A jó ötletek egyszerűek. Éppen ezért elég sokat fillérekből is meg lehet valósítani. Vagy legfeljebb forintokból. A hozamuk viszont milliós is lehet.

Két példát hoztam, az egyik szó szerint filléres, de a másik is csak alig több, mint 100 vagy pár száz forintnyi. Engem az egyik ötlet egy 16 ezres döntés meghozatalában segített, a másik pedig arra volt jó, hogy fűnek-fának mutogassam valaminek a referenciáit, amit az átlagnál drágábban vettem, de az első pillanattól tudom, hogy megérte.

A dolog legszebb része az, hogy a példákat egyenesen a cipőboltból hozom.

Éreztem, hogy nem volna szabad elsütni a „Cipőt a cipőboltból” szlogent, de lám, mégis megtettem. A közhely nagy úr.

Két példát ígértem, íme az első

Nem mindegy, mit rúg szét a gyerek

Az óvodás kisfiamnak kerestünk olyan cipőt, ami nemcsak kényelmes, de egészséges is. Akinek van gyereke, tudja, hogy azok a gyerekcipők, amelyek egy kicsit is korrigálják a gyerekek rossz lábtartását – márpedig ebben a korban szinte minden gyerekét kell egy kicsit -, már nem kifejezetten olcsók. Ha egy átlagos gyerekcipő (ami nem műbőr kívül-belül) ára X, akkor egy ilyen nagyjából 2X-be kerül.

Ha pedig bemegyünk az MBT cipőboltba, akkor egy gyerekcipő ára 3 vagy 4 X. Viszont itt rögtön, még mielőtt bármit is megpróbálnának eladni nekünk, egy rövid és látványos vizsgálattal kezdünk.

Lássa a vevő, hogy ez komoly dolog

A gyerkőcöt felállítják egy fürdőszobai mérlegre hasonlító szerkezetre, amellyel a gyerekem lábtartását és talpboltozatát lehet egy pillanat alatt megvizsgálni, természetesen egy számítógép segítségével.

Ezek után máris kiderül, hogy melyik cipőkből érdemes választanunk.

De nem ez a filléres trükk, ez nyilván egy komoly beruházás volt. Más kérdés, hogy egész biztosan megtérül, mert azonnal megmutatja, hogy igen, jó helyen járunk, a gyerek lábával tényleg van teendő, a megoldást pedig itt lehet kapni. Végül is milyen szülő az, aki egy ilyen vizsgálat után azt mondja, hogy jó lesz az a cipő is, ami nem korrigálja a rossz tartást?

Minden látszik, ami fontos

Természetesen a szuperegészséges gyerekcipőből van egy hosszában kettévágott mintadarab is, amelyen egy laikus számára is jól látható, hogy hány különböző anyagú és szerepű rétegből épül fel a cipő. Ami persze drágább, mint a többi, de látom a saját szememmel, hogy mitől drágább: ezt a cipőt láthatóan szakemberek tervezték, ráadásul kifejezetten ilyen kicsi embereknek. Értem az árat is: több kutatás, drágább gyártási technológia, meg a műszert is ki kell fizetni, amivel a vizsgálatot végezték.

A dilemma

Amikor egy szülő az átlagnál érezhetően drágább cipőt vesz a gyerekének, szeretné, ha biztosan jó méretet választana. Ha már azért fizetek többet, mint egy átlagos cipőért, hogy jó legyen, akkor legyen tényleg jó.

Aki próbált már cipőt kisgyerekkel, az tudja, miről beszélek. Egy zárt cipőről gyakorlatilag lehetetlen teljes magabiztossággal megállapítani, hogy az jó-e a gyerekre vagy sem. Lehet nyomkodni a nagylábujját, lehet bedugni egy felnőtt mutatóujjat a sarka mögé: ez mind saccolás, és 50%-os pontossággal lehet vele eltalálni, hogy a cipő pont az a méret, amit keresünk, vagy nem. Majd napok múlva derül ki, ha nyomja, töri a lábát, de akkor már késő. És hiába tudjuk, hogy a gyereknek hányas lába van: 27-es cipőből minden cipőboltban legalább 3 féle méretet tudok mutatni kapásból, és egyik sem akkora, mint a másik.

Ennyi pénzért (átlagos gyerekcipő ára szorozva 4-gyel) már jogos az elvárás, hogy az a cipő pont jó legyen.

A filléres cucc, ami átlendít a 16 ezres döntésen

A cipő gyártója pontosan tudja, hogy mi van egy szülő fejében. És azt is tudja, hogy a polcon sokféle cipő van. Meg azt is, hogy a vevő azt fogja megvenni, amelyikről biztosan tudja, hogy jó.

Ezért ez a gyártó minden cipő dobozába beletett egy ilyen kis karton sablont. Ez a sablonon pontosan akkora, mint az ő cipőjük belső mérete. Rajta van az is, hogy egy egészséges cipőben – tudta? – a gyerek lába az orr résztől 7 mm-re kell, hogy legyen, ha a sarka a cipő sarkánál van. A sárga sáv a 7 milliméteres rész. (Ha a képre kattint, nagyítva is megnézheti.) Hogy ez a cipő pont jó-e, már akkor megnézhetjük, amikor még fel se próbáltuk: elég a gyerkőc lábát a papírra tenni.

Persze azért a mérés után felpróbáltuk a cipőt, de már csak azért, hogy kiderüljön, kényelmes érzés-e benne lenni. Persze minden rendben volt vele. Tényleg nagyon kényelmes, és azonnal látható volt, hogy másképp jár benne a kisfiam. Szóval nem volt min gondolkodni, amikor az árát ki kellett fizetni.

Egy durva upsell

Persze a jó eladó beszélget a vevőjével. Így derült ki az is, hogy fénykoromban futó voltam (rég volt), és az is, hogy egy pár évvel ezelőtti motorbaleset óta nekem sem mindegy, milyen cipőt viselek.

– Csak próbálja fel, milyen érzés – mondta az értékesítő, és egy felnőtt sportcipőre mutatott. Az ára messze a komfortzónámon túl volt, de tényleg érdekelt, hogy milyen érzés is lehet a fiamnak az új cipőjében.

Képzeljen el egy házibulit, ahol már fogyott bizonyos mennyiségű alkohol, melynek következtében egy tál puding észrevétlenül a szőnyegre pottyant. Na, akkor most képzelje el, hogy Ön ebbe a pudingba véletlenül belelép. Megvan?

Na, ezt éreztem, amikor befűztem a cipőt, és ráálltam. Nem éreztem a talajt a lábam alatt. Illetve éreztem, hogy van ott valami, de nem éreztem a testsúlyomat a lábamon.

És bár nem terveztem, hogy aznap magamnak is cipőt vegyek, azonnal ezernyi okot találtam, amivel ezt a vásárlást racionalizálni tudtam. Azóta is ezt a cipőt hordom, ahová csak lehet.

Na de ez az eladó zsenialitása volt.

A száz vagy pár száz forintos ötlet most következik.

A cipőt ebben a dobozban kaptam meg.

Hú, már az is döbbenet, hogy egy doboz kétfedelű. Egyébként nem kettő, hanem három. Filléres dolog, hogy adtak hozzá egy tartalék cipőfűzőt – de kedves és ötletes gesztus.

Nagyjából 100 forintos költséggel járhatott, hogy adtak hozzá egy füzetet, amelyben benne van, hogy ez a cipő mit tud versenytársaival szemben.

Ez egyrészt jó a vevőnek, amikor otthon azon töpreng, hogy jó döntés volt-e ennyi pénzt kiadni érte, másrészt remek dolog akkor, amikor a barátai megkérdezik tőle, hogy miért ebben az idétlen, gömbölyű talpú cipőben van.

És a legmenőbb dolog az, amikor az ember a rajta röhögő barátainak berakhatja azt a DVD lemezt, ami a doboz aljában volt, hogy megmutathassa ezt a videót:

Na, ez a DVD lemez is belekerülhetett kb. 200 forintba.

A cipő eladási ára bőven elbírta ezt.

A termék jó, sőt, kiváló, a kis ötletes cuccok a dobozban segítettek racionalizálni az egyébként jó döntésemet.

És még valamire jók voltak.

Mire? Hát arra, hogy most is erről beszélek, ahogy – lefogadom – sokan megmutatják másoknak is ezeket a kis kütyüket. És ez már referenciamarketing.

Ingyen.

Ön mit csomagol a terméke mellé, hogy elérje ezt a hatást? Még semmit? Gyorsan találjon ki valamit. Én is ezen dolgozom.