— Mikor érünk már oda a Pedróba? — kérdezte a kisfiam először akkor, amikor ebéd után biciklire ültünk. Vagyis ő beült a kis utánfutójába, amit húzva csendben égettem el a most begyűjtött kalóriákat, majd 2 percenként újra megkérdezte, hogy messze van-e még.

Nem csodálom, hogy ennyiszer nyaggatott. Az egész Balatonon ugyanis itt a legfinomabb és a legkülönlegesebb a fagyi. De ha csak ennyi volna, nem tekertünk volna el oda a nyaralás minden napján, még esőben is.

A Pedrót egyébként csak mi hívjuk Pedrónak. Konkrétan én neveztem át Pedro de la Rosa Forma-1-es versenyző iránti tiszteletből. Mert egyébként a helye eredeti neve az, hogy…

… La Rosa fagyizó

Csakhogy én 5 éves korom óta nézem a Forma-1-et (még magyar közvetítés nem is volt, amikor a cseh kettesen néztem Laudát és Petersont), és nagy tisztelettel gondolok Pedro de la Rosára, aki kiváló autóversenyző, csak akkora balszerencséje volt, hogy indulásakor jobb lehetőség híján egy gyenge és nem túl tőkeerős csapathoz szerződött, amely hamar tönkrement. Pedro egy újabb kiscsapattal való próbálkozás után a világbajnok McLaren istállóhoz szerződött tesztpilótának, ezzel feladva versenyzői ambícióit, pedig benne volt egy világbajnoki cím ígérete. Viszont világbajnok autók fejlesztésében segédkezett. Néha láthattuk beugrani egy-egy verseny erejéig — engem mindig lenyűgözött. Innen tehát a tisztelet, amely alapján a La Rosa fagylaltozót következetesen Pedrónak hívom (és már a kisfiam is).

Miért járunk ide?

A Balatonon rengeteg fagyizó van. A fagylalt itt többnyire vagy valami előre csomagolt, gyári cucc, amit egy kitelepült hűtőpultból mérnek, vagy a szokásos, fagyiporból elkészített, korrekt, de unalmas, színes, hűtött krém. A főzött fagyi kihalóban, már csak a Greenpeace jegyzi, valahol azokon a lapokon, ahol a panda macit és a fehér bálnát.

A La Rosa egész más, mint a balatoni fagyizók.

A La Rosában a fagylaltot házilag készítik. Ez is olasz recept, de valódi tejből és igazi alapanyagokból készül. A La Rosa nevű fagyijuk például vanília fagylalt, kandírozott narancsdarabokkal. Annyira korrekt, hogy minden fagyizás alkalmával két gombóc ilyet szoktam kérni a kehely aljára. Kehelynél kisebb mennyiségben nem érdemes gondolkodni, mert annyi gombócot, amennyit egyszerre érdemes lenne kipróbálni, lehetetlen megegyensúlyozni egy tölcsér tetején.

A bodza fagylalt hűsítően zseniális, az ibolya fagyi nem a színezéktől lila, hanem az ibolya virágától, a rózsa fagylalt rózsaszirmokból készül, az ezervirág nevű pedig többféle virág mézéből és vanília fagylaltból.

Aki 4-6 gombócnál kevesebbet eszik, súlyos mulasztást követ el.

De ez csak a kiindulóhelyzet

Jó fagyit készíteni a hülye is tud. (Csak nem akar.)

A La Rosa egyik nagy erénye, hogy messze földön övék a legkülönlegesebb fagylalt. De ha a dolog itt véget érne, akkor a Pedro csak egy lenne a „minőséget árult, de belebukott, mert más olcsóbb volt” történetek közül.

Csakhogy a La Rosa Siófokon uralja a fagyi piacot, és most épp 3 helyen — ebből kettő a Coke Clubban van, ami magyarul Beach House  — lehet tőlük fagyit venni. Ezek közül persze a legjobb a teraszos, kiülős cukrászdájuk, ami épp most volt 10 éves.

Mit kellett még tenniük?

Mert az nyilvánvaló, hogy a minőségi fagylalt kevés lett volna ehhez.

Sorolom.

La Rosa Magazin

Ez egy, a szó minden értelmében színes kiadvány, amit minden asztalon meg lehet találni náluk, és amíg elkészülnek a csodálatosnál csodálatosabb kelyhek, a vendégek bele is lapoznak.

Én is innen tudtam meg, hogy most 10 évesek.

Ezer más érdekesség között van a magazinban La Rosa szótár is, amely a fagylaltok nevei mögé enged egy kis betekintést. Innen tudtam meg azt is, hogy hányféle virág mézéből készül az ezervirág fagyi.

De van csillagképek szerinti elemzés is. Aki ismer, tudja, hogy az asztrológia nem erősségem, és bevallom, soha nem olvasom el a horoszkópomat, de itt meg kellett tennem. Meg is lepődtem, amikor épp spanyol meggy fagyit eszegetve olvastam, hogy a nyilas jegyűek — mint én — elég nyitottak és bevállalósak ahhoz, hogy a spanyol meggyet válasszák. Lehet, hogy van az asztrológiában valami? Egy biztos: nagy ötlet volt ezt is beletenni a magazinba.

A Balatonon fagylaltkészítésből élni elég merész dolog, nem?

Nagyjából 9 hónap holtszezon, a maradék 3 hónap pedig konkurenciaharc egy túltelített piacon.

De őszintén: hány fagylaltos cégnek jutott eszébe eddig, hogy saját magazint adjon ki? A La Rosa Magazinban még hirdetők is vannak, nem is kevesen. Jó ötlet, megérdemlik, hogy sokan ismerik őket, megdolgoztak érte!

Kiszolgálás

A legjobb termék és a legzseniálisabb marketing is kevés, ha nincs hozzá profi ügyfélszolgálat.

A La Rosában egyszerre minimum ketten állnak a pultban, és lesik a vevő kívánságát. Mindenki felkészült, mindenki minden különlegességet tud a fagyikról, és el is mondja azt a vevőnek.

Hivatalosan este 8-ig tartanak nyitva, de voltunk már ott este 10-kor is úgy, hogy hosszú sor kígyózott. Mindenki mosolygott a pultban, nem oltogatták a villanyokat, nem mutogattak a táblára, hogy elnézést, jöjjenek vissza holnap. Örültek a vendégeknek.

Különleges „csomagolás”

Helyi különlegesség a rózsaszirom formájú fagyi.

Ezt tölcsérbe lehet kérni, egy lapos kis kanálszerű valamivel adják, és akár három-négyféle színű és ízű fagylaltból készítenek egy rózsafej formájú csodát, ami színben és ízben is ellenállhatatlan.

Ilyen sincs sehol máshol — és nincs is értelme utánozni. Hiszen a rózsa a La Rosához tartozó szimbólum.

Figyelem! Ehhez az ötlethez kb. nulla forint kellett — meg egy nagy adag kreativitás. Nem kell dúsgazdagnak lenni ahhoz, hogy valakinek olyan terméke legyen, amit mindenki megjegyez egy életre.

Emlékeznek a törzsvevőkre

Ez nem csak a vendéglátóiparban fontos. Mindenki szereti, ha emlékeznek rá, ha kap egy külön neki szánt mosolyt. A Pedróban ennél többet is kaptunk.

Amikor az egyik — néhányadik — alkalommal náluk jártunk, és kértem a számlát, a blokkal együtt kihoztak három finom kis különlegességet: két süteményt és egy joghurthabot. Mondták, hogy ez a ház ajándéka.

Egy másik alkalommal a kisfiam egy matricát és egy matrica tetkót kapott, amelyiken egy papagáj (a kisfiam szerint varjú) épp fagyit evett.

Nem nehéz jó szívvel visszamenni oda, ahol így fogadják a visszajáró vendéget, igaz?

Ezért is volt, hogy mindennap elfoglaltuk a La Rosa bicikliparkolóját — mert nekik ilyen is van —, így:

Nagyvonalúság

Az előbbieken túlmenően ezt is érdemes eltanulni tőlük.

Egyik nap egy nagyobbacska család vett fagyit a pultnál. Az egyik kisgyerek kezében eltörött a tölcsér, és a fagyi a földre potyogott. Az, hogy abban a pillanatban ott termett valaki, hogy feltakarítsa, nos, arra lehet azt mondani, hogy máshol is így történt volna. De itt még abban a percben adtak a kislánynak egy másik ugyanolyan fagylaltot, és természetesen nem kértek érte egy fillért sem. Ez nemcsak szép, emberi gesztus volt, de abban is biztos vagyok, hogy ez a család is vissza fog még jönni ide.

Recept a saját iparágára, a saját cégére alkalmazva

1. Különlegesnek kell lenni, ki kell tűnni a mezőnyből, mert ahol mindenki egyforma, nincs miről megjegyezni a versenyzőket.
2. Kell egy jó koncepció, ezt tükrözze a név. Mindent e köré kell felépíteni.
3. Meg kell jelenni minden felületen. A La Rosa offline nagyon erős, a magazin pedig egyszerűen zseniális. Van Facebook oldaluk is. A honlap nem erős — de nem is kell az egész országot elérniük, elég a siófokiakat. Nyilván jó volna egy jó weboldal, de ők egyelőre kibírták nélküle. (Azért Ön ne hagyja ki ezt — a La Rosa nagyon helyhez köthető vállalkozás, betérő forgalommal, kevesebbet veszít, ha nem annyira online.) De például egy jó honlap talán télire is megfelelő vevőkört hozna. Persze, ki tudja? Lehet, hogy a nyár után jól is jön egy kis pihenés…
4. Csúcsprofi ügyfélszolgálat, akik túlteljesítik a vevő legmerészebb álmait is.
5. Nagyvonalúság.
6. Különleges, kifejezetten az Ön cégére szabott, ezért aztán másolhatatlan ötletek. (Mint a rózsa alakú fagyi.)

Ennyi?

Ennyi.

Ezt majdnem elfelejtettem

Vannak külön gyerekeknek kitalált fagyi különlegességek is. Ilyen a méhecske (tölcsérből és fagyi gombócokból, meg banánból formázzák), meg az itt látható Pinocchio is.

Gondoltam, elmesélem a La Rosában, hogy mi egy Forma-1-es versenyző iránti tiszteletből Pedrónak hívjuk a helyet, és milyen jópofa lenne egy tölcsért félbe vágva a tányérra tenni, 4 gombóc fagyiból kerekeket szerelni rá, és a tetejére a versenyző bukósisakos fejét nyomni. Lehetne ez a Pedro de la Rosa fagyi.

De a feleségem azt mondta, hogy szerinte ha elmondom, többet ide nem jöhetünk…

Ha tetszett ez a bejegyzés, bátran próbálkozzon a Facebook „Ajánlom” gombjával, mindjárt kiteszek ide egyet. Egy ideje hol működik, hol nem (többnyire nem). Hamarosan lesz erre egy jobb megoldásunk is, meg lehet pluszegyezni is kisvártatva, mert az ELIT-INFÓ (akik a weboldalunkat is hosztolják) kitalált egy nagyon profi dolgot, de addig is hadd szóljon a Fészbuklájk (ha tud)!

Horváth Attila

Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.

Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között

​www.belyegzoexpressz.hu

Csatlakozzon a Bélyegző Expressz rajongóihoz a Facebook-on!