Minden vagyonunk visszabirtokol bennünket. Nekünk, cégvezetőknek az egyik legtöbb törődést igénylő tulajdonunk a vállalkozásunk. Van-e, aki kiszámolta már, mennyi idejét – az életének mekkora hányadát – fordította a vállalkozására? Visszahozta? Megérte?
Baj, ha ezt a kérdést csak azok teszik fel maguknak, akiknek nem megy a biznisz. Hogy mennyi egy cégvezető hatásfoka, magyarul, hogy mennyi befektetett energiából mennyi hasznot tud kipréselni, minden cég életében fontos tudni. Hiszen a vállalkozásunkért az életünkkel fizetünk. Véges napjaink számából nem mindegy, hogy mennyit fordítunk arra, hogy menjen a cég, amelyet azért alapítottunk, hogy… miért is? Bingó! Azért, hogy jobbá tegye az életünket.
A legfontosabb kérdés tehát ez: mit adunk cserébe azért, hogy a boldogulásunkat egy fontos napon egy cég alapításán keresztül képzeltük el?
Nézzük, mit is!
100 éve Párizsban az volt a jó…
Napi 8 óra – nagyjából ennyi időt tölt egy átlagosan lelkiismeretes cégvezető az irodájában.
Ehhez átlagosan 30 percet utazik oda, 30 percet vissza.
Odabent, míg letelik a 8 óra, mindennap legalább
- 30 percet telefonál nem-céges ügyekben,
- 10 percig kávézik,
- 10 percig olyan problémákkal kapcsolatos kérdésekre válaszol, amelyeket távollétében nélküle is meg szoktak tudni oldani,
- legalább 30 percig híreket olvas,
- legalább 20 percig nem a cég napi teendőihez kapcsolódó e-maileket küld és fogad,
- 20 percig tart, míg átfutja a közösségi oldalakat,
- 15 percig egy váratlan probléma megoldását menedzseli,
- 15 percig hülye kérdésekre válaszol – pl. telesales megkereséseket ráz le.
A fenti sor egy az átlagosnál kifejezetten fegyelmezettebb cégvezetőt ír le. Ha nem hiszi, mérje le egy napját. És még nem beszéltem arról, amikor a tulajdonos a munkavállalók közt felmerült konfliktus részleteit hallgatja, a megoldáson töri a fejét, esetleg erről tart megbeszélést az érintettekkel. Pedig ez is része a mindennapoknak.
Ha mindez igaz, akkor napi 8 óra irodai munkából minimum két és fél órát nem munkával töltünk, és ezért még újabb egy órát feláldozunk arra is, hogy odautazzunk az irodánkhoz, meg hazajussunk onnan.
Ez annyi, mint…
- napi 3,5 óra,
- heti 17,5 óra,
- havi 73,5 óra,
- évi 910 óra,
- 10 munkaév alatt 9100 óra, vagyis 379 teljes nap, amit fölöslegesen töltünk az irodában vagy az odavezető úton.
A kommün ezért kötelet adott
Vagyis 10 év irodai cégvezetői munkaidőből több, mint 1 naptárnyi évre elegendő időt töltünk el értelmetlenül az irodában, valamint útban a lakásunk és a munkahelyünk között.
Aki ennél jobban osztja be az idejét, az is kiszámolhatja, mennyit tölt fölöslegesen utazással és/vagy az irodában. Ha csak ezt az időt vissza lehetne nyerni, azzal vagy a munkánk hatékonyságát vagy a szabadidőnket jelentős mértékben megnövelhetnénk. Jó esetben mind a kettőt.
Az pedig már nem is hab volna a tortán, hanem a hab tetején a kandírozott gyümölcs, ha kiderülne, hogy nem is feltétlen kell egy cégvezetőnek mindennap bemennie az irodába.
Új sorozat a Bélyegző Expressz Blogon – Nomád cégvezető
Új sorozat indul a blogon, kifejezetten olyan cégvezetők számára, akik szeretnének jobb időbeosztással, hatékonyabban dolgozni. Vagy többet kihozni a jelenlegi munkaidejükből, vagy kevesebb időből kihozni ugyanennyit – sőt, többet. A hatékonyság nem egyenesen arányos a munkaidővel, sem az irodában eltöltött napok számával. De erről hamarosan többet.
Van följebb is, de…
Mielőtt ebbe a sorozatba belekezdtem, kikértem néhány cégvezető barátom véleményét. Olyanokét, akikkel évek óta együtt ülünk mastermind beszélgetéseken, és akik tudják, hogy a Bélyegző Expresszt távirányítással vezetem. Arra voltam kíváncsi, szerintük kezdjem-e azzal, hogy egy vállalkozó lehetőleg költözzön ki az irodájából.
Azt mondták, ha ezzel nyitok, vagy ha egyáltalán megemlítem ezt, senki nem fogja végigolvasni ezt a sorozatot, mert vagy el sem hiszik, amit mondok, vagy azt fogják mondani, hogy ez nekem talán sikerült, de az ő életükben lehetetlen, és hamarosan én is rájövök, hogy rossz döntés volt, de addig is hagyjam békén őket a hülyeséggel. Nem azért, mert az emberek szívesebben keresnek kifogásokat, hanem azért, mert így in medias res ez tényleg hihetetlenül hangzik. Még akkor is, ha egyszer már írtam erről a blogban, sőt, videó is készült.
Ezért most maradjunk annyiban, hogy ilyet még nem mondtam, de semmit ne zárjunk ki a lehetőségek közül. Egyelőre annyit mondok, hogy szerintem Önnek jó esélye van arra, hogy
- az eddiginél kevesebb idő alatt több hasznos munkát végezzen a cégében,
- meg tudja oldani – anélkül, hogy ez a teljesítmény rovására menne (sőt!) -, hogy a hétnek ne minden napját kelljen az irodában töltenie.
Mellesleg én sem a munkát hagytam abba, csak nem az irodámban dolgozom, és nem utazom naponta kétszer 30 percet. De ezt egyelőre tényleg hagyjuk.
Nem az én tudományom – én is úgy tanultam
Erre én sem magamtól jöttem rá. Életem hatalmas szerencséje, hogy egy üzleti klubban – Wolf Gábor zárt fórumában – találkoztam Doubravszky Györggyel, akiről ma már egy ország tudja, hogy a Hiteltársulás és a Webbank szellemi atyja, nem mellesleg a Bagolyvár Könyvkiadó tulajdonosa és ügyvezetője. És véleményem szerint korunk egyik legnagyobb gondolkodója. Ha vele nem találkozom, talán soha nem jut el hozzám néhány olyan könyv és időgazdálkodásról szóló infótermék, amelyek nélkül soha nem is gondoltam volna arra, hogy lehet hatékonyabban céget vezetni, mint a napi 8 órás irodai munkarend szerint.
Nem lesznek kivonatok
Nem fogom elismételni azt, amit tőle tanultam, mert ennek ő és az általa ajánlott könyvek sokkal jobb interpretálói. Ha Ön úgy dönt, hogy belevág, és drasztikusan változtat a cégvezetési, időgazdálkodási szokásain, megúszhatatlan, hogy részletesen megismerje ezeket az anyagokat. Ezt nem is lehet büntetlenül kivonatolni. Ez nem olyan, mint a matek puska, hogy elég felírni a képletet, behelyettesíteni a változókat, és kész a feladat.
Oké, de akkor miről lesz szó?
Röviden elmondom, hogy mit kellett elolvasnom, meghallgatnom ahhoz, hogy értsem, mi a teendőm. Elmesélem, honnan indultam ezzel a módszerrel, hová jutottam el, és hogy ehhez nekem min kellett változtatnom. Ez azért lehet fontos Önnek, mert ha Ön az átlagnál nem rosszabb, akkor biztosan utánam fogja tudni csinálni. Ugyanis én az átlagnál rosszabbul bántam az idővel és a cégvezetői feladataimmal.
Kütyük és cuccok
És amit nagyon fog szeretni: meg fogom mutatni, hogy én mit használok, amikor a cégemet vezetem. Szoftvereket, kütyüket, mindent, amit magammal szoktam vinni a munkába. Olyanok ezek nekem, mint a hegymászónak a felszerelése: ezek nélkül sehová, ezekkel akár a Himalájára is.
És egy bónusz a legelszántabbaknak
Ez csak a béközépnek szól majd. Azoknak, akik mániákusan beleszeretnek majd a nomád cégvezetésbe, és úgy gondolják majd, ahogy én gondoltam egy napon. Úgy, hogy ezt minél előbb, minél jobban meg akarják valósítani, és ők bizony nem bánják, ha nem kell mindennap bejárni az irodába. Sőt, köszönik, remekül meglesznek az irodájuk nélkül is, ha ez nem elengedhetetlen kelléke a hatékony munkának (persze, hogy nem az).
Velük együtt fogunk elkészíteni egy nomád irodát. Persze a nomád iroda egészen biztosan nem az, aminek elsőre gondolja. Annál sokkal nomádabb, mégis sokkal egyszerűbb elkészíteni.
Már készülnek a videók. Hamarosan jönnek a részletek!
Már ha ez érdekel egyáltalán valakit.
Tényleg, érdekel valakit?
Hát persze, hogy érdekel 🙂
Érdekel egy cégvezető látásmódja magáról a vállalkozásról.
Nanáperszenagyonhogytermészetesen !
Igaz most sem dolgoztam, hanem egy blogot olvastam, de ennyit megért…
🙂
Naná hogy. Érdekel. Én is nomád vagyok! Imádom. De mindig tanulhat az ember egy másik nomádtól. 🙂
Oké, tehát lesz, akit érdekel!
Gabi, üdv a klubban!
Hiánypótló, izgalmas, szuper!
Izgalommal várom!
Vilma együttműködést keres.
De legalábbis gratulál…
Velem ugyan nem lehet személyesen találkozni, de nyitottság és fogadókészség esetén küldöm a Fiúkat! 🙂
Üdv:
Vilma
blog:
http://vm.haragtalan.net/vilma-mondja/
Nos, ez ANNYIRA haragtalan! 🙂
Gratulálok, és érdekel.