Charles Lindbergh négy szendvicse

Szerző: | júl 31, 2013 | Lindbergh, összpontosítás | 6 hozzászólás

Amikor Lindbergh alig 25 évesen átrepülte az Atlanti-óceánt, a 33 és fél órás útra mindössze négy szendvicset vitt magával. Bármilyen szűkmarkúak is lettek a légitársaságok az utóbbi években, ez még egy mai utasszállítón is vérlázítóan szerény adag lenne. Pedig az lényegesen gyorsabban teszi meg a távot, mint a Spirit of Saint Louis.

Miért nem vitt többet?

Nyilván nem a súlycsökkentés miatt. Egy egész grillcsirke nincs másfél kiló, vihetett volna akár azt is magával. Egy fél disznóig bezárólag szinte bármit. Mégsem tette.

Miért?

Azt hiszem azért, mert az evés elvonta volna a figyelmét a feladatról.

A céltudatos ember úgy kezd neki egy munkának, ahogy a cápa ráúszik az áldozatára. Nem hallgat közben híreket, nem telefonálgat. És nem eszik, ha nem muszáj. Minden idegszálával azt csinálja, ami a dolga. Minden, ami nem a feladat, fölösleges, zavaró körülmény.

A komoly munka 33 órás repülés étlen-szomjan. A többi csak tili-toli.

6 hozzászólás

  1. Tulok Imre

    Jó az új stílus! Könnyebben olvasható, de személy szerint nekem hiányzik a mélység belőle, ami az eddigi bejegyzéseket jellemezte. Remélem, ez is vissza fog térni, mert a rövidség nem akadálya a mélységnek. Biztosan bele fogsz jönni! 🙂

  2. Langmár Zsuzsanna

    A hosszabban kifejtett gondolataidat is imádom, de ez is üt.
    Hajrá Kovács néni! 🙂

  3. Pali

    A gondolat rendben van, de ezt a blogot én is mindig a ritkán-értelmeset-alaposan stílusod miatt kedvel(t)em.

  4. Bálint Balázs

    Napólen mondta : vassal és kenyérrel Kínáig is elhatol.
    Fülig Jimmy megcsinálta egy darab vas és kenyér nélkül is nemegyszer ( legalábbis Piszkos Fred szerint )
    Lindbergh-nek a maga módján könnyű volt, hisz ( lássuk be ) őrültnek tartották, kicsit tán az is volt, de eltökélt mindenképp. Innen csak azt vitte magával, amit addigi tapasztalatai által feltétlenül szükségesenk vélt. Ha neki ennyi elég volt, nincs gond.
    Magam többször tettem meg 800-1000 km-es autó utat egy szendviccsel, ami kb 10 órát jelent. Ezek szerint kb ott vagyok, ahol Lindbergh. Nem azt jelenti, hogy másra nagyon kellett figyelnem, mert evés közben is lehet hajtani a verdát, hanem egyszerűen az embert ilyenkor nem érdekli más, csak a feladat, szerintem ez inkább ösztönös mint tudatos.

  5. Bélyegző Expressz

    Zsuzsa, Imre, Pali, kösz a biztatást! Ígérem, mindent meg fogtok találni ezután is, amit szerettetek eddig a blogban, csak kicsit változik a tálalás.

    Balázs, azért az 1000 km-es út autóval, egy szendviccsel, 10 óra alatt nem teljesen ugyanaz, mint az 5000 km repülővel, 33 óra alatt. Tudod, nem ugyanaz 24 órát fent lenni egy kávéval, vagy 240 órát 10 kávéval.

    Ráadásul míg ha Te elfáradsz vagy megéhezel útközben, akkor csak félreállsz, pihensz egyet, veszel egy szendvicset. Lindberghnek annyi nehezítés volt ehhez képest, hogy nem volt hol megállnia, ha úgy adódott volna. (Későbbi leírásai alapján többször volt, hogy olyan álmosan repült éjszaka, hogy alig vette észre, hogy már-már a vízfelszínt súrolja a gépe.)

    De abban egyetértünk, hogy az összpontosításhoz, az egyfelé koncentráláshoz ez a jó recept: semmit sem csinálni, ami eltereli a figyelmet.

  6. tamás

    Nem akarok illúzióromboló lenni, de szerintem szimplán nem akarta, hogy vécére kelljen mennie a repülőn…