezett, köszönöm!Örömömre szolgál, hogy Cégük a Bélyegző Expressztől kér árajánlatot — de mi nem így dolgozunk az Ügyfeleinkkel.Cégünket számtalan esetben keresik meg árajánlatkéréssel — mi csak akkor dolgozunk adott esetben órákat is egy-egy árajánlat elkészítésével, ha megbizonyosodtunk róla, hogy az ajánlatkérés mögött a későbbi vásárlás szándéka is áll, és az ajánlatot nem csupán a jelenlegi beszállítóval való összehasonlításra, esetleg egyéb célból kérték be.Éppen ezért minden Ajánlatkérőt meg szoktunk kérni, hogy
nevezze meg jelenlegi beszállítóját,
jelölje meg az okot, amiért mástól vagy mástól is kér árajánlatot,
mondja el, milyen lenne az az ajánlat, amelyre gondolkodás nélkül igent mondana,
és vállalja, hogy a döntés után mindenképp írásban értesít bennünket arról, hogy kapott-e a mi ajánlatunknál jobb ajánlatot, és ha igen, azt kitől kapta, és milyen paraméterében volt jobb.
Tapasztalataink szerint komoly árajánlatkérők csak örülnek ennek, hiszen az ő szempontjaik szerint tudjuk kialakítani a nekik szánt ajánlatot. Sokkal szívesebben dolgozom azokkal az árajánlatokkal, amelyek mögött valódi vásárlási szándék áll, mint amelyeket egyéb, számomra érdektelen szempontok miatt kérnek be.Kérem Önt, amennyiben a fentiek szerint is érdekli árajánlatunk, a fenti kérdésekre adott válaszainak megküldésével jelezze ezt.Tisztelettel:Horváth Attila
- Ha az ajánlatkérés csak egy-két nappal a beadási határidő előtt érkezik.
- Ha indokolatlanul sok technikai paramétert tartalmaz.
- Ha a technikai paraméterek nagyon emlékeztetnek valaki más termékére.
- Ha tudja, hogy egy versenytársa régóta beszállítója az ajánlatkérőnek.
- Ha az ajánlatot kizárólag e-mailben kérik.
- Ha az ajánlatkérő levél a nem publikus e-mail címére érkezik.
- Ha ismeretlen ajánlatkérő minden előzetes egyeztetés nélkül névre szóló levelet küld Önnek (a nevét nyilván a versenytársától tudja).
- Ha az ajánlatkérőt nem lehet telefonon elérni.
- Ha az ajánlatkérő nem tudja megmondani, milyen lenne az álomtermék és a hozzá csatolt álomszolgáltatás.
- Ha hatalmas mennyiségeket emlegetnek, de nem garantálják, hogy le is hívják a megadott volument.
- Ha nem ígérnek mindenféleképpen írásbeli választ.
Horváth Attila
Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.
Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 9 és 17 óra között
www.belyegzoexpressz.hu
Attila, ismét zseniális írás!
Azért is érzem át a problémáját, mert mi _mindenkinek_ csak ajánlatküldés útján tudunk értékesíteni, ám kicsit szélesebb a portfolió. Kiegészíteném a „mikor gyanakodjon” részt néhány szemponttal:
– ha a működési paraméterekre (pl. hány oldalt fognak a nyomtatóval nyomtatni havonta), felhasználási igényekre (hány fő nyomtat, hálózat, duplex szükséges-e) nem tud válaszolni, csak árat akar
– sejtése sincs arról, hogy az ügyben mikor születik döntés (célszerűen addig az ajánlatot is garantálni kell) és hogy milyen gyorsan kellene leszállítani.
– magánszemélyként kér ajánaltot olyan termékre, ami jellemzően nem fordul elő háztartásban (pl. IBM szerver, sorszámbélyegző), és a kérdésre, hogy ki a cég, titkolózik.
Itt írtam erről 2007-ben: http://bobmaster.buzz.hu/archives/2007/09/06/Igy_kerj_arajanlatot/
Hú, mennyire jó téma! Ez tényleg egy bosszantó jelenség, amit mindenki próbál okosan megoldani. Mi is folyamatosan kísérletezek a módszerekkel. A tervezés területe kicsit másabb, de lehet kipróbálok valami hasonló választ legközelebb. 🙂
Ez nagyon hasznos írás volt! Főleg amiatt, hogy rádöbbenti az embert, hogy milyen munkafázisokban bírja elpocsékolni az időt, ahelyett, hogy hasznos dolgokra fordítaná – pl ilyen blogbejegyzést írna.
Attila, kösz – remek téma!
Engem is megtalálnak 100 oldalas kiírásokkal, de ami a legdurvább, amikor azt szerették volna, hogy tervről számoljunk ajánlatot és tételesen tüntessük fel a mennyiségeket – komának ne kelljen már dolgozni vele.
Kikopíztam a mintád, kicseréltem a céged nevét és az aláírást, és már be is vetettem élesbe – kíváncsi vagyok a visszajelzésre :).
Mester, kösz mégegyszer!
Nekem két stratégiám van, „double-safety”-nek nevezem: 1. Nem nyilvános az ajánlatkérés, csak azok tudják hol lehet, hogyan lehet, akik túl vannak hírlevélsorozaton, vásárláson 2. Olyan az ajánlatunk, amit nem lehet visszautasítani 🙂
Na, ilyen az igazi jó stratégia, Norbert! Van egy jól felépített értékesítési vonalad, van elegendő érdeklődő az input oldalon, van, ami vevővé konvertálja őket: hát persze, hogy így a sas nem kapkod legyek után.
Apropó, neked van is egy árajánlatírásról szóló anyagod. Van abból még eladó példány?
(Nem, Norbert nem rokonom, nem beszéltünk össze, nem kapok százalékot.)
Nna igen.
Pár hete gondolkodtam el ezen magam is.
Igen nagynevű cég olyan pályázati kiírása kapcsán, amire magyar termékkel egészen biztosan nem lehet ajánlatot tenni, egyszerűen nincs ilyen magyar termék.
Közel 6-700 pontos technikai kérdéscsomag angolul és egy szerződéstervezet magyarul, amin látszik, hogy sokan dolgoztak rajta.
Irányadó mennyiség feltüntetve, de gondosan körülbástyázva kitételekkel, ami nem kötelez vásárlásra.
Aztán a beadás előtt néhány órával megkaptuk az angol nyelvű szöveget is.
Valamiért úgy éreztem, nem komoly a szándék…
Attila, ídes tesvírem, akkor találkozunk a családi maffia partin, ahogy meg(össze)beszéltük, és a jutalékot is ott adom oda 🙂
De komolyra fordítva: az ajánlatírásos e-bookot épp a mult héten vezettem KI a piacról. 2010 nálunk = infótermék ‘out’ személyes tréning ‘in’
Akkor aki bújt, bújt, aki nem, az nem. (A jutalékért majd elküldök valakit.)
Attila, beszerzőként ez egy nagyon tanulságos bejegyzés volt, köszönöm!