Van három ember.

Az egyik velem egykorú, a másik egy kicsit fiatalabb, a harmadik arcátlanul fiatal.

Az egyiküktől sokat tanultam. A másikukkal együtt tanultam. A harmadkról fogalmam sincs, hogy ilyen fiatalon honnan tud ennyi mindent.

Mert arcátlanul sokat tud.

Surányi Ferencben már első találkozásunkkor rendkívül rokonszenves volt, hogy gátlások nélkül el merte mesélni, hogyan vitte csődbe a cégét. (Én háromszor mentem csődbe, mielőtt megtanultam, hogyan kell céget vezetni, én sem szégyellem, és szeretem, ha más is el meri mesélni.)

Aztán elmondta, hogyan emelte a profitját a hatszorosára. Mellesleg az autóhifi és házimozi piacon tette mindezt. Azért mondom, hogy mellesleg, mert egyrészt ez egy elég telített piac, és igen árérzékenynek mondják, másrészt azért, mert — aki nem hiszi, majd megtudja —, ugyanúgy kell házimozit, télikabátot, marhahúsos hamburgert eladni, mint bármi mást. Ezt kevesen tudják. És aki kételkedik ebben, soha nem is fog annyi vevőt találni, mint az, aki megérti, hogy ez bizony így igaz.

Hogyan csinálta? Találkozott a megfelelő emberrel. (Róla majd később.) Tanult a megfelelő embertől. Ja, és meg is valósította azt, amit tanult. Iszonyú mennyiségű munkával.

 

Viszont hajlott kora ellenére elképesztő technikai és elméleti ismeretekkel rendelkezik az internetes kapcsolatépítés terén. Kísérletező típus. A nevéhez számos sikeres, kétes és bukott webes próbálkozás köthető.

Mindegyikre büszke.

Oka van rá.

Ő ugyanis tudja, hogy a sikeres kereskedőt az különbözteti meg a sikertelentől, hogy a sikeres kereskedő mer veszíteni. Ugyanis utóbbi ember tudja, hogy a vesztés a nyerés része. (Ezért a mondatért ne engem tessék tisztelni, mert nem én találtam ki, hanem olvastam. És megjegyeztem, mert igaz.)

Szóval Dávid személye erősen megosztja az internetet. Egy ilyen személyiség hallatlan publicitásra tud szert tenni minden mozdulatával. Dávid annak (is) mestere, hogy hogyan lehet a publicitást a kereskedelemben piaci előnnyé konvertálni.

Feri és Dávid kitaláltak valamit.

Egy online marketing iskolát.

A struktúráját a valóságshow műfajából vették át. Mondjuk ezt a műfajt személy szerint nagyon utálom, de szerencsére itt nem arról szól majd az adás, hogy kinek mikor villan ki valamely nem képernyőre illő testrésze. És nem is arról, hogy kialakul-e párkapcsolat két szerencsés résztvevő között.

Mert ha erről szólna, azt szintén nagyon utálnám. És eszembe se jutna nézni.

Ezt viszont nézni fogom. Sőt! (Erről is majd később.)

Ez a valóságshow, amit én inkább online, 24 órás iskolának neveznék — ugyanis az! — 20 vállalkozónak nyújt 3 hónapon keresztül napi 24 órányi segítséget. Megtanítja őket arra, hogyan kell az internetet arra használni az üzleti életben, amire való. Hogyan kell pénzt keresni vele.

Közös Mesterünk. Surányi Ferié és az enyém. És még sokaké.

A magyarországi kkv marketing egyik vezéralakja. (Még nem vagyok elég bátor azt írni, hogy "a vezéralakja", de valószínűleg így van.) Azért az, mert elég jelentős paradigmaváltást hozott a hazai kisvállalati marketingbe. Ezzel elérte, hogy irigyei vulgármarketingesnek hívják. Irigyei nagy bosszúságára Gábor ezt nem bánja.

Egy zárt klubban háromszázan vagyunk, akik azért fizetünk — és ezért bármikor minden pénzt megadnánk —, hogy velünk és csak velünk foglalkozzon. Hogy online válaszoljon minden aktuális, marketinggel kapcsolatos kérdésünkre, és piszok drágán eladjon nekünk olyan marketing ismereteket, amelyek nélkül sehol sem tartanánk. Senki nem kerülhet be ebbe a körbe, ha ez sérti a bent lévők érdekeit. Itt aztán lehet dolgozni!

Most azért egy kicsit meg vagyunk sértődve, mert mégiscsak hogy van az, hogy napokon belül ezreknek osztja az észt?! (Mondjon le!)

Még egy mondat Gáborról: nagyrészt neki — illetve a tőle tanultaknak — köszönhetem, hogy a cégem a harmadik csőd után — amikor már senki nem hitt ebben, csak én — elindult egy olyan növekedési pályán, amelyen haladva a mai, bátran mondhatom, hogy igen megnyugtató piaci pozícióba ért, és hogy ezt a pozíciót biztos kézzel tartani is tudom.

Feri, Dávid, Gábor és egy meglepetés ember — akinek személye hamarosan nem lesz már titok — lesznek a 20 szerencsés kiválasztott mentorai. Egyszerre mindig csak ötnek.

Ez a 20 szerencsés, aki a munkája alapján kerül be a villába — amely börtön és tanulószoba is egyben —, olyan segítséget kap, amelyről egy vállalkozó csak álmodhat. A négy mentor és egy tucatnyi oktató segíti őket a vállalkozásuk gyorsítópályára állításában.

Ugyan ez a leggyengébb érvem a program mellett, de azért elmondom, hogy ha Ön is csatlakozik a nézőkhöz — ha merészebb, akkor azokhoz, akik a 20 helyre pályáznak —, akkor velem is találkozni fog. Ugyanis az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek, legyek az egyik oktató.

Ez azt is jelenti, hogy nagyon sok mindent el fogok árulni arról, hogyan építettem egy virágzó online vállalkozást egy olyan telített piacon, ahol ezres nagyságrendű konkurenssel kell számolni. És nem a nulláról indultam, mint azok a szerencsések, akik a programban esetleg most induló céggel vesznek részt, hanem annyi adósságom volt, amiből akkor egy garzonlakást lehetett volna venni (ha nem adósság lett volna, hanem tőke).

Elhiheti, hogy a módszer működőképes.

Kinek NEM ajánlom ezt a programot?

 

 

 

 

 

• Nem ajánlom azoknak, akik varázsszert keresnek, vagy a "hogyan gazdagodjunk meg munka nélkül nagyon gyorsan" módszertanát szeretnék megismerni. Itt arról lesz szó, hogy hogyan kell ezért megdolgozni. És iszonyú munkatempó lesz, különben az egész csak időpocsékolás. Ugyanannyi, mintha néznénk egy valóságshow-t — márpedig az értelmetlen, valljuk be.
• Nem ajánlom azoknak, akik szerint az internet legfeljebb arra való, hogy zenét töltsünk le, a honlap pedig azért kell, mert másnak is van.
• Nem ajánlom ezt a nyári elfoglaltságot azoknak, akik nem elég kreatív emberek. Kreativitás nélkül mindaz, amit itt tanulhatnak, csak megvalósíthatatlan tervhalmaz lesz. Attól függetlenül, hogy mennyi pénzt szánnak rá.
• Nem ajánlom olyanoknak, akiknek nincs és a jövőben sem tervezik, hogy legyen csúcsminőségű termékük, ugyanis ez a maratoni előadássorozat nem arról szól, hogy hogyan adjuk el az értéktelen szemetet. Nem arról, hogy hogyan verjük át a tömegeket. Ne reménykedjenek azok sem, akik azok véleményét olvassák, akik hangosan kiabálják, hogy "vulgármarketing, vulgármarketing", mert bármennyire is szeretnék, az ő kedvükért sem lesz "how to sell the rubbish" előadás.

Kinek ajánlom ezt a programot?

 

 

 

 

• Olyan kreatív embereknek, akik szívesen tanulnak, és akik szeretnék elérni a cégükkel a szökési sebességet, és ehhez nem sajnálnak minden energiát befektetni 3 hosszú hónapon át (és utána sem).
• Olyanoknak, akik nem feltétlenül rendelkeznek dollármilliókkal, de van ötletük, vannak ambícióik, és nem szeretnének megállni félúton.
• Olyanoknak, akik mernek elesni és felállni, és nem hiszik azt, hogy aki biciklizni tanulás közben elesik, az ügyetlen, hanem azt hiszik — egyébként helyesen —, hogy aki az esések ellenére megtanul biciklizni, az messzebbre jut, mint aki gyalog megy.

Csak a saját példámat hadd mondjam: miután elvégeztem a "házi feladatomat", elértem, hogy mára már többnyire csak a blogom írásával kell foglalkoznom. És ez nem passzió — ez munka. A részleteket majd "odaát".

Hol is van ez az "odaát"?

Ha idáig jutott az olvasásban, megérdemli, hogy eláruljam:

itt.

Ha rám hallgat, azzal kezdi, hogy rögtön regisztrál.

És mindenképpen nézze meg a blogbejegyzéseket, főleg a videókat. Ügyeljen az időrendre, különben — ha nem jól figyel —, lemaradhat valamiről.

A kreatívaknak jó munkát, a szkeptikusoknak viszlát!

Egy biztos: a következő három hónapban több milliomos születik.

Nem csodaszer — módszertan.

Megnézi vagy kipróbálja? Vagy kimarad?

Döntéskényszer van. Érzi?

Horváth Attila

Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.

Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között

​www.belyegzoexpressz.hu