Egy filléres alkatrész bosszantó hiánya

Szerző: | márc 18, 2014 | bélyegző, bélyegző csúszásgátló gumitalp, csúszásgátló gumitalp | 2 hozzászólás

Egy házasság akkor lesz boldog, ha férj és feleség meg tud egyezni abban, hogy alulról vagy fölülről adagolós legyen a vécépapírtartó, és hátulról vagy középről nyomják a fogkrémet. A világ elviselhetősége vagy elviselhetetlensége többnyire apró dolgokon múlik. Mint azt a mai példa is mutatja majd.

Az eső mindig a kocsimosás utáni napon esik. Ebbe bele kell törődni. De a 2001-ig kötelező gumi sárvédőt gyakran visszasírom. És nem csak azért, mert ha minden előttem haladó kocsi használná, kevésbé lenne koszos az autóm. Szerintem biztonságosabb volt, amíg az előttünk haladót nem egy vízfüggönyön keresztül kellett nézni, és ablaktörlőzni is kevesebbet kellett.

Megnéztem: régen volt erre egy jó kis szabály. Egy autó akkor felelt meg az előírásoknak, ha a hátsó gumiabroncs földet érintő részét és az autó legutolsó elemét összekötő egyenes legfeljebb 15 fokos szöget zárt be a talajjal. Aztán 2001-ben mindezt eltörölték, mert az EU-ban a gumi sárvédő nem kötelező, és miért legyünk európaibbak az európaiaknál. Márpedig ami nem kötelező, azt nem szereljük fel, tehát 2001 óta legálisan toljuk a vízpermetet egymás arcába.

Nagy is az öröm, amikor az autópályán besorol elénk a Nagy Fekete Lefóliázott Üvegű Terepjáró, és leheletfinoman a szélvédőnkre porlasztja mindazt a mocskot, amit az esővíz leoldott az aszfaltról.

A minap is egy hasonló helyzeten bosszankodtam, de aztán az élet busásan kárpótolt.

Esett az eső, és én siettem, mert egy közepesen fontos papírt kellett aláírnom egy ismert bankban (nem a cégem számlavezető bankjában). Akik történetesen az elmúlt évben kértek árat tőlünk sok-sok bélyegző cseréjére, de mivel mindig van egy olcsóbb ajánlat, hát azt választották. Amikor az ügyintéző összerendezte a papírokat, és előszedte a bélyegzőjét, amit nem tőlünk, hanem egy költséghatékonyabb forrásból szerzett be, elmondtam neki, hogy szakmabeli vagyok. Megkértem, mondjon pár szót arról, milyen ezzel a bélyegzővel dolgozni, mert mi nem ezt forgalmazzuk, és érdekelnének a tapasztalatai.

– Ezzel a szarral? – kérdezte meghökkentően sok érzelemmel a hangjában. Erre tényleg nem számítottam, de vagyok olyan gyarló, hogy erre azért rögtön virágok nyíltak a szívemben. Azért az emberek többnyire semmilyen érzelemmel nem viseltetnek egy olyan jelentéktelen tárgy iránt, mint a bélyegző. (Sajnos – mert igazán örülnék, ha egyszer olyan terméket is árulhatnék, amibe bele lehet szeretni.) Aztán ömleni kezdett belőle a szó. Utálta a bélyegzőjét.

Miért? Ezért!

Az általunk forgalmazott bélyegzőknek van egy fontos alkatrésze, amit szerintem senki nem is ismer. Azért nem, mert teljesen jelentéktelennek tűnő apróság, és soha nem kell hozzányúlni. Olyan, mintha nem is lenne. Itt látható ezen a képen is:

trodat-printy-4911-csúszásgátló-gumitalp

Ez egy csúszásgátló gumitalp. Az előállítási ára filléres. A kifejlesztése nyilván jóval költségesebb volt. Ha van ilyen egy bélyegzőn, akkor kényelmes használni: ha leteszem a stemplit a papírra, ott áll meg, ahol én akarom, a pecsételés pillanatában nem mozdul el, és nem maszatolom el a lenyomatot. Ha nincs ilyen rajta, akkor folyton elcsúszkál a papíron. Az én banktisztviselőm bélyegzőjén ugyan gyárilag volt ilyen csúszásgátló gumitalp, nem pont ilyen, nem négy kis gombóc, hanem két nagyobb gumidarab, belecsúsztatva a bélyegző talprészébe.

Mondom: volt, mert a gyártó nem sokat bíbelődött a gumik rögzítésével, így ezek folyton kiestek. Persze sose egyszerre, így a bélyegző többnyire sánta volt, és a lenyomat egyik fele olvashatatlanul halvány lett. Vagy ha épp pecsételéskor esett ki a gumidarab, és befordult a szöveglap alá, akkor lehetett újra nyomtatni azt a lapot. Kérdeztem, hogy miért nem veszi ki mindkét gumidarabot. Nem lehet, mert akkor meg túl hamar ér le a bélyegző szövegét tartó kis forgó lapocska, és csak az alja nyom olvashatóan, a teteje nem.

Javasoltam, hogy ragassza be valamivel.

– Á! Ha szétesik, rendelünk másikat. Nem rám tartozik. De utálom.

A visszafelé úton még mindig esett az eső, az autók továbbra is hatalmas vízfüggönyt húztak maguk után, és félpercenként terítette be valaki a szélvédőmet. De kit érdekelt? Hisz épp most tudtam meg, hogy hamarosan újra ajánlatot fognak tőlem kérni, de most már sokkal könnyebb lesz megindokolnom az árainkat.

2 hozzászólás