Valahányszor megkérdezik tőlem, mi volt életem legpoénosabb bélyegző megrendelése, ezt a történetet szoktam elmesélni.

Adott egy baráti társaság.

Az egyik cimbora most nősül. Lesz menyasszonytánc is, és a barátok szeretnék emlékezetessé tenni. Meg aztán a menyasszonytánc mindig kényes pontja a lagzinak – nem kell részleteznem, miért. Hogy oldják a hangulatot, meg hogy nagyobb legyen a részvételi kedv, azt találták ki a haverok, hogy mindenki, aki beszáll a táncba, kap egy stemplit a kezére, mint a diszkókban, csak ezen az lesz a felirtat, hogy:

"Nekem is megvolt a menyasszony!"

Oké, ez a szöveg minden lagziban nem arat osztatlan sikert, de egy bevállalósabb pár egy régi-régi haveri körrel… Szóval megfelelő kiegészítő a jó zene és a maligánfok mellé. Itt sikerült.

Azért is szeretem ezt a példát – gyakran el is szoktam mesélni -, mert sokszor mondom azt, hogy a bélyegző a világ legunalmasabb terméke. Pont annyira izgalmas, mint egy gépkocsi átíratás. Akkor foglalkozik vele az ember, ha muszáj, és sok örömöt nem is keres benne, mert nem remél tőle semmit.

Na, erre a stemplire legalább sokan emlékeznek, és szerintem az eddig gyártott összes bélyegzőnkön összesen nem röhögtek annyit, mint ezen az egyen.

Éljen az ifjú pár!

Amit az ismerőseim gondolnak rólam…

Egy csomó ismerősöm mondta, hogy amikor eszébe jutok, mindig úgy képzel el, hogy ülök egy íróasztalnál, és bélyegzőket püfölök egy papíron. Vagyis állandóan pecsételek, mint egy brigádnyi csinovnyik. Ez persze véletlenül sincs így, de annyi feltétlen igaz, hogy a Bélyegző Expressz irodájában elég sok mindent bélyegzővel csinálunk. Például ezt is, de nem csak ezt:
 

Népellenség és Jómunkásember

Egy időben, amikor kerestem a cégen belüli motiváció hatékony módszereit, kitaláltam a jómunkásember-népellenség rendszert. Ez nagyjából azt jelentette, hogy egy, a cégért tett dicső merény jutalma az volt, hogy egy A/4-es lapon, amit havonta cseréltünk, a munkatársam neve mellé lenyomtam a "Jómunkásember" feliratú bélyegzőt. Több dicső tett – több "Jómunkásember" a lapon.

Amikor pedig valami dicstelen történt – vagyis amikor az ellenség keze betette a lábát -, akkor a tettes neve mellé odakerült a "Népellenség" bélyegző. Egy népellenség megöl egy jómunkásembert. A hónap végén megnéztük, kinek maradt több jómunkásembere – ő mindig kapott valamit. Többnyire jutalomszabadságot.

Nagyon jól működött a dolog. Nem is tudom, hogyan maradt abba. (Remélem, a kollégáim nem olvassák a cikket, mert esetleg újra be kell vezetni…)

Így változik a rendszer

Mindig finomítjuk a rendszert. Nálunk alapszabály, hogy ha reklamáció vagy hiba történik, kapnom kell róla egy e-mailt egy rövid leírással. Nem kell megmagyarázni, hogy ki volt a hibás – a jelenség érdekel. Éspedig azért, mert az ismétlődő hibákat akkor is kezelni kell, ha nem trehányságból fordulnak elő. Akkor is, ha nem a mi hibánk, de valami gyakran történik úgy, ahogy nem kéne. Vagyis ezekre rendszert kell építeni. Illetve a meglévő rendszert folyton finomítani kell. Magyarul: peresztrojka mindhalálig.

Így született az a döntés is, hogy a nyilvánvaló helyesírási hibákat is csak akkor javítjuk a webáruházban megrendelt bélyegző szövegén, ha azt a vevővel előtte egyeztettük. Ugyanis volt már sértődés amiatt, hogy a "Köztársaság ut" formát kijavítottuk utcára vagy útra – ahogy a térkép szerint lennie kellett. A megrendelő eredetileg nem tudta eldönteni, melyik, így hibrid helyesírással adta meg, és lett nagy kiabálás, amikor javítottuk. Amikor sok ilyen történt, úgy döntöttünk, mindig mindent megkérdezünk. Ez egy szabad ország, és ezt tisztelnünk kell.

Jön a (18+)-os rész

A megrendeléseket több lépcsőben ellenőrizzük. Ez azért van, hogy könnyebben kiderüljön, ha valaki hibázott. Sosem az ellenőrzi a kész bélyegzőt, aki szerkesztette. Próbálja ki: ha valamit elgépel, sokkal nehezebben veszi észre, mint a mások által megírt szövegben. Na, ezért ellenőrizzük egymás munkáját.

Történt egyszer, hogy egyik kollégám a számlaíráskor elfelejtette jóváírni az ügyfél által hivatkozott kupon értékét. Szerencsére még a szállítás előtti ellenőrzéskor kiderült. Amit akkor mondott neki a másik kollégám, az ma már egy speciálisan a kuponos megrendelésekre nyomott bélyegzőn szerepel mint szállóige:
 

Azóta nem is történt ilyen baki.

Tovább is van, mondjam még?