Ma azért nincs a kezemben se láncfűrész, se villáskulcs, sem egyéb, hozzám illő szerszám, mert rájöttem, hogy valamit rosszul csinálok.

Azért szedtem szét, és azért fogom összerakni azt a biciklit, amit a múltkor láncfűrésszel megtámadtam – ha nem látta azt a részt, akkor sürgősen pótolja -, és azért írok olvashatatlanul hosszú blogbejegyzéseket arról, hogy mi módon is szabadulhatna ki az irodájából, mert azt szeretném, ha Ön is kipróbálná, hogy milyen az, amikor munkaidőben is szabad.

Annak idején azért alapítottam a cégemet, mert szerettem volna megszabadulni attól, hogy mások hozzanak döntéseket helyettem, hogy mások elképzelései szerint dolgozzak, hogy mások alakítsák a sorsomat. Azért, mert úgy gondoltam, hogy a saját erőmből, a saját döntéseimen keresztül több esélyem van elérni azt, amiért élni szeretnék.

A legtöbb cégvezető ugyanezért épít vállalkozást, aztán később – mint annak idején én is – beáll önkéntes rabszolgának. Ennek egyszer véget kell vetni, és vissza kell szerezni azt, amiért az egészbe belekezdett.

És erre most kap egy soha vissza nem térő esélyt.

Most dobjon el mindent, és gondolja végig: miért akart élni, amikor a vállalkozását alapította?

Nagyon pontosan emlékszem, hogy én miért is akartam élni akkor, amikor 2000. március 28-án megalapítottam a Bélyegző Expresszt. És szeretném, ha most Ön is visszagondolna arra, hogy miért is hozta létre a cégét.

Idő

Én azért, hogy egyszer majd annyi időm legyen, amennyit csak akarok, és ha egy reggel arra ébredek, hogy ma délelőtt szeretnék moziba menni, akkor ezt megtehessem. Ha aludni szeretnék, akkor alhassak. Anyagi veszteség és lelkiismeret-furdalás nélkül. Vagy ha aznap kirándulni mennék a gyerekeimmel, akkor megtehessem. Nem arról beszélek, hogy nem akarnék dolgozni – ahhoz túlságosan szeretem a munkámat -, hanem arról, hogy magam választhassam meg, hogy mikor pihenek, és mikor hajtok. A munkámat szeretem én magam beosztani.

Pénz

Persze azt is kitűztem, hogy annyi pénzem legyen, amennyi ahhoz kell, hogy ezt bármikor megtehessem. (Egyébként ez nem is olyan nagy összeg.)

Aki szerencsés alkat, az gazdagon is ugyanazokat a dolgokat szereti, mint amiket akkor szeretett, amikor nem volt pénze, csak most már megengedheti magának, hogy megvegye őket. Ráadásul a gazdagságról is többnyire téves fogalmaink vannak. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egyenlő a bankbetét nagyságával. Pedig legfeljebb arányos vele. Legfeljebb.

Gazdag az, akinek sok élete van. Sok, mint hosszú, és sok, mint tartalmas. Ehhez persze kell pénz is. Meg idő. Meg szabadság. Az utóbbiakról rendre elfeledkezünk.

Biztos vagyok benne, hogy annak idején Ön is úgy alapított céget, hogy kitűzött bizonyos célokat. Itt az ideje, hogy visszaemlékezzen, és felidézze, mik is voltak ezek. Fogadok, hogy köztük van, hogy legyen ideje magára, a családjára. Nekem köztük van.

A cég

A cége addig jó, amíg azt a célt szolgálja, amire kitalálta, amiért létrehozta. Nem azt mondom, hogy egy új cégnek az első naptól szállítania kell ezt, mert ilyen nincs, de azt igen, hogy néhány jól átgondolt, szorgosan végigdolgozott alapozó év után minden cégnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy aki létrehozta, ki tudja belőle venni azt, amiért kitalálta.

Egy biztos: bármi is volt a listán, amikor a cégét megálmodta, a szabadság biztos köztük volt. Persze jó kérdés, hogy szabad ember-e az, aki nap mint nap be van zárva egy irodába…

De hadd kérdezzek valamit!

Amikor valami nagyon fontos dolgot kell kitalálnia, amikor valami stratégiai döntést kell meghoznia, amikor tervezni, nagyot álmodni kell, milyen helyet keres a gondolkodáshoz? Hová vonul el?

A legtöbben erre a kérdésre mondanak egy helyet. Például a kertet, a zuhanyzót, a lakás egy szegletét, egy kávézót, egy éttermet. Van, aki a járművekre esküszik: beül a kocsijába, és autózik egyet, van, aki repülőúton ír blogot, van, aki vonaton szeret gondolkodni.

Aztán vannak, akik nem helyszínt, hanem időpontot jelölnek meg. Nekik mindegy, hol vannak, a lényeg, hogy a napnak az a szaka legyen. A legtöbben a kora hajnali vagy a késő esti órákra esküsznek, mert akkor van a legnagyobb nyugalom.

És most az tegye fel a kezét, aki azt mondta, hogy ha nagyon kreatív gondolatokra van szüksége, ha elmélyülten akar elmélkedni, akkor bemegy az irodába munkaidőben. Na ugye. Erről beszélek.

Irodát elfelejteni!

A cégvezetés egy nagyfokú kreativitást igénylő feladat. Miért csinálná akkor az irodából? Az egyetlen helyről, ahonnan nem lehet rendesen csinálni?

A jó munkához zavartalan, megszakítás nélküli időszakokra van szükség. Az iroda erre alkalmatlan. Na de akkor mit keres még mindig ott?

Kiszámolta már, mennyit költött és költ folyamatosan az irodának arra a pár négyzetméterére, amelyen dolgozik? Az eszközökre, kütyükre, amiket oda halmozott fel? Az egyetlen érv, ami az irodája mellett szól, hogy már annyi pénzt ölt bele, hogy sajnálná kidobni. De ez rossz érv.

A bárhonnan dolgozás szabadsága

Ha ennek a pénznek a töredékét elkölti arra, hogy nomádabbá teszi az életét, akkor egyszer és mindenkorra biztosíthatja magának a bárhonnan dolgozás szabadságát. Nem egyszerűen jobban fog majd dolgozni, de ki fog nyílni a világ, és minden munkanapon átélheti azt a szabadságot, amit utoljára akkor érzett, amikor a gimnáziumban meglépett fizika óráról.

Akár mindennap máshonnan dolgozhat. Ezernyi inspirációt gyűjthet be, és ezt felhasználhatja a munkája során. És persze, ha akar, akár be is mehet az irodájába. De egy idő után erről le fog szokni. Akar fogadni?

Mennyi időt spórol így?

Napi átlag 30 perc munkába járással töltött idővel (és ugyanennyi hazamenetelre pocsékolt idővel) számolva évi 200 órát, ami 5 munkahétnek felel meg. 10 év alatt 50 munkahetet spórol meg. Vagyis Ön most arról dönt, hogy 10 évből 10-et az irodában dolgozik, vagy kilencet dolgozik valahol szabadon, és a tizedik évet kiveszi szabadságnak. Mert végül is erről beszélünk.

Nehéz ezt kivitelezni?

Egyáltalán nem. És most végre a gyakorlatban is megmutathatom Önnek, hogy hogyan kell.

Feltéve, ha elfogadja a meghívásomat, és eljön 2012. április 12-én a Tahitian Noni Arénába, a MOM Parkba, a

Nomád Cégvezető Napra!

Mi oka volna eljönni?

Ez a nap pontosan Gagarin űrutazásának 51. évfordulójára esik. Ez persze nem jelent semmit, de én mégis úgy gondolom, hogy jó ómen arra nézve, hogy most akarjuk a cégét Föld körüli pályára állítani és távirányíthatóvá tenni.

Kik lesznek ebben a segítségünkre, és mit fog hallani tőlük?

A legjobb szakemberek jönnek el, hogy Ön mindent megtudhasson tőlük arról, hogy hogyan teheti a cégét távirányíthatóvá, hogyan dolgozhat sokkal szabadabban, hogyan lehet több és jobb ideje.

Doubravszky György

Hadd kezdjem azzal, akitől én is mindent tanultam, akinek azt köszönhetem, hogy a cégem távirányítással is megbízhatóan működik. Doubravszky György, a Bagolyvár Könyvkiadó tulajdonosa és ügyvezetője, a felejthetetlen Időforrás, a szabadság élménye című munka szerzője, a Mobil Szervező szellemi atyja fogja elmondani Önnek azt, hogy hogyan tudja gyökeresen megváltoztatni az időgazdálkodási szokásait.

Megtanítja, hogy miként tegyen különbséget sürgős és fontos dolgok között, hogy hogyan töltse meg a határidőnaplóját először azokkal a dolgokkal, amelyek az Ön számára fontosak és igazán fontosak, és hová, főleg milyen rendezőelv szerint szúrja be az egyébként kötelező napi teendőket.

Ez egy fegyelmezett rendszer fegyelmezetlen embereknek.

Gyuri Időforrás előadása volt az, ami annak idején az egész életemet megváltoztató döntésre sarkallt, és tőle kaptam az időgazdálkodáshoz szükséges teljes gyakorlati útmutatást is. Itt az ideje, hogy Ön is megismerje! Utána soha többé nem lesz már olyan, mint azelőtt volt. Ezt bármikor garantálom, ha kell – végül is épp ezt teszem -, akkor írásban.

Kruska Tibor

Kruska Tibor, ha megkérdezik, mivel foglalkozik, szerényen azt mondja, mérnök informatikus. Guy Kawasaki azt írja legújabb könyvében, hogy "Dorogon élő IT-s vállalkozó". A teljes igazság az volna, hogy Tibor az az ember, akit maguk elé küldtek az ufók. Hiszen nem véletlenül került bele ebbe a könyvbe. Ezért hadd áruljak el róla egy kicsit többet.

Arra nem is térek ki, hány hazai és nemzetközi cég SAP rendszerét tartja karban gyakorlatilag távirányítással, mert ez nem kisvállalati dolog. Csak halkan jegyzem meg, hogy olyan cégek bízták rá a rendszereik üzemeltetését, akiknél egy esetleges rendszerleállás percenként tízezer eurós károkat okozna – de nem okoz, mert ezek a rendszerek Tibornál jó kezekben vannak. De nem ez az, amiért érdemes figyelnie rá, ez csak egy mellékes tulajdonsága. 

Tibor az az ember, aki bármikor, bárhonnan, egy tetszőleges számítógép mellől el tudja vezetni a cégét. És mellette ugyancsak e számítógép mellől rajta tartja a kezét a cégem teljes webhosztingjának, levelezésének és hírlevélküldő rendszerének az ütőerén. És még egy csomó más cég ugyanilyen rendszerén is.

Ha egy gonosz ember elveszi tőle ezt a számítógépet, és egy láncfűrésszel kettévágja, Tibor nem jön zavarba. Előveszi az okostelefonját, vagy leül egy másik számítógép mellé – bármilyen számítógép mellé! -, és ott folytatja a munkát, ahol abbahagyta.

Tibor egy csomó olyan ingyenes vagy filléres megoldást fog mutatni, amelyek abban tudnak segíteni Önnek, hogy a cégében folyó munkát a világ bármely pontjáról nyomon tudja követni, közösen végezhessen el feladatokat Öntől és akár egymástól is távol lévő emberekkel.

Hertay Ákos

Amikor valami igazi nomád kütyüre van szükségem, először mindig Ákos véleményét kérem ki. Azokra a szerkezetekre esküszik, amelyek sokáig bírják feltöltés nélkül, nem törnek könnyen, kézre állnak, és a kezelésük pofonegyszerű. Mindezek mellett azt vallja, hogy minden munkáról legyen egy jó friss mentés valahol, jó távol az eredeti anyagtól.

Most is azért jön el hozzánk, hogy tartson egy vérbeli kütyüparádét. Meg fogja mutatni, hogy melyek azok a kis méretű, de nagy tudású herkentyűk, amelyek úgy kellenek egy nomád cégvezetőnek, mint túrázónak a svájci bicska.

Ákos szerint a kihívás nem az, amikor kávéházból nomádkodik az ember, mert ott van villany. Ott vannak a szakma igazi szépségei, amikor több kilométeres körzetben nincs áram, mégis dolgozni szeretnénk, mégpedig online.

… és persze a bicikli. Sőt! Biciklik!

Biztosan emlékszik rá, hogy a múltkor láncfűrésszel támadtam egy jobb sorsra érdemes kerékpárra. Azóta hasonló sorsra jutott egy másik, egy női bicikli is.

Mindketten azt élik most át, amin az Ön cégének is át kell majd esnie: teljes szétszedés, a használhatatlan alkatrészek eldobása, újak beszerzése, régiek felújítása, alapozás, festés, összerakás – és a végén egy hatalmas vááááóóó! (Részletes, képes-videós jelentés hamarosan.)

A végeredmény egy nagyon férfias férfi és egy nagyon nőies női bicikli lesz. Mindkét bicaj keresi a gazdáját – meg lehet majd nyerni őket. Nem olyanok lesznek, mint az újak, hanem jobbak lesznek minden új biciklinél. Igazi dögös városi cirkálók, amiket fontos-ember-jelmezben (=öltöny, kosztüm) is nyugodtan lehet használni. A csomagtartójuk pedig tele lesz nomád cégvezetőknek való cuccokkal!

Hogy kik lesznek azok a szerencsések, akik a nomád cégvezetésre alkalmas bicikliket hazavihetik, arról hamarosan többet is mondok – majd figyelje a blogot!

Most az a legfontosabb, hogy tegye szabaddá magát 2012. április 12-ére, és mielőbb regisztráljon a Nomád Cégvezető Napra, mert ilyen még egyszer nem lesz!

Mennyibe kerül a részvétel?

A részvétel ingyenes. De összesen 100 hely van. Több helyünk még pénzért sincs.

És nem, nem akarok eladni semmit.

Ez a nap azért van, mert ezzel szeretném megköszönni a blog olvasóinak azt, hogy megtisztelnek a figyelmükkel, a vevőimnek azt, hogy a bélyegzőjük elkészítését a cégemre bízták. És mindennél jobban szeretném, ha megmutatnánk a világnak, hogy Magyarországon van a legtöbb nomád cégvezető!

Szóval tegye magát szabaddá, regisztráljon, és jöjjön el 2012. április 12-én, a Nomád Cégvezető Napra a Tahitian Noni Arénába, a MOM Parkba (itt az egész pontos leírást, hogy hol találja, eltéveszthetetlen).

Most tehát az a legfontosabb, hogy gyorsan regisztráljon! 100 fős a terem, ennyi helyünk van.

Jöjjön el, és legyen Ön is nomád cégvezető!

>>> Regisztrálok a Nomád Cégvezető Napra!